Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-129
129. országos ülés május 12. 1876. 179 akkor is csak azon világos kikötéssel, hogy azon tulkiadást az illető minister a törvényhozásnak jelentse be és attól kórjen felmentést. Ha a minister a maga felelősségére tesz tulkiadásokat: akkor azokat a maga veszélyére is teszi s ha kitűnik, hogy azon tulkiadás kárára van, az államnak: akkor ám viselje az, ki azon kárt az államnak okozta. Én pártolom Osávolszky Lajos t. barátom határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Plachy Tamás: T. képviselőház! Távol vagyok tőle, hogy az 1872. évi pénzügyi gazdálkodás érdekében lándzsát törjek ; erre sem elegendő indokot nem találok azon évi zárszámadásokban, sem pedig személyes hajlamot nem .érzek; sőt tovább megyek s beismerem azt is. hogy a neheztelt telekvásárlás kérdésében, mielőtt a zárszámadási bizottságban mint annak tagja szerencsés voltam magamat a tárgy objectiv álláspontjára nézve okmányilag kitaníttatni : ón is azon praeoccupált véleményben voltam, mint Osávolszky Lajos képviselőtársam ; (Derültség a középen.) hanem a mint az okmányokból én meggyőződtem, hogy e kérdésnél jogi alapja nincs annak, hogy a kezelő minister irányában a felelősség súlya alkalmaztassék : ugy megvallom t. képviselő társamnál, ki szintén tagja a zárszámadási bizottságnak s igy alkalma volt hasonlókép áttanulmányozni a beterjesztett okmányokat, hasonló eredményre nem juthattam. Engem ezen kérdésnél subjectivitas teljességgel nem vezérel. Igen tüzetesen foglalkozott a pénzügy minister ur a kérdésnek, hogy ugy mondjam pragmaticus előadásával. Én rövid lehetek. A minister ur előadásánál csak azt tartozom megjegyezni, hogy én nem épen az igazoltságra és igazolhatóságra fektetek súlyt a kérdésnél, mint inkább a szükségesség és sürgősségre. A t. ház maga tudja legjobban,. mert hiszen egy része az akkori törvényhozás tagjaiként befolyt azon nagy áldozatok megszavazásába, miket az ország a főváros emelésének érdekében tett. Hiszen arra egy nagy nagyobb összegű kölcsönt is megszavazott. Ha már ily nagy mérvű áldozatokkal szemben a főváros szépítésének érdeke követelte azt, hogy az uj épület távolittassók el és azon nagyobb kiterjedésű tér adassék át a főváros lehető emelkedésének ; ha — mondom — ezen motívum állott előtérbe: helyes volt-e a kormánynak kitérni az elől, midőn az ország 12 milliót szavazott meg a főváros érdekében, hogy ily áldozatot hozzon, mely, igaz, magára nézve felelősséggel jár, miután a rá fordított költség előirányozva nem volt, de melyet, hogy a kormány azon czélt, hogy az újépület eltávolittassék, utolérje: okvetlenül meg kellett tennie. Tehát a szükségesség igazolt. Vajon sürgős volt-e és nem kellett volna-e a minisíernek bevárni az időt, hogy ezen előirányzat nélküli költség tekintetében magát póthiteílel fedezze ? erre ismét egyszerű a válasz. Igenis, hogy mennyire sürgős volt, kitűnik a beterjesztett okmányokból. Annyira sürgős volt, hogy ha nem teszi akkor az illető minister: talán 2—3 nap múlva későn lett volna ós egy másik teszi meg, melynek szinten ezen czélja lehetett. Miután mondom e két szempontot, a sürgősség és a szükségesség szempontját a beterjesztett és általam objective tanulmányozott okmányok kiderítik: egyátalában semmi okot sem találok arra, hogy előbbi praeoccupált véleményemet az objectivitás alapjára fektetve, ne jussak azon meggyőződésre, hogy jogi szempontból, jogi alapon lehetetlen a törvényhozásnak az akkori ministert elmarasztalnia. Zsedényi t. képviselő ur felemiitette, hogy az 1848-iki törvény kötelezi az illető ministert reális felelősségre. Igazsága van s ezen szempont vezette a zárszámadási bizottságot is; azonban az ezen concret esetben alkalmazható nem volt, nem azért: mert a zárszámadási bizottság ugy van meggyőződve, hogy előirányzat nélküli kiadásoknál a ministernek joga van vagy póthitelt kérni, vagy azokat utólag a zárszámadások megvizsgálása alkalmával igazolni. A minister ezen kérdésnél jónak látta az utóbbi utat követni. Én nem állítom, hogy az helyes; azt sem állítom, azon határozati javaslat alapján, mely a múlt évben meghozatott, hogy ez a jövőre szabad ; de, hogy ez igy volt előbb : arról méltóztassanak meggyőződve lenni. Hogy a zárszámadási bizottság, mely az 1872-iki zárszámadásokat vizsgálta, másként nem járhatott el, mint a praecedensek alapján: az nagyon természetes; hogy azon határozati javaslat, mely tavaly hozatott, nem alkalmazható azon zárszámadásra, mely 1872-ről szól : az szintén be van bizonyítva. Hátra van még t. barátom és képviselőtársam, Zsedényinek azon satyrikus összehasonlítására válaszolni, melyben a zárszámadási bizottság véleményének nézete szerint különbségét akarta kimutatni, hogy a jelentés mintegy rosszalást foglal magában az 1872-iki zárszámadásokra nézve, de ezen rosszalást fentartja az 1876-ki zárszámadásokra. A zárszámadási bizottság jelentésében kiemelte azt, hogy az utólagos igazolást ő sem tartja oly correct eljárásnak, mint az előirányzat melletti költségvetést vagy a póthitel kérést; de — mint — szerencsém volt említeni, — ezt a múltra nem alkalmazhatta, tíanem csak a jövőre. Én ennélfogva Osávolszky képviselő ur határozati javaslatának elvetésére szavazok. Simonyi János: T. ház! Én nem szándékozom a fölött vitatkozni, mennyire volt közóhajtás az. hogy a kérdéses telek iránt a polgári s a 23*
