Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

g Í14. országos illés sülésóből folyó viszonyoknak végleges elintézését szivén hordja. Megvetették e viszonyoknak alapját azon törvény ok, melyek 1848-ban Magyarország és Erdély egyesítéséről e két ország közös egyetértésével hozattak s királyi jóváhagyás által szentesittettek. De sok van még e részben elintézendő s mi nem hozzuk kétségbe, hogy minden részről megnyugtató igazságos és méltányos megállapodás eszközlésére komoly megfontolás és előrelátás leend szükséges. Minket az ezek fölötti tanácskozásokban testvéri szeretet érzelmei fognak vezetni; valamint reményünk azon bizalom, hogy tőlünk senki sem kivan olyasmit, a mi veszélyeztethetné alkotmányunk alapelveit." Ugyanakkor Erdély országgyűlése is össze lett hiva azon czélból. hogy az 1848 : törvényozikk komoly megfontolás tárgyává tétessék. Az erdélyi országgyűlés ő Felségéhez intézett akkori válaszfeliratában kimondá: Gs. ap. kir. felséged minden népei boldogitására törekvő atyai szive s a magyar törvényhozás elismert szabadelvüsége és igazságszeretete elég biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy Erdély egyes részeinek, hitfelekezeteinek ós nemzetiségeinek jogai, éixlekei és igényei az egygyéalakulás részletezésénél illően tekintetbe lesznek véve és a jog-egyenlőség és méltányosság alapján kielégítve. E válaszföliratra leérkezett legfelsőbb királyi leirat a következőket monda (olvas): „a két ország végleges egyesülését, mely csak a magyar koronánkhoz tartozó országaink egymásközti, valamint ezeknek a birodalomhozi államjogi viszonyainak szabályozása alapján valósitható, ezeken kívül a még kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országos külön érdekei méltó tekintetbe vételétől a különböző nemzetiségek és vallások Általunk is méltányolt jogigényeinek biztosításától és a közigazgatást illető kérdések czélszerü szabályozásától tesszük függővé." Egyúttal a magyar országgyűléshez leérkezett legfelsőbb királyi leirat a következőket monda (olvas): „az országgyűlés kiegészítését tárgyazó kérelmüket illetőleg kedvesen vettük az országosan egybegyűlt főrendek ós képviselők azon ígéretét, miszerint a honpolgároknak minden osztályai iránt vallás és nyelvkülönbség nélkül az igazság és méltányosság elveit fogják mindenkor irányadóul tekinteni és hogy jelesül Magyarországnak nem magyarajku lakosai irányában mind azt, a mit az ő érdekük és a haza közérdeke megkíván: törvény által óhajtják biztosítani. Uralkodói tisztünk teljesítésének sorában legkedvesebb teendőink közé fog tartozni mind az, a mivel ez általunk buzgón óhajtott eredmény valósítását előmozdíthatjuk, mert az ország lakosainak békéjét, egyetértését' és érdekekben egybeforrását, mindenkor élénk örömmel fogjuk szemlélni és hathatósan gyámolítani." Bocsánatot kérek t. képviselőház, hogy türelmét ezen előadással fárasztom; de szükségesnek inárezins 22. 1876. tartottam hivatkozni mindazokra, a miket ugy Magyarország törvényhozása, valamint ő Felsége ez irányban ünnepélyesen kimondani méltóztatott már az előtt, mielőtt az érintett 1868-beli XLIH. t.-ez. alkottatott. Ezek után létrejött 1868-ban a törvény és ebben részletezve lőnek ezen módok, hogy minő formában és minő utón legyen minden egyes kérdés és ugy a Királyföld rendezésének kérdése is megoldandó. Ezzel szemben tekintsük az előterjesztett törvényjavaslatot. Valóban, nem lehet tagadni, hogy ezen törvényjavaslat az 1868. X. t.-czikket nem tartotta szem előtt; mert a beterjesztett törvényjavaslat nem szól a királyföldi székek és vidékek és városok belkormányzati jogainak biztosításáról; hanern szól arról, hogy adjon a törvényhozás általános felhatalmazást, hogy minden eddig létezett viszony tekintetbe vétele nélkül csináltathassék egy egészen uj területi felosztás. A második rendelkezése a 10. §-nak az, hogy ezen előterjesztendő törvény a székek és vidékek képviseleti rendezéséről szóljon, miről egy árva szót sem tartalmaz ezen törvényjavaslat sajátságos természeténél fogva. Továbbá ezen 10. %. meghagyja, hogy ezen törvényjavaslat az illetők kihallgatásával készíttessék és terjesztessék elő. A közigazga• tási bizottság előterjesztéséből tudomásunkra jutott, hogy a t. minister ur a közigazgatási bizottságban egy kérdésre válaszolván, arra hivatkozott, hogy az illetők az 1868. t.-cz. 10. §-ának rendelkezése értelmében, mielőtt a szőnyegen lévő javaslat beterjesztetett, kihallgatva voltak, midőn a szász nemzeti egyetem a Király föld rendezésére vonatkozó felterjesztésben, véleményadásra elődei által felszólittatván, véleményüket a mmisteriuinnak be is küldték. Nincs szándékom t. ház tagadni azt, hogy e szerint egyátalában egy kihallgatás megtörtént; de kettőre nézve kívánok egy rövid észrevételt tenni. Először arra, hogy maga a t. minister ur hivatkozik arra, hogy egyik elődje által felszólittatván a szász nemzeti egyetem, felterjesztést tett "és nyilatkozott e tárgyban szemben a kormánynyal. Ez megtörtént 1872-ben; és inie t. ház 1873-ban, midőn ugyanazon kérdés és tárgy fölött tett a szász nemzeti egyetem egy felterjesztést: a t. kormány eltiltotta, hogy a szász nemzeti egyetem ily tárgyakkal egyátalán foglalkozhassak; mert ez hatáskörén túllépést képez. A múlt év deczember havában a szász egyetem gyűlésében ismét tétetett egy indítvány szemben azzal, hogy köztudomású dolog volt, hogy ezen kérdésben majdan a t. kormány által a képviselőháznak lesz előterjesztendő, — mondom — indítvány tétetett egy ebbeli előterjesztésre a t. kormányhoz és ezen ügynek még csak tanácskozásba vétele is eltiltatott az elnöklő kormány közege által, azon hivatkozás-