Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-125

142 125. országos ülés május 8. 1876. annak, hogy belátta, hogy ebből visszaélések szár­mazhatnak. Tette ezt azért, inert igen helyes nézeténél és felfogásánál fogva a visszaélés elleni orvoslást a criminális törvénybe tartónak vélte ; tette ugyanazt, amit a belga törvény expressis verbis mond, t. i., hogyha a kelet előbbre vagy pedig ntóbbra téte­tik s egyátalában, ha a kelet a kötelezettnek a váltón levő valamely kötelezettsége terjesztésére meghamisittatik, vagy változtattatik: az esetben azt mondja a törvény, hogy beáll a criminális büntetés és a hamisításra rendelt büntetéssel „á peine de faut" büntettetik. Ebben találják a törvényhozások a vissza­élések elleni helyes orvoslást; ebben kell, hogy találjuk mi is. és a büntető-törvénykönyv iránt előterjesztett javaslatnak igenis egy határozott szakasza rendelkezik azon esetről is, hogy ha valaki egy aláirt okiratot akként tölt ki, hogy ebből jogellenesen kötelezettség származzék, vagy megváltóztassék. Az orvoslásnak tehát nem olyan­nak kell lenni, hogy a váltójogban a forgatás nehezíttessék. A visszaélés elleni orvoslást a büntető-tör­vénykönyvben kell keresni. A büntető törvény­hozásnak van módjában, vannak eszközei a vissza­éléseket felkeresni, vizsgálni, azokra rájönni, és ha ezen az utón Valaki jogában megsértetett, ha a hamisítás másnak megkárosítását eredményezte: a büntetőtörvény súlyával büntettetik. A visszaélés tehát, ismétlem, nem képezi elegendő okát annak, hogy a forgatás nehezít­tessék. T. ház! (Halljuk!) Mind az első alkalom­mal, mind most elmondtam azon nézeteket, a melyek az igazságügyminister urat vezették, midőn ezen intézkedést javasolta. Hivatkoztam még arra, hogy Németország­ban hasonló intézkedés van hatályban, hogy a visszaélés lehetősége az intézkedés megváltoztatá­sát nem eredményezte, s hogy az a mai napig fen­áll. Hivatkozhatom, hogy Belgiumban, hol eddig nem állott fen: 1872-ben, tehát a legújabb váltó­törvényben, a váltónak lejárat utáni forgaíhatása nyíltan kimondatott. Hivatkozhatom arra, hogy Olaszországban a váltótörvénykönyv elkészítésére kiküldött bizottság hasonló intézkedést szintén el­fogadott, a mi arra mutat, hogy a nézet, a me­lyet kifejteni szerencsém volt, Európa legmivel­tebb államaiban terjeszkedésben van és csaknem általános. Ezen alapokon vagyok bátor a t. házat fel­kérni : méltóztassék a jogügyi bizottság indítvá­nyának mellőzésével a főrendiház által előterjesz­tett javaslatot kegyesen elfogadni. (Élénk He­lyeslés.) Wahrmann Mór: T. képviselőház! Nem akarom mindazokat ismételni, miket ezen törvény­javaslat első tárgyalása alkalmával itt e házban felhozni bátorkodtam: nem akarom mindazokat a « komoly következéseket, melyek a főrendiház mó­dosításának elfogadása folytán az országra hára­molnának, újra ecsetelni; hanem igen röviden csak arra akarom felhívni a t. házat, hogy a főrendi­ház javaslatának mellőzésével a jogügyi bizottság javaslatát elfogadni szíveskedjék, (Helyeslés.) elfo­gadni szíveskedjék azért, hogy a -váltó-forgalom biztosítása az országban fenntartassék. A t. állam­titkár ur felhozni méltóztatott, hogy a visszaélés önmaga és annak lehetősége nem elég arra, hogy egy, a forgalomra nézve igen szükséges vagy igen hasznos intézkedés mellőztessék. Én már a múlt alkalommal egész őszinteség­gel bátor voltam kijelenteni és most is újra hatá­rozottan kinyilatkoztatom, hogy a váltó-forgalom­ban a kereskedésnek ezen intézkedésre egyál­talában semmi szüksége nincsen. Ezt a legnagyobb őszinteséggel, határozottsággal és bátorsággal ki­mondhatom. Nem fordult még elő ugyanis oly eset. mely ilyen intézkedésnek szükségét magával hozta volna. Az, a mit a t. államtitkár ur felhozott, azok a példák, a melyeket ő felemlített: azt bizonyítják, hogy ő a gyakorlati életet nem ismeri. A t. államtitkár ur azt méltóztatik felhozni, hogy előfordulhat azon eset, hogy valaki egy váltó birtokában van, mely igen távol eső vidéken le­járt s ő azt oda nem küldheti: hogy ovatoltat­hassa, de mégis értékesíteni akarja; ha mármost közelebbi szomszédságban van más, a ki ugyan­azon váltó elfogadójának tartozik, — azt kérdi: — miért ne értékesíthetné azon váltót az által, hogy arra forgatja? Ha ez áll: akkor ez akkor is meg­történhetik, ha a t. ház előbbi határozata épség­ben marad ; mert, ha az illető, ki a váltót kifizeti, tartozik a váltó elfogadójának : akkor nincs szük­sége arra. hogy a forgatmányozó is le legyen neki váltójogilag kötelezve, mert akkor jogát e nélkül is érvényesítheti. Csemegi Károly: (közbeszól) Nem áll. Wahrmann Mór: Bocsánatot kérek, ez tö­kéletesen áll. Hogyha én valakinek tartozom és az illető váltójának birtokába jutok s az a váltó le­járt : nincs szükségem arra, hogy őt forgatmány által váltójogilag lekötelezzem. (Helyeslés). A többi fölhozott okok sem ütik meg a mér­téket. Az volt mondva, hogy hiszen visszaélés tör­ténhetik akkor is : ha a váltó lejárt ápril 8-án és' forgattatik ápril 9-én. Bocsánatot kérek, roppant nagy a különbség; mert a mely váltó 8-án lejár és forgattatik 9-én, azt 10-én okvetlenül óvatoltatni kell, hogyha az illető viszkeresetet akar indítani; mert ha nem

Next

/
Thumbnails
Contents