Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-130
130. országos üiís noka ellen, a ki mint ilyen, a dolog természete szerint a minister fegyelmi hatósága alatt áll és a képviselőház 200 szavazattal 117 ellen a ministerium félfogását helyeselte. A napirenden lévő bizottsági jelentés tárgyalásánál azt tapasztalván, hogy a jelen minister urak a volt ministerium pénzügyi eljárását némü melegséggel pártolják és igy a ministeri felelősségről]' fogalmait is vissza nem fogják utasítani, (Felkiáltások a szélső baloldalon : Igaz! ügy vauV) ennek nyomán azon kérdést intézem a tisztelt közlekedési ministerhez, hogy miután hivatalosan elismertetett, hogy a lctenyei murahid építésénél, egy hanyag hivatalnok által könnyelmüleg készített építési terv, az állami kincstárt 30,000 frtnyi tévedésbe ejtette : került-e ezen hivatalnok a ministeri fegyelmi bíróság elé és megfizette-e az okozott kárt? (Helyeslés a szélső baloldalon.) vagy ezen kötelességet magára vállalta-e az akkori közlekedési felelős minister'? inert másként nem tudom megfogni azon tényt, hogy ezen mérnök, kiről a minister tegnap azt mondotta, hogy hanyag és nem arra való: még mindig a közlekedési ministerium hivatalnoka, kinek tetteiért a minister a felelősséget elvállalni idegenkedik. (Tetszés a szélső baloldalon.) Péchy Tamás közlekedésügyi minister: T. ház ! Megvallom, hogy ezen murahidi kérdéssel, mielőtt az itt e házban felvettetett volna: nem foglalkoztam, tudomásom sem volt róla és nem is emlékeztem arra. hogy c hid valaha épittetett-e, vagy nem ; mert a dolog rég történt, a mikor én még a mínísteriumnak vezetője nem voltain. Miután azonban tegnap a kérdés itt a házban felmerült, összeszedve azon emlékeket, melyeket mint képviselő s mint a pénzügyi bizottság tagja szereztem, szólaltam fel és minthogy tudtam, hogy a kérdés" tárgyalása 'ma folytattatni fog, kötelességenmek tartottam időközben az iratokat is némileg megtekinteni. Ezeket előre bocsájtva, legelőszőr is azon kérdésekre kívánok felelni, melyeket Zsedényi t. képviselő társam hozzám intézett és pedig legelőször azon direct kérdésére: hogy mi történt azon hivatalnokkal, a ki ezen hidat tervezte"? A terv eredetileg 1865-ben készült, azután azon tekintetből, hogy a ministerium az ezen vasúttal majdnem párhuzamos utat íenhagyni kívánta, az ügy hevert és csak később, két év múlva vétetett újra elő, a mikor egy más hivatalnok került ezen helyre. Annak adattak tehát ki a régi tervek ós ezeknek felülvizsgálata után kívántatott tőle vélemény. Az illető a régi terveket, némi csekélyebb változtatásokkal elfogadta s a költségvetéseket természetesen azok szerint készítette el. A tényleges kiadások azonban, a mint a következmények mutatták, igen lényeges eltéréseket mutattak fel a KÉPV H. NAPLÓ 1875- 78 VI KÖTET. Hiiíjus 13. 1876. 201 költségvetésekhez képest. Minthogy itt egy egyénnek existentiájáról van szó, — kit én ugyan nem ismerek működéséről, mert csak az administratíonalis rendes ügyeket folytatja, tehát vele specisliter a ministeriumba dolgom nem volt, arra vonatkozólag is tüzetesebben vizsgáltain meg a dolgot s azt találtam : hogy igaz ugyan, hogy ezen mérnök határozottan nagy hibát követett el számításaiban azért, mert a mint a- későbbi munkálatokból kitűnt, ő azt a hidat alacsonyabbnak tervezte, mint a minőnek kellett volna, nevezetesen majdnem három lábbal alacsonyabbra, mint a később odaküldölt mérnök számitásai szerint kellett volna, s ez természetesen különbözetet képez. De a többi hibák, melyeket szintén a később odaküldött mérnök fedezett fel, azokat már nem találhattam oly nagy mértékben az illető egyén hibáinak; mert azok természetét vizsgálván: mit tapasztaltain ? Azt, hogy azon többlet négy okból származott. Az első ok az, hogy a hid 3 lábbal magasabb : a másik az, hogy midőn az alapozást megtették a hídnak egyik partfejénél : akkor az egyik partfőnél azt tapasztalták, hogy az agyagréteg helyett, a melyre számítottak, kavicsréteget találtak, mely nagy mennyiségű vízforrásokat tartalmazott s igy kénytelenek voltak az agyagnak szánt tervet megváltoztatni és beton alapozást elrendelni. Igaz; ha ezt előre látták volna: akkor lehetséges lett volna fainunkálatokkal segíteni a dolgon ; de mikor a munkánál voltak s a superrevisió bekövetkezett : ilyen geologikus ok miatt nem lehetett a dolgon változtatni. Ez már véleményein szerint is hiba s én ezt egyáltalán nem mentem : de mégsem olyan, melyet egy hídépítés költségvetésének megállapításánál egy mérnöknek oly igen nagy mértékben szemére lehetne lobbantani, mert mégsem oly hiba. mint az első, mikor a hid magasságát elhibázta. De még ezek sem okozták a nagy többletet ; hanem okozta az, hogy a szükséges vörös fenyő Possendorfból és pedig tutajon lett volna meghozandó, de mikor a dolog kivitelére került, kiderült, hogy onnan egyáltalán : tutajon pedig épen nem lehet szállítani az alacsony vízállás miatt; hanem Knitteldorfrol, 40 mértföldnyi távolságon vasúton kellett szállítani. Ez már aztán igen nagy deficzitet okozott. n A második különbség az volt, hogy a szükséges kő-mennyiség azon bányából, a melyből tervezve volt: nem volt megszerezhető, azt is máshonnan kellett hozni. Ezek mind hibák voltak ós differentiákat okoztak az építésnél, ezt mindenki belátja. Én tehát a legnagyobb hibának azt tartom — nem mérnöki szempontból, hogy az illető mérnök a magasságot elhibázta, a többi hibákat sem mentvén ki. xlzt, hogy ezen mérnök azért felelősségre, vagyis fegyelmi vizsgálat alá vonatott volna, az 26
