Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-129

129. országos ülés május 12. 1876. 173 dők, melyek közt és melyek mellett az illető tény végrehajtatott. (Helyeslés a szabadelvű párt részéről.) 1872-ben, illetőleg 1871-ben, történt ezen telek megvásárlása. Nem akarom előadni a históriáját; elő van az adva azon jelentésben, melyet a 1875-iki költségvetési előirányzatra vonatkozólag a pénzügyi bizottság beterjesztett; érintette a képviselő ur is; elő van adva a legfőbb számszók jelentésében és elő van adva magának a zárszámadási bizottság jelentésében is. Csak azt akarom röviden megjegyezni, hogy 5956 négyszeg öl és 33 négyszeg láb területű teleknek megvételéről van szó, mely vásároltatott 50 írtért négyszegölenként és. vásároltatott a nélkül, hogy a költségvetésben arról provisio törtónt volna és.a nélkül, hogy a törvényhozásnak előre bejelentetett volna. A szempont tehát, melyből ezen egész ügy megítélendő, nézetem szerint az: helyesen eselekedett-e az akkori pónzügyminister ? igazolható-e az akkori pénzügyminister azon eljárása, hogy habár nem volt megszavazva ezen tételre semmi, ezen kiadást mégis megtette ? és ha a t. ház az akkori tényeket, melyek a minister ezen eljárásánál elhatározására mérvadók .voltak, figyelembe veszi, nézetem szerint határozott igennel kell a kérdésre válaszolnia. Nem áll az — közbevetőleg leszek bátor reflectálni azokra, miket Csávolszky képviselő ur előadott — hogy tisztán csak a hírlapokban kifejezett óhajtás pressiójával indokoltatik ez a vásárlás. Emlékeztetem a t. házat az egész fővárosi kölcsön eredetére, feladatára, czéljára, midőn kimondotta a t. ház, hogy igenis anyagi áldozatoktól sem retten vissza, hogy a főváros közegészsége, szépítése és egyáltalában a főváros emelése szempontjából építkezések létesíttessenek. Emlékeztetem a t. házat arra, hogy nem egyszer volt e házban arról szó, hogy a ministeriumokat és közhivatalokot az akkor drágán fizetett bérházak helyett olcsóbban lehetne az állam által építendő állami épületekben elhelyezni és ez minden oldalról helyesléssel találkozott. Nem egyszer jött szóba ezen házban hivatalosan a ministerium részéről tett szóbeli bejelentés alkalmával, hogy jó volna a város közepét elfoglaló katonai épületeket kisajátítani s e katonai telepeket kivinni a város határán tul ós az itt nyerendő telkekre részint állami épületeket emelni, részint azokat magán épületekre átengedni. Emlékszem, hogy egyszer a költségvetés tárgyalása alkalmával az akkori iniíiisteriumhoz intézett azon kérdésre: miért nem gondoskodik arról, hogy az államhivatalok állami épületekben helyeztessenek el'? az volt a válasz, hogy a ministerium tárgyalásban van a katonai kormányzattal az iránt, hogy az úgynevezett Újépület a városnak átengedtessék és ezen kérdéssel karöltve akarja megoldani a ministerium azon tervek való- 1 sitását; és ezen kijelentést a ház — mint ezt az , akkori naplók tanúsítják — egyetórtelmüleg tudomásul vette. Ezt csak azért hoztam fel, hogy jelezzem azon időből a tényezőket ós azon benyomást, a melyet a közhangulatból kellett magának merítenie azon ministernek, aki ezen kérdéssel foglalkozott. A benyomás ez volt és ha én visszagondolok az akkori időre: természetesnek találom, hogy el kellett követni mindent, hogy e kérdés a most általam is jelzett irányban oldassék meg. Mit tett a ministerium a megoldásra ? A ministerium tárgyalásokat indított meg a hadügyi kormányzattal és előttem vannak azon acták, a melyekből képes lennék lépésről lépésre kimutatni a tárgyalások menetét, a melyek megindultak 1871-ben, folytak ! 872-ben és folynak ma is és a melyek, hogy eredményre nem vezettek : annak egyedüli oka az, hogy az 1873-ban közbejött üzleti és hitelválság átalában lehetetlenné tette ily nagy müvelet keresztülvitelét. Ezen actákból egy körülmény kétségtelenül kiderül és ezen körülmény — bátor vagyok erre a t. ház figyelmét felhívni — ' nézetem szerint mérvadó a kérdés megítélésére. Ezen egy körül-' meny pedig az, (Halljuk]) hogy a katonai kormányzattal folytatott tárgyalások alkalmával a hadügyministerium részéről mindannyiszor kijelentetett, hogy annak, hogy az Újépület és a többi katonai épületek átengedtessenek: conditio sine qua non-ja az, hogyha a katonáságnak a többi kaszárnyákon kívül, melyeket a katonai kormányzat kijelölt, különösen az építendő boulevard közelében a pesti államvaspálya és a budai várparancsnokság közti téren, körülbelül a város középen az állam alkalmas telek megszerzéséről gondoskodik és ezen egy kaszárnya felállítását lehetővé teszi. A katonai kormányzatnak ezen kijelentésére a ministerium figyelme ezen telekre fordult, mely a czólra teljesen alkalmas és épen azon a helyen volt. melyet a katonai kormányzat kijelölt. A telek üres volt ós 50 írtért négyszegölenként megvolt szerezhető. Es ha ma mai adásvevési viszonyok közt nem adható el 50 írtért: mindenki, a ki az 1871 -ki viszonyokra visszaemlékezik és azokat elfogulatlanul megítélni kész, meg fogja engedni, hogy az akkori időben 50 frtot négyszeg-ölenként e telek nagyon megért. A ministerium tehát tudván azt, hogy ha akarja ezen tárgyalásokat eredményre vezetni, neki ott telekre szüksége lesz: e telek megvételére határozta el magát. Hogy e vételt nem jelentette be előlegesen a háznak, ennek oka azt gondolom az üzlet természetében feküdt; (ellentmondások a szélső baloldalon.) mert ha előre bejelentetik a törvényhozásnak, hogy a váczi-boulevardon ennyi meg I ennyi fj öl telket az állam részére meg kell venni;