Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

114. országos ülés ináiczius 22. 1876 0 mére és elfogulatlan, higgadt és komoly megfontolásra méltatni. (Halljuk!) Az előterjesztett törvényjavaslat ozélja a Királyföldet s annak részeit a létezők sorából kitörülni és azon területből a jövendőbeli alkotásokat a t. kormánynak és többségének szabad rendelkezésére bocsátani. Ezen törvényjavaslat indokolásában méltóztatott a t. minister ur utalni és hivatkozni arra, hogy a törvények által meghozott kötelessége volt, e törvényjavaslatot előterjeszteni. Én részemről t. ház, azon vélekedésben vagyok, hogy igenis a törvény által megszabott kötelessége volt a t. minister urnák egy törvényjavaslatot előterjeszteni, mely a Királyföld rendezését czélozta volna, de nem egy oly törvényjavaslatot, minő az előttünk fekvő. Hivatkozik a t. minister ur első sorban és főleg a Magyarország' és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról szóló 1868. évi XLIII. törvényczikk 1. §-ára, s a mellett érinti még felületesen ugyanazon törvénynek 10—11. §-t és az 1871. evi XLII. törvényczikk 88. §-át; azonban ugy látszik a t. minister ur a fősúlyt az 1868-ik évi XLIII. törvényczikknek 1. §-ára helyezi, mely §. igy hangzik : „az addig létezett politikai nemzetek szerinti területi felosztások, elnevezések s az ezekkel összekötött előjogok és kiváltságok, a mennyiben valamely nemzetiséget mások- kizárásával illettek volna, megszüntettetnek, és az egyesült Magvarország és Erdély összes honpolgárainak egyenjogúsága polgári és politikai tekintetben ujabban is biztosíttatik." A hivatkozás az ezen szakaszban kimondott átalános elvre, elismerem igen kényelmes volna ; de a dolog ez esetben nem igy áll. Ha a törvényhozás, midőn ezen Magyarország és Erdély részletes szabályozásáról szóló törvényt hozta, nem kivánt volna egyebet, mint ezen általános elvet — melyből ugy látszik az előterjesztett törvényjavaslat is kiindul, — kimondani: nem lett volna szükséges még további szakaszokat ezen törvénybe felvenni ós ezen részleteket szabatosan magyarázni; de ugyan ezen törvény későbbi §§-aiban, és pedig a 10—11. §-a épen a Királyföldre nézve szabatosan megrendeli, hogy minő módon legyen ezen Királyföld rendezendő, tudniillik a 10. §. szóról szóra ezt mondja: „A királyföldi székek. vidékek és városok belkormányzati jogainak biztosítása, képviselők szervezése és a szász nemzetb egyetem jogkörének megállapítása tekintetéből megbizatik a ministerium, hogy az illetők kihallgatásával az országgyűlés elé oly törvényjavaslatot terjesszen, mely valamint a törvényeken és szerződéseken alapuló jogokat, ugy az ezen területen lakó bármely nemzetiségű honpolgárok jogegyenlőségét is kellő tekintetbe vegye ós összhangzásba hozza. Továbbá a 11. §. következőleg hangzik: „A szász nemzeti-egyetem* az 1791. évi erdélyi XIII. törvényezikkel egyező hatáskörben ő Felsége legfelsőbb és a magyar felelős ministerium utján gyakorlandó felügyeleti jogának fentartása" mellett továbbra is meghagyatik azon különbséggel, hogy az egyetezni gyűlés a törvénykezési rendszerben történt változás folytán bírói hatóságot többé nem gyakorolhat." Ez, felfogásom szerint igen szabatos rendelete a törvénynek, melynek — az kétséget nem szenved — az előterjesztett törvónyjavaslat meg nem felel. Ügyekezni fogok ezt a törvényből kimutatni ; mielőtt azonban azt tenném, engedje meg a t. ház, hogy emlékébe hozzak néhány körülményt csak legfőbb vonásaiban, melyek ezen törvény alkotását megelőzték. 1848-ban Magyarország törvényhozása elhatározta a maga részéről Magyarországnak Erdélylyel való egyesítését s felhívta Erdélyt a csatlakozásra. Az 1848-diki VII. törvényczikk 5. §-ában „Magyarhon Erdély mindazon külön törvényeit ós szabadságait, melyek a mellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadságnak és jogegyenlőségnek kedvezők: elfogadni s fentartani kész." Erdély el is fogadta ezen felhívás folytán az erdélyi első törvényczikket és kimondotta abban a maga részéről, hogy csatlakozni kíván Magyarországhoz. Azonban az erdélyi I. törvényczikk 2-ik §-ában egy országos bizottságot nevez ki. mely bizottság a tettleges egyesülés módozatának részletei iránt a magyar ministeriumot fel fogja világosítani, az erdélyi részeknek Magyarországba illesztésénél közremunkálni és a közelebbi hongyülésre a ministerium által e tárgyban előterjesztendő törvényjavaslathoz anyagot nyújtani fog. A bizottság akkor munkálkodását meg is kezdette ; de nem vili ette végig, mert bekövetkeztek amaz ismeretes, mindnyájunkra nézve szomorú idők; inig 1865-ben Magyarország országgyűlése ismét összehivatott és az 1865-diki magyarországi országgyűlésen tartott trónbeszéd következőket mondotta ki Magyarország és Erdély egyesülését illetőleg: (olvassa) „Egybehívtuk e czélból Erdély nagyfejedelemségünk országgyűlését, hogy a Magyarország és Erdély egyesüléséről szóló 1848. I. törvényczikket komoly, beható megfontolásának tárgyává tegye és az 1848-diki magyar országgyűlés VII. törvényczikket is, illetőleg hason eljárásra szólítjuk fel kedvelt Magyarországunk hű rendéit és képvisel őit a végből, hogy e kérdés ne a törvény holt betűje nyomán színleges és • ép azért kétes eredményű, hanem minden életerős tényezők számbavételével és azok bizalmas csatlakozása alapján tartós és maradandó megoldást nyerjen." Erre a magyar országgyűlés a következőket felelte válaszfeliratában: (olvassa) „Köszönetünket fejezzük ki Felségednek azon fejedelmi gondoskodásért, melyet a Magyar- és Erdélyországok egye-