Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-95

».}. orsaágos Ülés február 21. 1876. 89 tik nekünk azon szemrehányás, hogy mi mindig csak affectáljuk azt, hogy a szegény adózó-nép, az „ó népnek" prókátorai vagyunk. Azt hiszem, hogy itt, ezen esetben egyátalában nem járunk el pártszempontból, midőn a legszegényebb néposztály érdekeit védelmezzük. Nem azért: mert mi ennek a néposztálynak nem vesszük hasznát, mert ezen néposztálynak nincs szavazata. Az „ó-nép!" csak azon részének vehetjük hasznát pártszempontból, mely politikánkat tényleg támogathatja; hanem egyszerűen azt tartom, hogy törvényhozási kötelesség ezen osztály érdekeit is felkarolni, még pedig annyival inkább, mert ezen nép. gyámoltalan és saját érdekeiről gondoskodni nem képes épen azért: mert nincsen szavazata és befolyását a közügyek menetelére sem közvetlenül, sem közvetve nem érvényesítheti s ép azért kötelessége azon osztálynak, mely az alkotmányos jogokat élvezi, mely a szerint kiváltságos osztály, hogy a másik irányában annak érdekét is felkarolja, mert „noblesse obiige". Ezen szempontból tartom szükségesnek és a magunk részéről feladatnak, hogy a legszegényebb osztály érdekei mellett felszólaljunk. Egyébiránt t. ház, azt hiszem, hogy az, a mit az állam ezekből a párnákból, meg a ruhanemüekből, az utolsó haszonmarhából bevesz: valósággal igen csekély jövedelem; az igen keveset hoz a konyhára. Azon tárgyak értéke egyátalán nem nagy és azoknak árverésénél az eljárási költségek rendszerint felemésztik az egész hasznot, melyet az állam belőle húzhat. A mi nálunk adóvégrehajtás alkalmával történik, az valóban olyan, a minek egy polgárosodott államban, oly államban, mely a jogállam elnevezésére igényt tart: nem szabad történnie. Az 1868-iki törvény, mely ide vonatkozik, egyátalán nem vétetik tekintetbe az illető közegek által, mintha a világon sem volna és országszerte az adóvégrehajtók szabad prédája a szegény embernek vagyona; a párnák, ruhanemüek, utolsó haszonmarhák és mindazon tárgyak, melyek ki vannak véve a zálogolás alul: tömegesen szerepelnek ott a licitatio alkalmával {Halljuk! halljuk!) és történik a szegény nép károsítása más tekintetben is, azon esetben, ha a helyszínén nem sikerül az árverés: akkor drága fuvar költség mellett elviszik más helyekre ugy, hogy e fuvar-költségek felemésztik e tárgyak egész értékét; (Mozgás) sőt hallottam már oly esetet is, hogy a fuvar, szállítás és eljárási költségek túlhaladták a becsértéket (Halljuk!) ugy, hogy az illetőknek tartozása a yégrehajtás által szaporodott Ily esetek történnek, t. ház! Ez valóságos szégyenfolt a civilisátióra nézve, melynek mi is részesül tekintjük magunkat; (Helyeslés a szélső baloldalon) ez valóságos szégyenfolt az alkotmáKÉPV, H. NAPLÓ 1876-78. V. KÖTET. nyosságra nézve. Ezt tovább tűrni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Történelmünknek legszomorúbb korszaka az volt, midőn azt igtatták be az ország rendéi törvénybe: „misera plebs contribuens, eujus clamor jugiter ascendit ad conspectum Dei." Én azt hiszem t. ház, hogy most sokkal több joggal lehetne ezt a törvénybe igtatni: ha nem volna benne, a mi történt II-ik Ulászló idejében. Megvagyok győződve róla, hogy a t pénzügyminister urnák nincs tudomása arról, hogy mi történik az országban; mert ha volna tudomása: okvetlenül gondoskodott volna e törvényben olyformán, hogy e visszaéléseknek vége vettessék. És ha majd informatiót méltóztatik kérni a maga közegeitől : nagyon tartok tőle, hogy azok igazak és kielégítők nem lesznek; mert természetesen az illető közegek óvakodni fognak attól, hogy a tisztelt minister urnák kellemetlen órát szerezzenek ily dolgok olvasása által; hanem méltóztassék a t. minister ur beküldetni magának az illető törvényhatóságok utján azon hivatalos körözvényeket, melyek adóvégrehajtások alkalmával kibocsáttatni szoktak; vagy talán — ne vegye rósz néven, hogy e tekintetben bátor vagyok tanácsokat adni, (Halljuk!) — szerezze meg pl. a ..Nógrádi Értesítőt." Azon lapban minden adóvégrehajtás ós zálogolás hirdetve van s ebből látni fogja a t. pénzügyminister ur, hogy azon tárgyak, melyeket előbb említeni bátor voltam: tömegesen vannak árverésre kitűzve; már annak idején bátor voltam a korábbi pénzügyminister úrral közölni azon lapnak számait; ha a mint értesülve vagyok, ezek most is léteznek: abból olvashati Hí cl t. minister ur a nyomornak igen ékesen szóló krónikáját ós abból szedhet oly hasznos pénzügyi tanulmányokat, melyek reményiem az országra nézve hasznosak lesznek. Hogy a mostani állapottal szakítsunk, szükségesnek tartanám az erre vonatkozó törvényt jobban praecisirozni és e tekintetben a következő módositványokat vagyok bátor ajánlani. A 4. pont a) betűje azt mondja .,a végrehajtást szenvedőnek és családjának szükséges ágy és ágynemű" ; ezt én következőleg gondolnám czélszerüen módosítani : „a végrehajtást szenvedő és családja által használt ágy és ágynemű"; — tehát had legyenek a luxusczikkek, a tornyos ágyak a végrehajtás tárgyai ; de a mit a család tényleg használ: ne kerüljenek végrehajtás alá. A b) pont így szól: „ugyanazoknak szükséges öltözéke." Itt e szót „szükséges" kihagyandónak vélem, mert hisz a nép ez osztályánál díszruháról nem lehet szó; mert ez csak annyit szerez be, a mennyire szüksége van, tehát e szó „szükséges" kihagyandó, nehogy, ha az illetőknek jó ruhája szűre, bundája ós csizmája van; azt tőle elvegyék, tehát e b) pont igy volna szövegezendő ..ugyanazoknak öltözéke." 12