Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-128

166 128. országos ülés május 11. 1876. Tőlem ugyan a legnagyobb méltánylatot követeli ez még némi fogyatkozások mellett is, melyeket a minister urak által kivívott eredmény után fel fog mutatni; azonban ez által ki nem lesz zárva azon hit és vélekedés sem, ha majd ezek bírálatába fog a ház bocsátkozni, hogy az eredmény nem lett volna koczkáztatva ezen kérdéseknek egy talán szerencsésebb megoldása és az ország anyagi viszonyait szerencsésebben kifejtő megoldási mód által sem. Ezt azonban t. ház! mint mondom, ma megkísérteni, nekem legalább erről bővebb bírálatot mondani sem jogom, sem bátorságom. Erre nézve el kell várnunk az időt, míg a részletek előttünk fognak feküdni és addig is tartózkodom minden meritorius ítélettől. Ennyiben tehát a, ministerelnök ur válaszának e részét teljesen kielégítőnek tartom. Kevésbé vagyok szerencsés helyzetben azokkal szemben, a miket a ministerelnök ur már a minap és ma is mondott az eredmények kivívása körül alkalmazott eszközök és módok iránt adott felvilágosításban. A ministerelnök ur — ugy látszik — még ma is fen tart ja azon nézetét, melyet én helyesnek el nem ismerhetek, hogy tudniillik a tények és a mint ő tőle ép most hallottuk, úgyszólván a kormány cselekvésének lélektani motívumai elégségesek az ő tetteinek megbirálására. Én eltérő nézetben vagyok t. ház. és nem hiszem, hogy ez teljesen correct parlamentalis felfogás lenne. Mi sincs távolabb tőlem, mint óhajtani, hogy e ház bizonyos conventszerü jogokat bitoroljon magának. A ház nem administrálhat, a ház nem lehet bíró; de ép ugy ón téves nézetnek tartanám, ha valaki azt mondaná, hogy a ház kizárólag törvényhozó testület ; e ház egyúttal politikát csináló testűiéi is és mint olyat megilleti öt, hogy a politikai helyzet fölött teljesen felvilágosítva legyen mindenkor, a mi viszont azokat, kik a ház vezetésére hivatvák, kötelezi, hogy őt a történtek fölött mindig teljesen felvilágosításban tartsák. Hogy ezek közé az az ut, melyen a kormányférfiak e nagy dolgok keresztülvitelében jártak, az eszközök, melyet használtak, ne tartozzék: azt részemről nem vagyok képes megérteni. A politikai helyzetet ezeknek ismerete nélkül szerintem megítélni nem lehet. És ón egy észrevételét a ministerelnök urnák, ha ő azt hangsúlyozta volna egyedül, ezt én elfogadnám mint döntőt, hogy a jelen stádium még nem egészen alkalmas a közlésre : ha a minister ur kijelentette volna, hogy az alkudozásoknak és ezen müveknek stádiuma még olyan, hogy ő ilyetén jelentést az eljárás fölött nem tehet, akkor megadnám magamat és egyszerű tudomásul venném válaszát; de a ministerelnök ur már a minap is és ma is úgyszólván principialiter azt állította fel, hogy a háznak nem tartozik jogköréhez ezen felvilágosításokat követelni. Én kijelentem t. ház, mini már a minap is kijelenteni szerencsém volt, hogy én nem az egyes eonversatiókat, nem az egyes gyűlések jegyzőkönyveit óhajtom látni ; de azt mondom, hogy határozottan kellene ismernünk azon álláspontokat, melyeket a t. kormány a tárgyalás kezdetén elfoglalt, valamint azon álláspontokat is, melyeket vele szemben az osztrák kormány elfoglalt s részletesen ismernünk kellene azon érveket, melyeknél fogva egy, vagy más kérdésben a tárgyalások folyamán a kormány az elfoglalt álláspontját vagy fentartotta vagy feladta, vagy megváltoztatta : mert én a tisztán csak lélektani motívumokat nem tartom elegendő magyarázatnak ós' határozott kijelentését az érveknek nélkülözhetetlennek tartom De még egy negatív okbói is nagyon szükséges uek és nagyon óhajtandónak tartottam volna, hogy a t. kormány ez iránt és pedig minél előbb és minél bővebben nyilatkozzék. Az elmúlt hónapok — mert, engedelmet kérek az igen t. ministerelnök úrtól, nem két hét, hanem sokkal hoszszabb azon idő, mely alatt az ország folytonos várakozásban és izgalomban volt, — mondom a múlt hónapokon igen gyéren szedhettünk megbízható híreket magánknak a hírlapi tudósítások végtelen halmazából és így mi tulajdonképen sok irányban teljesen tájékozatlanok vagyunk a történtekre nézve. Azonban a nyugodt szemlélő egy dolgot okvetlenül észrevehet és ez azon szomoritó tünemény , hogy a szenvedélyek, különösen tul a Lajfhán és ezt különösen hangsúlyozni kötelességemnek tartom, de minálunk is, — ugy szólván felkorbácsoltattak a közvélemény mindenféle factorainak nyilvánulása, által. A nyugodt megfontolás hangját elnémította a szenvedélyeknek és a nemzeti hiúságoknak zaja. Remények lettek felköltve, melyek aztán lehetetleneknek bizonyultak, és várakozások támasztva, 'melyeknek egy tizedrésze sem teljesült és ma látjuk, ha szemet hunyni nem akarunk ezen tény előtt, hogy igen széles körökben — mi nálunk legalább az országban, — a csalódásnak keserű érzete, ugy szólván, veszélyessé teszi a helyzetet; és a helyet, hogy azon képzelt veszteségekért és áldozatokért, melyeket hozni fogunk: compensatiót találnánk azon tudatban, hogy ama testvéries benső viszony, mely minket a Lajthántuli országokhoz kötött, fenáll és compensatiót találnánk abban, hogy bár fájósak ezen áldozatok, de azokat ezen még ezen okokból meghozni kell. Ez meg van zavarva ; mert mi tagadás benne, a szenvedélyek ezen játéka egy időre a testvéries viszonyt megzavarta és a fölvilágositások hiánya a közvéleménynek még nem en-