Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-129

129. országos ülés májas 12. 1876. 183 juk /) Én azt hiszem, hogy a ház tárgyalásának tárgya azon határozatok, melyek eléje terjesztetnek ; nem pedig azon indokok, a melyek ezen határozatok támogatására felhozatnak. Ezen okból és követve a múlt országgyűlési példát,, történt az, hogy a ház előtt azon határozati javaslat olvastatott fel, mely a zárszámadási bizottság által javasoltatik. Egyébiránt a t. képviselő ur azt állította, hogy el van ütve már most azon hivatása teljesítésétől, melyet mint képviselő gyakorolni kivan. Bocsásson meg : ez nem áll; mert a t. ház még az iránt sem méltóztatott határozni az ő indítványa folytán, hogy kívánja-e a pontokat egyenként fölvenni azért, hogy egy pontnak előleges tárgyalásába bocsátkozott; ha a ház jónak látja, föl fogja vehetni az egyes pontokat; de ha a ház azt nem is kívánja tenni: akkor sincs elzárva a t. képviselő ur jogának gyakorlásától; mert jogában áll a zárszámadási bizottság jelentésében foglalt akármely pontot felhozni, szintén ugy mint most a Kund-féle telekre nézve történt. Teljes szabadságában áll a t. képviselő urnák és akárkinek ezen tárgy bevégzése után még bármely más tárgyat, például a letenyei hid ügyét is felhozni, hogy hasonlókép a képviselőház az iránt is nyilatkozhassak, és ha ezen részletes tárgyalások megtörténtek: csak akkor lesz végleges határozat hozandó arra nézve, vajon azon határozati javaslat, melyet a zárszámadási bizottság javasol, elfogadtatik-e vagy nem. Szükségesnek láttam ezeket megjegyezni, annak kimutatására, hogy a t. képviselő ur jogának gyakorlásában semmikép nem akadályoztatik. Prileszky Tádé: A mulasztásnak mindig az a következése, hogy az megszokta magát bőszülni: ez sohasem volt kirívóbban bizonyítva, mint ma. Mert ha ma számviteli rendszerről szóló törvényünk volna, ha ki volnának mondva azon elvek, melyek szerint az ilyen dolgokat meg kell bírálni: akkor a minister urak nem interpretálnák a törvényeket és szokásokat ugy. mint ma történik, vagyis 1872-ben történt. Abba azt hiszem. Madarász képviselőtársam is bele fog egyezni, ha azt állítom, hogy a ministeri felelősség nemcsak abban áll. ha a minister túlmegy a budget keretén s több költséget tesz, mint a budgettörvény megengedi, hanem ott is, midőn elmulaszt olyan kiadásokat tenni, melyeket az állam érdeke megkíván. Például ki tagadná, hogy árviz esetén százezreket kell a ministernek kiadni, hogy az országot megmentse. (Derültség.) Vannak más esetek, például a járványok, midőn a minister a budgettörvény keretén belül nem mozoghat. A tulkiadásokat az egész világon, — mert nálunk eddig sem törvény, sem elv, sem szokás nem volt irányadó, — három módon szokták igazolni. Ha a minister kiszámíthatja, mennyit tesz a kiadás, s a parlament együtt ül .• akkor póthitelt kér. Ha az összeget nem tudja: akkor később tesz jelentést a parlamentnek. Ha egyik eset sem fordulhat elő : nincs más mód, mint magát a zárszámadásoknál igazolni. Ezen elveket a t. ház a múlt országgyűlés folyama alatt határozatikig kimondotta, ezen elvek az 1875. éven tul irányadók. Ha nem akarja megtartani a minister: arról 1876-ban lesz szó. Látjuk már is, hogy a ministerek a póthiteleket szépen kérik. Az eredményt ezek alapján méltóztassanak nekem megengedni, elértük. A mi magát a szőnyegen forgó kérdést illeti, napokon át tárgyaltuk ezen dolgot, átnéztük az okmányokat. Méltóztatnak tudni, mi volt főoka annak, hogy ezen egyezkedésnek megkellett történni? Ezen ok ma is fenforog s ez az, hogy Pest városa azt kívánta és jogosan kívánta, hogy a lőportornyok eltávolíttassanak a városból. Minden ember elismeri, hogy ez szükséges és ez volt főindok és azt hiszem, hogy miután ezen szerződések a katonai kormány és a magyar kormány között ma is fennállanak épségükben, — s azt hiszem, hogy nem kell igazolnom, hogy a mi itt nyomtatva áll, az való és azoknak valóságát Osávolszky t, képviselő ur sem tagadja, mert azok okmányokból vannak merítve, — mondom ma is folynak tárgyalások a pl. Barack kórház tekintetében. Vannak bizonyos dolgok, melyek Pest városára, nagyobb szükséget képeznek, mint azt a t. képviselő ur gyanítaná. Azt, a mi a szóban forgó alkudozások alapját képezte, senki sem tagadhatja, nemcsak Pest városának, hanem mindnyájunknak közkivánsága volt akkor és ma is az, s határozottan tagadom, hogy azon állapotban volnánk, hogy ez nem fog életbelépni soha. Ez nem áll, mert igenis életbe fog léptettetni és kell is, hogy életbe léptettessók: ha nem akarjuk feladni azon eszmét, hogy Budapest főváros legyen; ha nem akarjuk azt, hogy falu legyen. (Zaj a ?zélso baloldalon.) Ez tény, ez igy van, akár méltóztatik akarni, akár nem. Az tehát bizonyos, hogy ez igenis szükséges volt. Másik kérdés volna már az, hogy volt-e olyan sürgős és nem lehetett volna-e azt más módon is elérni ? Ezt nem tudom és jót állok érte, hogy a t. képviselő urak, a kik e tekintetben felszólaltak: szintén nem tudják, mert ez hipothesiseken alapul. Irányi t. képviselő ur azt mondotta és jól mondta, hogy nagyon tart attól, hogy miután a pénzügyrninister megvédte volt eoilegáját, hogy talán hasonló körülmények között hasonló irányban fogna eljárni. Bocsánatot kérek: ma már nem lehet hasonló irányban eljárni, mert a mint említettem, itt van a szabály, a törvény, melyet a minister köteles megtartani; ha pedig nem tartja meg : a háznak jogában áll a felmentést megta-