Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

22 114 országos ülés a Királyföld területi épségével. Ebből pedig következik, hogy azon becsületszó, melyet a magyar nemzet a szász nemzet politikai épsége végett lekötött: ugyanazon mórtékben a Királyfold területi épségére is vonatkozik. Ezt azért említem, hogy a legszelídebb kifejezéssel akarván élni, mondom, hogy azon merőben téves állitásnak véget vessek, mely szerint a magyar nemzetnek az unio-törvényben lekötött becsületszava ma állítólag azon okból nem váltható be többé: mert az unio-törvény alkotásának idejében a municipalis kérdés forgott fenn ; inig ma a területi kérdés van napirenden, melynek megoldása a modern állam ós a közigazgatás szempontjából a Királyföld területi épségének és ezennel egyszersmind a szász nemzet politikai épségének fentartását állítólag lehetetlenné teszi. Lesz mindjárt szerencsém, e jelszót kissé közelebbről megnézni; de bátorkodom megvizsgálni előbb, hogyan váltja be az előttünk fekvő törvényjavaslat a magyar nemzet fenforgó becsületszavát ? T. ház! Nem szándékozom a törvényjavaslat tüzetes bírálásába bocsátkozni; nem teszem ezt azért, mert ezt oly hangon kellene tennem, melyet elakarok kerülni és elkerülni kötelességemnek ismerem. Megelégszem egyszerűen constatálni, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ugyan azt mondja, mit az 18G8-iki törvényhozásnak kellett volna mondania; hogy minden igazság ellenében a Királyfölddel tökéletesen tabuia rasat akart csinálni. t. i. a szász nemzet politikai épségének fentartása helyett a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat nem kevesebbre czéloz, mint a Királyföld szétszakasztására és ennek következtében a politikai szász nemzet eltörlésére az élők sorából. (Mozgási) A fenforgó törvényjavaslat tehát annak egyenes ellentételére czéloz, a mit a magyar nemzet az unio-törvényben a szász nemzetnek becsületszavával biztosított. A mi . már most azon jelszót illeti, mely az ellenfelek részéről kiváltkép a nagy közvélemény irányában oly előszeretettel használtatik s abban áll, hogy a politikai szász nemzet fentartása állítólag a modern állammal és közigazgatással össze nem egyeztethető, (Ugy vaui) ezen jelszóra nézve kérdeni önöket uraim : vajon ugyan az úgynevezett „natio Verbőciana" volt-e az, mely a politikai szász nemzet föntartását becsületszavával biztosította ? Nem volt e az inkább a mai Magyarország, a mai magyar állam uralkodó nemzete az, mely ezt megtette és ha ez az utóbbi volt, kérdem uraim, önöket tovább : vajon Magyarország 18G8. óta állami fejlőjdésében oly ragadó gyorsasággal haladt e előre, hogy az, a mit a magyar nemzet 1868-ban, tehát néhány évvel ezelőtt ugyan ezen szentelt teremben a modern állammal márczlus 22. 1876. és közigazgatásával összeegyeztethetőnek tartott és törvényerőre emelt: hogy az, ma már. többé fenn nem tartható"? Vagy vajon talán az 1868-íki törvényhozás alkotói még annyira el voltak fogulva a középkori eszméktől, hogy nem Ítélhették meg : vajon mi a modern állammal és közigazgatásával egyeztethető össze és mi nem ? Különös! Ha én ezen t. képviselőházban körülnézek, ugyanazon capacitásokkal találkozom, kiknek bölcs vezérlése alatt az 18Ő8-iki törvényhozás az uniotörvényt alkotta. Hiszen a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat szerzője, Tisza Kálmán, az igen t. belügyminister és ministerelnök ur is jelen volt, midőn ezen törvény elhatároztatott s íme uraim, ha önök az illető képviselőházi ülés naplóját átolvassák : egy árva szót sem fognak találni, melyet az akkori ellenzéki vezér, Tisza Kálmán, az unio-törvény 10. és 11. §-a ellen, emelt volna, t. i. azon §§-ok ellen, melyekben a magyar nemzet a politikai szász nemzet fentartását becsületszavával biztosította! Sőt uraim, azt fogják találni, hogy ezen fontos két §. az egész képviselőház által elfogadtatott, így tehát, uraim, azon kedvelt jelszó, mely szerint a politikai szász nemzet fentartása állítólag a modern állammal és közigazgatásával össze nem egyeztethető : üres frázissá zsugorodik össze, a melylyel a magyar nemzet a szász nemzet irányában lekötött becsületszavának be nem váltását soha és sohasem mentheti. T. ház! Már beszédein elején arra utaltam, hogy a t. háznak legalább egy igen nagy része azon. a felvilágosodott évszázadunk eszméjével alig egyező elvnek hódol, a mely igy hangzik: „A hatalom felülmúlja az igazságot; és megengedem uraim, hogy önök, kik ezen elvnek hódolnak: ezen elvre nézve Európában nem állnak egyedül. Ha pedig önök most már, más hatalmas államok sikerének logikája által kápráztatva, azt vélik mondhatni: a hatalom felülmúlja az igazságot : egyet még sem tehetek fel még azokról sem, kik azt mondják, mert ők is a lovagias magyar nemzet képviselői;—nem tehetem fel azokról sem, mondom, a kik az emiitett elvnek hódolnak, hogy képesek lennének azt mondani, hogy a hatalom felülmúlja a becsületet. Semmirevaló az a nemzet, mely nem követ el mindent a becsületért és koczkára teszi azon nemzet a becsületét, a mely ünnepélyesen lekötött becsületszavát nem váltja be. Elnök: Én azt gondolom, hogy a t. ház, a higgadságnak, a részrehajlatianságnak nagyobb tanúságát nem adhatta volna, mint adta azon nyugodsággal, a melylyel a képviselő urnák — mint nekem tetszik, — valóban egyenesen csak a szenvedélyek felizgatására annyiszor használt kifejezései fogadta.