Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-129

174 129. országos ülés májas 12. 1876. méltóztassanak meghinni, hogy nem 50 frt, hanem mégegyszer annyi lett volna egy Q ölnek az ára. De hogy a vétel nem történt titokban, azt méltóztatnak az actákból látni, melyek egyébbiránt ismeretesek a képviselő urak előtt is; a vétel rendes pertraetatio utján a jogügyi igazgatóság közbejöttével történt. A kérdés tehát az; igazolva van e az akkori viszonyok ( szempontjából, hogy ezen vétel megtörtént? Én az akkori viszonyok szempontjából ezen vételt igazoltnak tekintem. A mi megtörténhetett volna, azaz, hogy mikor a vétel létrejött: az országgyűléshez való bejelentésnek talán hamarább kellett volna történnie. (Felkiáltások a szélső baloldalon: okvetlenül!) De ez nem történt azért, és nézetem szerint a kérdésnek ezen része ismét ezen szempontból ítélendő meg, mert a ministerium nem akart, nem kész dologgal előállni; a ministerium a tárgyalásoknak kedvező folyamata következtében azt hitte, hogy a tárgyalások befognak fejeztethetni ideje korán oly módon, hogy a ministerium a befejezett tárgyalások eredményével fog a báz elé léphetni és az akkori előlegkép elszámított őOÖ ezer forinttal, mely akkor ugy volt oda állítva, mint a mely megtérül 1—2 év alatt: a ház elé ugy jöhet mint egy befejezett üzlet részével. Ez a dolognak objectiv szempontból való megítélésére nézetem szerint feltétlenül szükséges ós azért azt hiszem a magam részéről, hogyha a .t. ház azon körülményeket, azon indokokat, azon tényezőket, melyek ezen üzlet keresztülvitelénél a minisíeriumra nézve a dolog természeténél fogva hatottak, figyelembe kegyes venni: lehetetlen, hogy ne mondja, hogy az akkori viszonyok szempontjából a ministeriumnak ezen ténye igazolt volt, és most, miután arról van szó, hogy azon ministerium a felelőség alól felmentessék, ezen felmentést megadja. Legyen szabad még pár szóval arra refleetálnom, a mit a t. képviselő ur arra nézve mondott, hogy veszélyeztetve van azon tőke egy része, mert nem volt olcsó azon telek ós szükség sem volt reá, és e két szempont vezeti őtet; mert különben Kerkapoly képviselő ur előadásába teljesen belenyugodnék. Nézetem szerint ezen állitások egyike sem áll. A telek az akkori viszonyok között nem volt drága. Azon helyen, a hol a boulevard készült, a hol a forgalom gyu-pontja van, a főváros azon részében, melynek emelkedése nagy dimensiókban halad, 50 forintért nem volt drága azon telek. Veszélyeztetve sincs a tőke; mert ha ma azon telek Q öle nem adható is el 50 írtért: ón nem vagyok oly kishitű a főváros felvirágzása iránt, hogy azt higyjem, hogy ezen telket ne lehetne, mihelyt a mai viszonyok kissé javulnak, majd eladni 50 írtjával sőt drágában. A mi azt illeti, hogy nem volt rá szükség : igazat adok a képviselő urnák annyiban, hogy a vásár idején nem volt rá anyagi szükség ; de szükség volt rá, ha a kormány az egész üzletet, a melyet keresztül vinni az ország és a főváros érdekében vállalkozott, t. i. a katonai épületek átvitelének üzletét biztositani akarta. Pedig akkor a dolog ugy állott, hogy ezzel az üzlet jóformán biztosítva volt. De azt monda a képviselő ur, hogy oly tervvel nem szabad előállni, mely nem volt kivihető. Engedelmet kérek, ismét csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy ugy, a mint a dolgok akkor álltak: senki alaposan nem kételkedhetett abban, hogy a terv nem lesz kivihető, hogy nem válik kivilietővé. 1873-ban azonban beállott a nagy üzleti ós hitel válság, a melyet 1871-ben 1872-ben előre látni, a melyről sejteni, hogy oly nagy diniensiókat fog ölteni, kétségkívül "nem lehetett. Én t. képviselőház azt hiszem, s ezzel végzem a kérdés azon részére vonatkozólag előadásomat, hogy az akkori viszonyok szempontjából a ministernek azon ténye, mely szerint a maga felelősségére azon telkeket megvette, — mondom az akkori viszonyok szempontjából, — előttem indokoltnak, igazoltnak látszik, és ha nem a mostani, hanem az akkori factorokat vesszük tekintetbe: én szerintem a képviselőház a ministernek a fölmentést alaposan megadhatja. Ez az , mit a beadott határozati javaslatra nézve mondani akartam. Egy pár szóval kell még érintenem, hogy a t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy egyszer már ideje van ily példának — vagy nem tudom, hogyan méltóztatott magát kifejezni, — hogy példa-adására szükség van, mert igen sok visszaéléssel, kijátszással ós lelkiismeretlen eljárással találkozott a zárszámadási bizottság a zárszámadások vizsgálatánál. Én t. képviselőház azt találtam a jelentésben, hogy a zárszámadási bizottság azon tulkiadásokra a melyeket a zárszámadások az egyes költségvetési tételeknél fölmutatnak, az illető ministereknek a fölmentóst megadatni javasolja. Nem tehetem fel, hogy azon zárszámadási bizottság, mely e ház bizalmának kifolyása és mely e kényes és fontos ügyben annyi tapintatot ós buzgalmat fejtett ki, ha egy lelkiismeretlen tényt látna: a háznak képes lenne a fölmentést ajánlani. A t. képviselő urnák különvéleménye maga is csakis azon egy — előbb érintett — pontra szorítkozik, a többi tulkiadásokra nézve a képviselő ur sem látta "szükségét a különvélemény beadásának ; pedig róla is fölteszem, hogy ha lelkiismeretlen eljárás, ha visszaélés jutott volna tudomására, ezt tenni nem mulasztotta volna el; de mert nem tette, engedje meg épen saját szempontból kell azon következtetést vonnom, hogy ily visz-