Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-129

182 12í>. országo* iiiís május 12. 1S76. mányegy államvagyont szerzett 300 ezer írt erejéig. És ez az, a mit megjegyzés nélkül nem hagyhatok ; mert jóllehet az 1872-iki költségvetésben már találkozik egy pont a bevételek közt t. i, a Kund-féle telek jövedelme; de megvallom ezt nem tekinthetem bejelentésnek, legalább nem .olyan bejelentésnek, a milyennek lennie kellett volna. Én tehát midőn a felmentést magára a kiadásra nézve megadom: a szoros zárszámadás tekintetéből, azon körülményt, hogy a vétől, s illetőleg azon időpont, midőn elrendeltetett a nyilvántartásból töröltetni az előleg, tehát államvagyon szereztetett, hogy ez nem jelentetett be a törvényhozásnak, — és itt a Plachy Tamás képviselő ur által emiitett sürgősségi eset nem forog fenn, — helyteleníteni vagyok kénytelen és jóváhagyásommal nem kísérhetem; magára a tételre nézve a felmentést megszavazom. Madarász József: T. ház! Mielőtt a tárgyra nézve véleményemet elmondanám, felhívom a t. ház és a t. elnök urnák figyelmét a házszabályokra. A házszabályok 138. §-a azt mondja: minden tárgy felett előbb általános vita kezdetik s csak annak bevégezíével térhet át a ház a tárgyalás alapjául már elfogadott tárgynak részletes és pontonkénti tárgyalására. Kötelességemnek tartom ezt megjegyezni; mert első fölszólalásom következtében a ház t. elnöke figyelmeztette a házat a múlt évben a zárszámadásoknak miként történt tárgyalására, nem vette figyelembe kérésemet, hogy ezen, már a részletes alapjául elfogadott zárszámadási jelentés most pontonként tárgyaltassék. Én tehát a ház előtt annak legalább hallgatag beleegyezésével kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy a zárszámadások megvizsgálására nézve én részemről el vagyok ütve azon jogosult és képviselői kötelességemhez tartozó hivatásomtól, hogy a zárszámadási tételek részletenként és pontonként olvastatván fel, azokra nézve véleményemet előadhatnám, mint előadhattam volna akkor. Maga ezen tanácskozás mutatja: mennyire alapos a házszabályoknak ezen követelése. Már Osávolszky képviselőtársam, ha jól emlékszem, a 6-ik vagy 7-ik fejezetre nézve tévé megjegyzéseit ugyanaz alkalommal e tárgyban. Zsedényi képviselő ur és a t. pénzügyminister ur is hivatkoztak egy bizonyos dohányvételnól több kiadásra, az egyik mentegette, a másik meg kárhoztatta. Megjegyzem e mellett, hogy midőn a zárszámadási bizottság Jelentésében oly nevezetes kérdések vannak, milyen a Kund-telek megvétele, a melyre nézve a zárszámadási bizottság külön is megadatni kívánja a ministeriumnak a felmentést, vagy pedig egy más tételnél, a letenyei-murányi hídnál ismét külön akarja a zárszámadási bizottság megadni a ministernek a felmentést: nem érthetem, hogy ily nevezetes ós fontos kérdéseknél nem volna-e helye a részletes és pontonkénti tárgyalásnak ép ugy az illető volt minister urak érdekében, mint a képviselőháznak kötelességében így állván a dolog, a mit kötelességemnek tartottam előadni, áttérek a Osávolszky képviselőtársam által beadott határozati javaslatra. Nem szólok arról, hogy nem vagyok valami nagy hajlandósággal a volt ministernek egyénisége iránt, ón az egyéniséget tökéletesen kihagyom itt; hanem mivel sem szükségét, sem a sürgősségét nem látom ezen tételnek és mert nem találom felmenthetőnek a zárszámadási bizottságot, sem annak tagjait az által, hogy csak 1875-ben hozatott egy bizonyos határozat, hogy az csakl876-ra szolgál: nem tartom felmenthetőnek azáltal, hogy azon alkotmányos elv következtében ne adjon véleményt, a mely nemcsak 1875-ben volt már meg; hanem meg volt, megkellett lenni ősidőktől fogva. Tehát nem tartom helyesnek, hogy miután sem szükségét, sem sürgősségót nem ismerem fel az ügynek: a 1875-iki határozat felmenthessen engem az alól, a mi az én alkotmányos kötelességem érzete. Alkotmányos kötelességérzetem pedig az, megismerem kisebb tételek utólagos igazolás mellett kiadhatók a minister által, de az ilyen nagyobb tételeknél nem engedem meg az utólagos igazolást; hanem alkotmányos fogalmam szerint azt óhajtom, követelem a ministertől, hogy e tekintetben mindig a ház elé járuljon : vajon az helyesli-e eljárását, vagy nem? Hiszen nem lett volna semmi könnyebb, mint az 1872-iki pénzügyminister előtt volt pénzügyministernek megvenni azon házat, melyet egy bizonyos országgyűlési szükség és sürgősség tekintetéből jónak vélt és követni azon módot, az mit a 1872-iki pénzügyminister követett és akkor ismétlem, helyre lehetett volna állítani a szükség és sürgősség tekintetét; ámde engedelmet kérek, az sohasem befolyásolhat egy egyént, a mi magával az alkotmányos elvvel ellenkezik; másodszor szükség sem volt rá ; mert ha felveszik azon t. képviselőtársaim, a kik a szükségességet elhiszik, hogy hol van, azon újépület, a mely most katonai laktanya, a mi magánópületeknél lehet, hogy ha a főváros szépítése tekintetéből egy bizonyos helyre szüksége van : ópugy követelheti a főváros érdekében ennek is kisajátítását, mint bármely más magánépületnek. Harmadszor sürgősség tekintetéből csakis a siker az az egyetlen, ami a sürgősséget kimentheti és ugy hiszem, el fogják ismerni az ellenvóleményü képviselőtársaim is ezen dolognak teljes sikertelen voltát. Ezen indokok azok, melyek arra késztetnek, hogy Osávolszky határozati javaslatához hozzájáruljak. Elnök: Engedje meg a t. ház, hogy azokra nézve, a miket Madarász t. képviselő ur beszédje elején mondott, néhány megjegyzést tegyek. {Hall-