Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-130

130. országos ülés május 13. 1876. 203 megtámadott volna Csávolszky t. képviselő ur; mert a mi azon felfogást illeti, melyet a képviselő ur tegnap kifejezett, hogy a hidat kiépíteni kel­lett volna, emezeket pedig a maguk követelésével a törvény rendes útjára utalni : én megvallom, hogy magánjogi kérdésekbe igy administrativ utón belenyúlni még absolut hatalommal kormányzott államokban is kerülni szokták; az pedig, hogy egy alkotmányos államban igy járjon el a minis­ter: az meggyőződésemmel nem egyezik meg. Az én meggyőződésem szerint akkor be kellett volna várni a tárgyalások eredményét és addig hábor­gatni ezen joguk gyakorlatában az illető tulajdo­nosokat nem lehetett volna. A harmadik érv, melyet Csávolszky képviselő ur felhozott: az, hogy a ministor elmarasztalandó ezen összegekben azért; mert annak idejében nem kért rájuk póthitelt, nem lévén meg a fedezet az 1871-iki budgetben. T. ház ! én teljesen elismerem, hogy formailag sokkal correctebb azon eljárás, hogy ha az ily tulkiadásokra póthitel kéretik ; kéretik természete­sen, mielőtt azon összegek valóban kiadattak volna. Azonban én nem vagyok képes magamat meg­győzni arról, hogy törvénytelen eljárás lett volna a másik módot választani, azt, hogy ezen arány­lag csekély összegek a zárszámadások beterjesz­tése alkalmával igazoltassanak ; nem lett volna törvénytelen eljárás azért, mert az összeg valóban igen csekélynek tűnt fel nekem, hogy az arra ké­rendő póthitel iránt benyújtandó törvényjavaslatom tárgyalása által a háznak egyéb igen fontos tár­gyalásait megszakítsam; és azt hittem, sokkal na­gyobb előny az államra nézve — világos lévén a követelés, tiszta a dolog, meg kell fizetni, de az államkincstár nem károsodik benne, — nem bolygatni a törvényhozás tevékenységét egy tör­vényjavaslat benyújtásával; hanem hagyni a kér­dést a zárszámadások igazolásának idejére. Hogy ez csak évek múlva történt, azt előre látni való­ban sem én. sem más képes nem volt. Es igy még csak azon vádat kell visszutasitanom, melyet Csávolszky képviselő ur tegnap emelt, hogy ez tisztán törvényszegés, törvény elleni tiszteletlen­ségre mutat. Bocsánatot kérek, arra, hogy ezen eljárást a minister ne követhesse : törvény nem volt s a háznak sem volt határozata azon időben ; tehát ebben törvény elleni tiszteletlenséget, azt hiszem, nem lehet feltalálni. És az anyagi oldalát lekintve ezen kérdésnek, a mit Zsedényi képviselő ur is kiemelt, hogy ne­vezetesen azon mérnök hibás tervezete által az állam károsodott 30,000 írttal, mert íme ennyivel többe került a hid : ez csalódás. Azon mérnök egy helytelen, oly hidtervezetet készített, mely nem felelt meg a tényállásnak, a szükségletnek ; azon­ban csak akkor lehetne mondani, hogy az állam 30,000 írttal károsodott: ha azon objectum, mely építtetett, csakis 40,000 írtnak felelne meg, kifi­zettetett volna pedig érte 60—70,000 frt. De mél­tóztassék abban megnyugodni, hogy az állam­kincstárnak károsodása általában nem fordult elő. Csávolszky képviselő ur általánosságában felem­iitette volt beszédében, hogy a számadások átné­zésénél mindenféle meg nem engedett viremen­tekre akadtak, sőt — úgymond — egyik évről a másikra is folytattatott ezen virementekkel való eljárás. Ez nem tisztán virement: hanem az igenis áll és különösen a közlekedésügyi ministerium kebelében volt gyakorlatban addig, mig helyesebb könyvvezetési ós számviteli szempontból ez iránt a ház másképen nem határozott, hogyha egy ob­jectuinot megszavazott a törvényhozás, hogyha arra az előállítási költségeket megszavazta: azt ugy tekintette a ministerium. mint egy oly dolgot, a melyet természet szerint, akár készült az el azon évben, akár nem, ki kell fizetni és nem szükséges a ki nem fizetett összeget a másik évbe ismét az előirányzatba felvenni. Ezen eljárást számviteli szempontból hibáztatni lehet; de azt állítani, hogy ennek folytán csak egy krajczár károsodás is há­rult az államra: nem lehet. Mert például egy vas­útra megszavazott a törvényhozás 15 milliót, a vasút azon budgetévben nem készült el, vagy nem hozatott érvénybe a kiadás és elköltetett csak 12 millió azon évben ; feninaradt még 3 millió. Már most akár benn van azon 3 millió a következő évi budgetben. akár nincs benne: azért az egyfe­lől kifizetendő és másfelől sem több, sem keve­sebb nem fizetendő, mint 3 millió. Tehát ez eljá­rásnál azt hiszem, az állam károsodásáról szólani egyáltalában nem lehet. Csávolszky képviselő ur általában felemlítette és igen válogatott kitételekkel ecsetelte azon han­gulatot, a melyet a számadások megtekintése a zárszámadási bizottság egyes tagjainál keltett. Azon­ban maga bevallotta későbben, hogy a mint az adatok az egyes tételekre nézve előterjesztettek, a mint a bizottsági tagok azokból felvilágosit­tattak: e hangulat a bizottsági tagoknál az ő sze­mélyét kivéve más hangulatnak adott helyet. Én t. ház, hogyha az adatoknak nem volt hatalmában, Csávolszky képviselő urat felvilágo­sítani : nem reménylem, hogy puszta szavammal őt meggyőzzem ; azonban engedje meg, hogy egyet még is mondjak. Én azt hiszem, hogy babái* tán indokolható is némelykor párt szempontból, de alig hiszem, hogy az országnak, alig hiszem, hogy a magyar nemzetnek jó szolgálatot tegyenek azok, a kik igyekeznek a nagy közönséggel elhitetni, hogy a mióta Magyarország ismét visszanyerte önkormányzati jogát, mióta Magyarországnak par­lamentje van, mióta Magyarországon ezen parla­ment többségének kifolyásaképen az egymás után jövő ministeriumok kormánvoznak: azóta szaka­26*

Next

/
Thumbnails
Contents