Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-114
114. országos Ülés iiuíiezius 22. 1876. 11 unió csak 17 évi félbeszakítás után az 1865. kolozsvári országgyűlésen lépett a második stádiumba. Ezen kizárólag az uniónak úgynevezett revisiójára összehívott országgyűlés a magyarnemzet becsületszavát az 1865. deczember 6-án történt ünnepélyes határozatban lekötötte, a melynél fogva a szász nemzet Írásbeli indítványa alapján beterjesztett kívánságai, követelései és feltételei az országgyűlés határozataivá emeltettek. Ezen indítvány főbb pontozatai a mai szőnyegen levő tárgynak, illetőleg a szász municipalis rendszernek fen tartása ós a Király föld területi sérthetetlensége, szóval a szász nemzet politikai épsége volt. A harmadik és utolsó stádiumba az unió 1868-ban lépett. Ezen évben a magyar nemzet becsületszavát először a magyar állam felelős kormánya, azután maga a törvényhozás által lekötötte, 1868. február havában volt, midőn a magyar kormány a Királyföld választott főnökét, a szász nemzet grófját hirtelen nyugalmazta és ezen hivatali állást kinevezés utján töltötte be. A szász nemzeti egyetem, mint a szász nemzet törvényes képviselője ezen esemény következtében folyamodványt intézett a magyar kormányhoz, a melyre az akkori igen t. belügyminister b. Wenckheim Béla ur által a legmegnyugtatóbb módon adatott válasz és az illető 1868. május 15-én kelt ministeri rendeletből a következő félre nem ismerhető szavakat bátorkodom idézni: „A száz nemzet csak megnyugvással üdvözlendi azon alkalmat, mely által a kiváltságokra alapitott jogi-helyzet a törvény szentsége alatt és maga a szász-föld népképviseletének hozzájárulásával nyert megállapítást és biztos állandóságot, a mely utón a szász nemzet méltányos igényeinek kellő figyelembe vétele, mind ő Felsége és kormánya, mind a törvényhozás egyébb tényezői részéről bizton várható. Ugyanezen elv szerint december elején, tehát hat hónappal később, az unió részletes és végleges szabályozása a közös magyar országgyűlés által történt és ez alkalommal azon becsületszót, melyet a magyar nemzet a szász nemzetnek eddig csak elvi átalánosságban ismételve lekötött, az 1868: XLIII. törvényczikk 10. és 11. §§-ban: végre concret törvényileg és jogilag kötelező alakba foglalta. T. ház! Az 1868. törvényhozásnak az unió részletei és végleges szabályozása alkalmával csak vagylagosan kétfélét határozhatott el: vagy minden igazság ellen a Királyföld eltörlését választhatta, tehát tökéletes tabularasát csinálhatott; vagy pedig az igazságot tisztelvén, a Királyföld fentartását határozta el: tertium non datur. Első esetben az 1868-iki törvényhozásnak a mutatis mutandis ugyanazt kellett volna mondani, a mit a fenforgó törvényjavaslat két el §-a tartalmaz, t. i. a törvényhozásnak a következőt kellett volna mondani: a törvényhatóságok területi szabályozásánál, melyről külön törvény fog intézkedni, a Királyföld és vele szomszédos törvényhatóságok illetőleg területek, ugyanazon tekintetek alá esnek ; ezen szabályozás után a. Királyföldre nézve eddig fennállott különbség a közigazgatás körében és ezennel a Királyföld és szász ispáni-hivatal megszűnik. A második esetben pedig az 1868-iki törvényhozásnak következőt kellett volna mondani: „A Királyföld rendezéséről az igazság szentsége és az állam polgári jogegyenlőség szerint külön törvény fog intézkedni." Uraim! az 1868. törvényhozás nem az elsőt; hanem az utóbbit választotta, midőn egyfelől az unio-törvény 9. §-ában a szász ispáni hivatalt tökéletesen érintetlenül hagyta és csupán csak ezen hivatalnak kinevezés általi betöltését határozta el; másfelől pedig az unio-törvény 10. és 11. §-ában a magyar ministeriumot határozottan kötelezte a Királyföld rendezéséről oly törvényjavaslat előterjesztésére az országgyűlés elé, „mely a törvények és szerződéseken alapuló jogokat, úgymint a Királyföldön lakó bármely nemzetiségű állampolgároknak jogegyenlőségét kellő tekintetbe veszi és egyszersmind a szász nemzeti egyetem bírói hatóságának egyedüli kivételével a 1791-dik erdélyi XIII. t.-ez. kel egyező hatáskörében a kormány felügyeleti jógának fentartása mellett meghagyja." És hogy uraim! a politikai szász nemzetnek az unio-törvónyben biztosított fentartására nézve semmiféle kétség ne következzék: a törvényhozás két évvel később az 1870. évi XLII. t.-cz. 88. §-ában a következőket határozta: „A Királyföld (fundus regius) rendezéséről az 1868. évi XLIII. t.-cz. 10. §. rendelete folytán külön törvény intézkedik." (Felkiáltások: Ez itt vaui) T. ház! Ha ez egyszerű és világos tényállásnál az unio-törvény 11. §-ában idézett 1791. XIII. erdélyi törvényczikket tekintetbe vesszük, mely szerint, — kérem uraim, ezt határozottan kiemelem, — mely szerint a szász nemzet tulajdonjogai fentartása mellett a politikai és bírói hatáskörében fentartatik és ha most már megfontoljuk, hogy az unió-törvény emiitett 11. §-a határozottan e hatáskörnek csupán bírói részét törli el, de a szász nemzet politikai épségét semmiképen nem illeti: akkor uraim, mindenkinek önök közöl, ki egyátalában meggyőződni akar : el kell ismernie, hogy a magyarnemzet az unió-törvényben a szász nemzet politikai épségéért a becsületszavát kötötte le. (Felkiáltások. Ohő!) T. ház! A szász nemzet politikai épsége a Királyföld szétválaszthatlanságát elkerülhetlenül előre felteszi : mert a Királyföldet szétszakítani nem lehet a nélkül, hogy az ezen területen lakó politikai szász nemzet hasonlókép szét ne szakittassélc. A szász nemzet politikai épsége tehát áll és összetört 2*
