Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-125

125. országos ülés május 8.1876. 143 óvatol tátik : elvész a yiszkereseti jog. De itt oly váltóról van szó, mely egyáltalában nem óvatoltatik s a hol az üres, a forgatmányos három év alatt mindig kötelezettségben marad. Ez nem tűrhető, ez soká fönn nem tartathatnék: mert a legnagyobb bizonytalanságnak tenné ki az illetőket, az üres forgatmány következtében. Ha aztán az illető. a ki ezt tette, meg fog büntettetni, ez arra nézve, ki pénzét elveszti és elmarasztalta'tik, nem nagy vigasz. Ez a juristának, a büntető-törvény kézbesítőjének igen nagy örömöt okozhat; ele ezzel azon, a ki pénzét elvesztette, egyáltalában nincs segítve, (Derültség). Én is nagy örömmé! constatálom azt, hogy a jurare in verba rnagistri lejárt s hogy oda jutottunk, hogy az egyes kérdéseket előbb önmagunk biráljuk meg s az egyes intézményekéi: sajátságos viszonyainkhoz idomítsuk s nem is fogok azon hibába esni. melybe az előttem szólott képviselő esett, a ki a legnagyobb készséggel constatálta ennek szükségességét s mégis, — a naturam expellas furca, tamen usque redibií — Belgiumra, Fraricziaországra. Olaszországra. Hoiczendorfra és más auctoritásokra hivatkozott. Én nem hivatkozom ezek egyikére / sem, hivatkozom csupán az országviszonyaira (Elénk helyeslés.) s arra, hogy még pénzügyi tekintetek is azt követelik, hogy a váltóóvás el ne mulasztassék. már azért is, hogy az embereket rendre szoktassuk: szükséges, hogy mindenki, a ki jogát érvényesíteni akarja, óvatolhassa a váltót. Ne hosszabitsuk tehát azon időt, melyben nálunk rendetlenség uralkodott: mert ennek már nagyon megadtuk az árát. Ismétlem, ón a jogügyi bizottság véleményét pártolom. (Helyeslés). Teleszky István előadó: T. ház! Azok után, miket az igen t államtitkár ur az igazságügyi bizottság nézetének elfogadása ellen előadott, még azon körülmény sem ment fel engem azon kötelezettség alól, hogy némely észrevételt tegyek, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársam Wahrmann Mór részben az előadottakat már megczáfolta s ez által előadói tisztemet megkönnyíteni szíveskedett. Vannak ugyanis a t. államtitkár inelőadásában olyanok, miket én e helyről megjegyzés nélkül nem hagyhatok. A t. államtitkár ur ugyanis azon ozélból, hogy a fizetés hiánya miatt óvás megtételére rendelt határidő alatt forgatott váltókra vonatkozó intézkedésekről a lejárati forgatmányokra, átalában következtetést vonjon : előtérbe állította azon senki által nem vitatott kérdést, hogy a váltó a lejárat után a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidőn belül váltójogi hatálylyal forgatható. Ámde ebben — nézetem szerint — államtitkár ur nem helyesen fogta fel a kérdést, mert azon két nap, a mely alatt a váltóhitelezőnek joga van a váltót fizetés végett bemutatni: nem egyéb, mint a lejáratnak a váltóhitelező érdekében való meghosszabbítása. Azon három nap. a mely alatt a bemutatás eszközölhető: a törvényhozás által tulajdonképen a hitelezőnek van adva arra, hogy jogvesztés terhe nélkül ezen rövid idő alatt érvényesítse jogát. Ha most megengedjük még azt. hogy ezen rövid három nap alatt a váltó még váltójogi hatálylyal legyen forgatható, miután ezen három nap a tulajdonképeni meghosszabbíttatott lejárat s miután ezen három nap alatti forgatmánynak csak azon feltétel alatt van hatálya, ha ugyanezen három nap alatt a váltófizetés végett bemutattatik és az óvás felvétetik : abból nem lehet azt következtetni, hogy ezen három napi lejárat után is a váltó, — feltéve, hogy óvatolva nem volt — még három évig mindig válíóhatálylyal legyen forgatható; a főrendek módosítása pedig ezt czélozza. (Ugy van!) De különösen azt mondotta a t. államtitkár ur, hogy a 14. §-ban is a váltójogi hatálylyal váló forgatmányozás meg van engedve azon esetben, ha a váltó óvatoltatott és csak azon esetben nincs megengedve, ha nem óvatoltatott. Ez nézetem szerint, tévedésen alapuló állítás, mert a 14. §. következőleg szól: „Ha a váltófizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatik: a forgatmányos a forgatónak jogaiba lép. Maga a forgató ezen esetben váltójogilag kötelezve nincsen. Ezen szöveg szerint tehát semmi megkülöntetés nincs ovatolt és nem ovatolt váltó között; a fizetés végetti bemutatásra rendelt határidő elteltével is forgatható lesz a váltó, akár óvatoltatott, akár pedig nem : csakhogy az lesz a következmény, hogy sem az egyik, sem a másik esetben maga a forgató váltójogilag nem lesz kötelezve; hanem az utó-forgatmány utján történt átruházások ugy az átruházó kötelezettségét, mint az uj tulajdonos jogosultságát illetőleg a köztörvény szabályai szerint ítéltetnek meg. A forgatmányos érvényesítheti az átruházásból folyó jogait, de maga a forgató váltójogilag lekötve nem lesz. Es ez természetes. Mert mi a forgatmány lényege V miért vállal a forgató kötelezettséget "? azért, hogy a váltó a lejáratkor pontosan beváltassék ? Ha tehát valaki a lejárat után forgatja a váltót azért, hogy az a lejáratkor beváltatni fog : mint nem jövendőbeli, hanem már elmúlt tényért felelősséget nem vállalhat. (Helyeslés.) A lejárat után megszűnt a váltó a forgalomnak azon emeltjüje lenni, a melyre hivatva van, míg a lejárati idő be nem következett; a lejárat, — hogy ugy mondjam elmetszi a váltónak forgalmi életerét; azután a váltó megszűnik tulajdonképen forgalmi papír lenni, hanem fenmarad termesze-