Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-117

94 117. országos ülés márczlos 25. 1870. és rendes körülmények között mindenesetre áll is áll különösen és véleményem szerint áltáljában a magánosokra nézve; áil bizonyos fokú s — ismétlem — rendes viszonyok közt magára az államra illetőleg az államnak képviselőire nézve is. Eendes viszonyok közt mondom s épen azzal, hogy megengedem, hogy lehetnek esetek, a mikor ezen szabálytól eltérés történhetik : bebizonyítom azt, hogy a kormányzati követelményeket számbaveszem. Lehetnek esetek t. ház, a mikor a kormány az állam nevében nem folyamodhatik valamely külföldi bírósághoz, akár azért, mert az illető országnak törvényhozása a maga törvényeiben nem gondoskodott az ily esetekben való orvoslásról ; akár mert a viszony, melyben az ország- ama, idegen állammal áll, oly feszült, hogy lehetetlen a kormánynak igazságos és részrehajlatlan ítéletet remélni ; akár végre még azt is megengedem — mert a sértés, melyért elégtételt kivan, oly kényes természetű, hogy vele az illető külföldi bíróság ós egyátalában a nyilvánosság elé fordulni nem tanácsos. De ha megengedem, hogy lehetnek esetek, a midőn a hazai kormány az önvédelem azon eszközét veheti igénybe, mely számára nyitva áll, t. i. a lapnak az ország határain kitiltását: ezt minden esetre a következő két föltételhez kötöm, először, hogy azon sértés, mely miatt a kormány ezen büntetéshez folyamodott: a magyar, a hazai törvények szerint is büntetendő vétségnek legyen nyilatkoztatva ; mert különben az önkénynek oly tág kapuja nyílnék, melyet alkotmányos polgár sem kívánatosnak, nem megengedhetőnek nem tarthat. Az ugyanis nem lehet, hogy a miért magyar polgár, ha itt a hazában követi el, nem büntethető : azért a külföldi, büntetéssel sújtható legyen. A másik föltétel véleményem szerint az, hogy az így elkövetett vétség ne elvétve, ne egyszer fordult legyen elő; hanem ha nem is folytonosan, nem is rendszeresen: legalább ismételve történt legyen, ugy hogy a rósz akarat kétséget ne szenvedjen. (Ellen-mondások. Mozgás?) Bocsánatot kérek, de méltóztassanak végig hallgatni és meg fognak győződni, hogy én, mint az elébb is említem, a kormányzatnak gyakorlati követelményeit szem előtt tartom. Tehát folytatom. Kivéve hogy ha azon első éretlen, elkövetett vétség netalán oly nagy, oly súlyos, oly iszonyú volna, hogy egymaga ilyen kemény büntetést igazolna. Ezek, t. ház, azon elvek, melyeket az én véleményem szerint hasonló kérdések megbirálásánál szem előtt kell tartani. Alkalmazzuk már most ezen elveket a fennforgó esetre. A t. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur azzal indokolta a maga rendszabályát, hogy a „Grartenlaube" egy bizonyos czikkében először valótlanságokat állított a magyar nemzetről; másodszor kigúnyolta azt és végre ő Felsége a Királyné ellen is sértést követett el. Én t. ház, figyelemmel olvastam a szóban levő czikket, ismételve olvastam el és nem tagadhatom, hogy foglaltatik abban gúny, nem ugyan egyenesen a magyar nemzet, vagy a magyar országgyűlés, hanem a magyar főnemesség ellen, a melynek a* czikk irója helytelenül tulajdonítja a gödöllői várkastély megvételét: foglaltatik gúny annyiban, hogy a magyar aristokratiát fényűzéssel, tékozlási hajlammal vádolja, különösen kiemelvén, hogy azon drága várkastélyt akkor vette, mikor az ország vállaira egy milliárdnál nagyobb adósságot fektettetett már teherképen. Megengedem tehát, hogy foglaltatik a czikkben gúny ; de nem a nemzet, hanem a nemzet egy osztálya ellen. De megengedve még azt is, hogy identificalni lehet a magyar főnemességet a magyar nemzettel, azt kérdem én uraim: hogyha ilyenért kitiltatik egy külföldi, még pedig szépirodalmi, nem politikai lap: miért nem tiltja ki a kormány az Ausztriában megjelenő és Magyarországba bejövő azon lapokat, melyek nap-nap mellett nemcsak a magyar főnemességet, hanem a magyar egész nemzetet egyre gúnyolják, jogait megtámadják, jogait kétségbe vonják? (Elénk helyedét, Fül kiáltások: Ez igazi) Vagy a mit egy ártatlan szász lappal szemben mer a kormány : azt nem meri tenni a duaiismus álapján velünk egyesült országban megjelenő lapokkal? habár a sértés, melyet ezek elkövetnek, sokkal súlyosabb, mint az, melyet a szóban forgó lap elkövethet. (Helyeslés.) A czikkben foglalt állitások —megengedem — alaptalanok ; de ha valamely állítás alaptalan, az, ugy hiszem, nem ad még okot arra, hogy miatta a lapot megszüntessük vagy kitiltsuk. Az alaptalan állítás által okozott sérelmet akként kell orvosolni, hogy megezáfoljuk. Hiszen kérem, a magyar sajtó nem feldekezett meg eddigelé sem a maga kötelességéről s valahányszor ilyen alaptalan megtámadásokat intéztek akár a magyar nemzet, akár annak egyes osztályai ellen: a magyar sajtó mindannyiszor vissza verte azokat s a mint megtette a maga kötelességét máskor, megtette volna ez esetben is. De azt mondja a t. minister ur, nem csak a magyar főnemesség, avagy a magyar nemzet ellen; hanem ő felsége Erzsébet királyné ellen is foglaltatik a czikkben sértés. Én t. ház ismétlem, hogy nem egyszer, hanem többször olvastam el azt a czikket s nem csak magam tettem ezt, hanem kérdeztem nemcsak elvtársokat, kérdeztem a Deákpártnak régi híveit is, kikhez a legkisebb gyanú sem férhet ós ők mind velem egyértelmüleg ugy nyilatkoztak, hogy ők a czikkben ő felsége a királyné ellen a legkisebb sértést sem találtak. (Ellenmondás.) Én t. ház nem gondoltam, hogy a t. minister ur ezen vádat is elő fogja hozni; de minthogy elő hozta és minthogy véleményem eltért az