Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-132
132. országos ülés május 17. 1876. 223 1873-ra ugyanis a delegatiók, mint azt az indokolás is mondja, 117.796,111 irtot szavaztak meg, melyből Magyarországra 28.694,759 frt járadék esik, — hozzávéve ehhez az 1873. évre engedélyezett póthitelt, Magyarország összes terhe, mely a delegatiók által megállapittatott: 28.944,324 írtra rug. Ezen 28.944,324 irtot, mint maga a jelentés is constatálja, Magyarország a közös pénztár részére valósággal be is szolgáltatta. Az A) betű alatt kivánt 336,705 írtra nézve sehol sern tűnik ki az, hogy ezen tétel a delegatiók által megszavaztatott volna ; ós maga a pénzügyminister ur a törvényjavaslatban ezen összeget az 1873diki közös zárszámadásra alapított és utólagosan eszközölt leszámolás folytán Magyarország terhére mutatkozó tartozás gyanánt követeli. Nem vonom kétségbe t. ház azt, hogy az 1873-ki zárszámadás csakugyan felmutat ily tervet Magyarország rovására ; de azt hiszem, hogy ily teher az országra nézve kötelező és a pénz az ország által kiutalványozható csak akkor lehet: ha ezen összeg is megszavaztatott a deíegatió által. Engem különben t. ház, a szőnyegen levő törvényjavaslat, ugy mint már az előbb tárgyalt és a tárgyalásra ezután következő póthitel-előterjesztés is azon meggyőződésre vezet, hogy a t pénzügyminister ur már az általános költségvetés iránti törvény beterjesztésekor is azon helyzetben volt: hogy ezen kiadási tételeket a költségvetésbe felvehette volna. Igaz ugyan, hogy a t: pénzügyminister ur egy, a közös pénzügyministertől eredő folyó évi február 8-án kelt megkeresésre hivatkozik, de miután ezen tételek a közösügyi póthitelt, illetőleg az 1870-ki, 1871-ki és 1873-ki zárszámadásokra alapitvák: azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur igenis volt azon helyzetben, hogyha akarta volna, ezen tételeket máf a folyó 1876. évre vonatkozó költségvetésben előterjeszthető. Ugyanígy vagyunk t. ház a 150,000 frtnyi póthitel-előterjesztéssel szemben is, a hol lehetetlen elképzelni is azt, hogy a minister ur nem tudta volna, miszerint az egyenes adóhátralékok egyénenkénti leszámolására okvetetlenül nagyobb összegre leend szüksége, mintán ezen munkálatok be nem fejezvók, azokra eddig is, évről-évre nagyobb költségek szavaztattak meg és azoknak befejezése a jelen évben annál inkább vált sürgőssé, miután azzal az adóhátralékok rendezésével szemben tovább késedelmezni nem lehet. És igy vagyunk t. ház a, Horvát-Szlavonországokban fenmaradt egyenes adóhátralékokról szóló törvényjavaslattal is. a melyben már 1872., 1873. és 1874. évben behajtott hátralékok aránylagos megtérítéséről van szó. Elnök: Szabad kérdeznem a t. képviselő urat, hogy miért nem méltóztatik tüzetesen arról a törvényjavaslatról szólani, a mely most van tárgyalás alatt. Meg lehet, hogy a t képviselő urnák oka van erre; de én figyelmeztetni kívánom hogy a mit mond : tanácskozás alatt levő törvényjavaslat tárgyával nincs összefüggésben s hogy az emiitett törvényjavaslatok, később fognak tárgyal tatni. Simonyi János: Én azt hiszem, hogy összefüggésben van. Az összefüggést pedig akként állítom elé, miszerint ezen meggyőződésből okvetetlenül azon második meggyőződésre kell jutnom, miszerint sokakban támadhatott fel az a hit, hogy a pénzügyminister ur ezen tételeket az 1876. évi költségvetésbe csak azon oknál fogva nem vette be: mert azon időben a t. kormány főleg a megtakarításokban kereste pénzügyi politikájának súlypontját, ós ezen tótelek számba nem vétele mellett a megtakarítások mindenesetre kedvezőbb eredményt mutathattak fel. Beánk t. ház, ezen pót-előterjesztésből azon hátrány származik, hogy most közel egy millióra menő póthitelt kell megszavaznunk a nélkül, hogy egyúttal a fedezetről is gondoskodnánk A kérdésben forgó törvémg'avasíatoknál ugyanis sehol sincs jelezve az, hogy miben fognak ezen póthitel - kiadások fedezetet találni, s ez annál komolyabb s aggasztóbb ránk nézve: mert tudjuk azt, hogy már a költségvetés tárgyalásakor alapos kételyek merültek fel, és pedig a ház különböző oldalairól arra nézve hogy a pénzügyminister által tulvérmesen előirányzott bevételek nem fognak befolyni s ilykép a már azon időben fogadott kiadások sem fognak tényleges a bevételekben fedezetet találni, s a deficit sokkal nagyobb leend. mint előirányozva volt. Azóta a helyzet még kedvezőtlenebbé változott. Tagadhatlan. hogy az árviz-okozta elemi csapások kihatással lesznek az államköltségvetésre: egy részt uj- kiadások szüksége merülend fel, másrészt pedig az adók nem fognak befolyni oly mennyiségben, mint előirányoztattak ; tagadhatatlan hogy a keleti bonyodalmak már eddig is az állam részről nevezetesebb költségeket vettek igénybe. Midőn mi t. ház ezekhez most még ujabb póthiteleket szavazunk meg: akkor lehetetlen, hogy föl ne vessük azon kérdést, hogy miből fognak ezen póthitelek és miből fog általában azon deficit, a mely előreláthatólag ezen körülmények folytán szaporodand, fedezetet találni? S t. ház, ha aggályaink vannak, ezeket csak növeli a t. kormánynak eljárása. N3>ilvános dolog, a hírlapokban heteken átvitatva volt, a nélkül, hogy kétségbe vonatott volna, hogy a ministerelnök a képviselőház többsége előtt hivatalosan olykép nyilatkozott, miszerint ha az ország az előterjesztendő vám ós pénzügyi egyezséget nem fogadja el: az ország fizetés képtelensége igen rövid idő alatt beálland. Ily körülmény lehetetlen, hogy aggályainkat ne fokozza, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy az
