Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-129
178 12&- országos ülés Zsedényi Ede: A házszabályok 105. §. értelmében szavaim igazolása végett felolvasom a zárszámadási bizottság jelentés illető szavait: Jóllehet a dohánybeváltási árak felemelkedtek, mégis rosszabb termés miatt a belföldi beváltásra 35.762 frt kevesebb szükségeltetett, az itt elért, valamint több más rovatoknál mutatkozó megtakarításból fedeztettek a külföldi dohánybeszerzésnél 1.836,203 írttal előfordult költségek. Tehát igazam volt, hogy a. tulkiadás más rovatoknál tett megtakarításokból fedeztetett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán pénziigyminister: Bocsánatot kérek, lehetetlen az önvédelem szempontjából nem szólnom egy pár szót. Zsedényi Ede t. képviselő ur nézetében nem osztozom, nem pedig azért ; mert nem szabad az egyik tételnél történt megtakarítást a másik tétel tulkiadására vagy a másik tételre fordítani: ha a költségvetési törvény meg nem engedi; de ha megengedi, ha a virement megvan adva : akkor szabad; pedig méltóztassék utána nézni a költségvetési törvényben: a dohányjövedéknél a rovatok közt az alrovatoknak teljes virement van adva, mert egy összegben van meg szavazva 26.000,000 frt; ott tehát nem csak szabad, hanem kell is az egyik helyen történt megtakarítással a másik helyen tett kiadást fedezni. Azt hiszem tehát, hogy mégis csak nekem van igazam. (Derültség.) Irányi Dániel: T. ház! Ha nem tulajdonítanám talán balul felfogott collegialis kíméletnek, azon védbeszédet, melyet a t. pénziigyminister ur egyik hivatalbeli elődjének tette mellett az imént ismételve tartott: akkor az megvallom igen leverő, igen szomorú benyomást tett volna reám azért, mert azon sejtelmet, azon aggodalmat kellene keltenie bennem, hogy a t. pénziigyminister ur hasonló körülmények közt hasonló módon lenne képes eljárni. A t. pénziigyminister ur ugyanis nem csak enyhítő körülményeket igyekezett felhozni Kerkapoly Károly volt pénzügyminister ur mellett; hanem tettét határozottan igazolni iparkodott. Megengedte ugyan azt. hogy szabályellenes volt a kiadás: azt azonban a fennforgott körülményeknél fogva szükségesnek, annálfogva igazoltnak találta. Én, t. ház! mielőtt a dolognak alkotmányos oldalára nézve mondanám el véleményemet, a t. pénzügyminister urnák ezen okoskodását fogok igyekezni megczáfolni. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy azon üzlet azért volt szükséges, azért hagyandó jóvá: mert az Újépületnek kisajátítása közóhajtás volt, a fővárosnak részint közegészségügyi, részint szépülési tekintetéből elkerülhettem Nem vonom kétségbe, hogy közóhajtás volt és közóhajtás ma is az úgynevezett Újépületnek eltávolítása; ámde azt elérhette volna az akkori május 12. 1876. pénzügyminister ur másuton is, a nélkül, hogy azért a telket, a melyet annak helyébe a katonai hatóságnak átengedni akart: drágábban fizette volna meg, Itt van az 1868, LVI. t.-cz. a kisajátításról Buda és Pest városok területén. Ezen törvény értelmében a kormány nem csak közegószségi, nem csak szópitési, hanem egyszersmind épület emelési tekintetben is fel van jogosítva a főváros területén belül kisajátításokat eszközölni. E szerint tehát elesik azon ok, a melyre — ugy látom — legnagyobb súlyt fektetett a t. pénzügyminister ur, hogy ezen kéz alatti vétel által az állam kincstárnak Kerkapoly Károly ur nagy megtakarítást eszközölt. Azt mindamellett megengedi a t. pénzügyminister ur, hogy „talán" — ugy mond — hamarább kellett volna bejelenteni. Megvallom ezen „talán" a t. pénzügyminister ur szájában csak euphouismusnak fartható és azon kíméletnek, melylyel hivatalbeli elődje iránt viseltetik; különben alkotmányossági érzületét kétségbe vonnom, hogy ha ily kifejezéssel él. Megengedi a t. pénzügyminister ur, azt, hogy nemcsak ezen tulkiadás fordul elő az 1872. évi kiadásokban, hanem sok más tulkiadással is találkozunk abban; de ezt azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy megtakarításokkal is találkozunk. Erre már megfelelt Zsedényi Ede t. képviselő ur; ámbár a t. pénzügyminister ur kimentette magát, hogy nem ugy értette, mintha a megtakarítások igazolnák a tulkiadást; mindamellett azon félreértésre, — ha félreértés volt, — maga szolgáltatott okot: mert előbbi szavait csakugyan ugy kellett érteni. Egyébiránt, ha 1872-ben nem lehetett is olyan tökéletes költségvetést készíteni, a mint lehet talán ma; azon elv, hogy nem szabad tulkiadásokat tenni, melyek a törvényben megszabva nincsenek, — ezen elv — azt hiszem : — akkor is létezett, következőleg ezen elv akkor is kötelező erővel bírt a kormányra nézve. De ezen tulkiadások és megtakarítások másfelől azt is bizonyítják, hogy mily felületesen készült azon költségvetés és itt igazolva találom t. barátom Osávolszky Lajos azon kifejezését, hogy mily lelkiismeretlenül jár el a kormány azáltal, hogy nem egy helyen, hanem számtalan helyen tett ily tulkiadásokat, a nélkül, hogy csak egyetlen egyről is értesítette volna a törvényhozást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az alkotmányosságnak egyik fő alapelve, hogy a törvényt szigorúan végre kell hajtani. A költségvetési törvény csak oly törvény, mint minden más törvény, azt tehát a ministereknek szigorúan végre kell hajtani. Van eset, — megengedem — hol egyéb törvénytől és igy a költségvetési törvénytől is történhetik eltérés; de ez csak akkor áll elő, -midőn egyfelől a törvényhozás nincsen együtt, másfelől pedig arra mulhatlan szükség van, de
