Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-114
10 114. országos Ülés márczins 22. 1876 akar a t. ház ellen használni, elnöki jogommal egész szigorral fogok élni. (Atalános hosszas élénk helyeslés.) Bausznern Guidó: Az elnök ur ezen nyilatkozatát köteles vagyok teljes figyelembe venni • és ügyekezni fogok annak eleget tenni. Ha mégis felszólalok: ezzel csak erkölcsi kötelességet teljesítek ; mert a küzdelem az igazságért, a nagy küzdelem a létért az erkölcsi élet egyik ethikai oldalát képezi, s a ki a közéletben működvén , e küzdelemtől bármi okból is magát elvonná: az az erkölcsiség elve ellen vétkeznék, melyen minden emberi méltóság alapszik. De még egy más indokból is felszólalok, azon indokból, mely az emberi természetből ered, s melyet a költő e szép szavakba foglalt: még a szó mellett is kitűzi az ember a remény zászlaját. Igenis uraim, a remény indit engem is a felszólalásra, a remény, uraim, hogy önök még a 12-ik óra utolsó perczében a lelkiismeret hangjára fognak hallgatni és el fogják hárítani azon csapást," mely ma egy egész nemzetet a megsemmitéssel fenyeget. (Egy hang: hol vanf Mozgás. Halljuk]) A törvényben van! Ezen reményt azon nemes jellem-tulajdonságra alapítom, a melyre a magyar nemzet elejétől fogva a legbüszkébb volt, alapítom a magyar nemzet lovagiasságára ós ezzel elválaszthatlanul összekapcsolt érzékenységére, a becsület tekintetében. T. ház! A becsület legelső ós legfőbb páranCSEL £t lekötött szó szentül való tartása. Ezen parancsnak már a középkori lovagok is hódoltak és a mai világ a szószegést és a megbccstelenitést egy sorba állítja. (Zaj. Halljukl) A német e parancsnak ily kifejezést ad egy tételben: „Ein Mann, ein Wort", a magyar ezt még jellemzőbben fejezi ki. mondván: „becsületes ember nem szegi meg szavát." Uraim, emlékeztetem önöket e parancsra, emlékeztein önöket azon becsületszóra, melyet a magyar nemzet a szász nemzetnek ismételve ünnepélyesen lekötött. (&gy hang: Holt) Bátor leszek, uraim, a magyar nemzet ezen becsületszavát tények által bebizonyítani. (Halljukl) T. ház! Erdély a Szt. István koronájának legfényesebb gyöngye, és azon gyönyörű ország történelmének legfényesebb részét a szász nemzet eulturai küzdelme képezte. (Ellenmondások.) Nem ezen nemzet, hanem Zápolya vajda honárulása okozta, hogy Erdély a szerencsétlen mohácsi csata után a magyar anyaországtól elszakasztatott és százhatvanöt éven át a folytonos belháboruk és török zsiványkodások színhelyévé vált. Hogy Erdély akkor tökéletesen nem lett sivataggá, ez azon német nemzet érdemeinek, azon nemzet tetterejének köszönhető, a melyet önök most megsemmisítéssel fenyegetnek. (Fölkiáltások: Tagadjuk!) Valósággal nem csak a szász nemzet törvényeiben ós szerződéseiben alapuló jogai, hanem minden bizonynyal azon érdemük is, a melyeket e nemzet a béke idejében Erdély eulturája és a török vész alatt az ország vódelmeztetése iránt szerzett, indították a magyar nemzetet arra, hogy mindazon három stádiumban, a melyben Erdély" újra • egyesülése a magyar anyaországgal átment: a szász nemzetnek politikai épsége végett becsületszavát lekötötte. Ez ünnepélyes stádium a világmozgató 1848-iki évben történt; akkor a magyar nemzet mind a pozsonyi, mind az erdélyi országgyűlésen becsületszavát lekötötte, valamint lekötötte azon törvényes képviseleti testületekben is, a melyekben a magyar nemzet akkor épen ugy, mint most önhatalmukig döntő többséggel bír. A pozsonyi országgyűlésen az 1848-ik évi VII. törvényczikk alkotása által történt, a melyben Magyarország az egész Erdély s ezzel egyszersmind a szász nemzet irányában magát törvényileg kötelezte, Erdélynek mind azon külön törvényeit és szabadságait, a melyek a mellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadság ós jogegyenlőségnek kedvezők — elfogadni és föntartani. Az erdélyi országgyűlésen a szász nemzet politikai épsége az 1848: június 20-án törtónt ünnepélyes határozatban biztosíttatott. Az országgyűlés szász tagjai, t. i. a szász nemzet kívánalmait emlékiratban előlerjesztettók, melynek tartalma abban összpontosult, hogy a szász-föld mind eddig, ugy ezentúl is egy elválaszthatatlan egészet képezzen. Az emiitett országgyűlési határozatról szóló hivatalos jegyzőkönyv szórói-szóra a következőleg hangzik: (Olvas.) „Elnök ő nagyméltósága felszólítja a karokat és rendeket, a napirendre kitűzött tárgyak felett tanácskozásra, a minek következtében a tanácskozások megkezdődvén a K. K. és E. R. a szász törvényhatóságok által beadott, a szász nemzet kívánságait magában foglaló emlékiratot illetőleg határozatukat a következőkben mondták ki: Az országgyűlés a fenebbi nyilatkozatot a szász atyánkfiai rokonérzettel fogadván, azt, azon meghagyással adja át az unió tárgyában kinevezett országos bizottságnak, miszerint az az igazság és méltányosság határai között teljes igyekezettel oda munkálkodjék, hogy az érintett nyilatkozat alapján a magyar ministerium által egy törvényjavaslat terjesztessék a közelebbi törvényhozás elé." T. ház! Az idézett ünnepélyes országgyűlési határozatban az emiitett országos bizottság az erdélyi országgyűlés ajánlata alapján Nándor király ő Felsége által kineveztetett azon meghagyással, hogy a magyar ministeriumnak azon törvényjavaslatra nyújtson anyagot, a melyet az unió részletes szabályozás czéljából a kormány a magyar országgyűlésnek fog fentartani. A nem sokára rá következett igen sajnos események ugy .hozták magukkal, hogy a kinevezett országos bizottság buzgó tevékenysége eredménytelen maradt ós az
