Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-95

95. országos ülés február 21. 1S76. 87 Orbán Balázs jegyző: {olvassa) az 54. §. 4-ik pontjához „ugyanazoknak szükséges öltözéke" után tótessék: ,,ugy a rajta levő minden ingóság'Ballegh József: T. ház! Minél szélesebb alapra fektettetik valamely törvény : annál inkább szükséges, hogy határozott és világos legyen az; mert a fölmerülhető kételyek egy részt a törvények végrehajtását késleltetik, más részt önkényes és részrehajló eljárásra okul szolgálhatnak. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak — gondolom — a 42. §-a fölhatalmazza a községi bírákat és jegyzőket esetleg egy évig ós 100 frtra terjedhető adóhátralékokat is behajtani. Ezen hatáskör, mondhatom — nevezetes, de épen azért szoros ellenőrzést parancsol; de ezen elővigyázatnak leginkább végrehajtásoknál kell hogy helye legyen, a hol sokszor idegen és nem az adós tulajdonát képező vagyon foglaltatván le, ekkép másoknak jogai is kérdésessé válhatnak. Ezen szempontból indulva ki ós tekintettel arra, hogy községi bíráink és jegyzőink nem mindenkor képesek a törvénynek intentióját helyesen felfogni: én az 54. §. 5. pontjának azon kifejezését, mely igénykeresot beadását okmányilag kivallja igazolni, egészen helyesnek nem tartom. Tudtommal azon körülményt, hogy az igénykereset beadatott, lehet vagy az igénykereset felzetével, mint azt Hosztinszky képviselő ur előhozta, vagy pedig az illető bíróság iktatóhivatalának elismervényével igazolni. Ha a t. pénzügyminister ur csakis ezen két bizonyítási módot concedálja: akkor szükségesnek tartanám ezen két esetet a törvény szövegébe taxatíve behozni. Mert ha az okmány általi bizonyításnak még tágabb értelem is tulajdoníttatik, — a mennyiben köz- és magán-okiratok léteznek: — akkor a kérdéses kifejezést épen korlátolt és helytelennek tartom. Továbbá habár az adóvégrehajtás csakis közigazgatási közeg hozzájárulása mellett foganatosittatik, mégis igénykereset beadása esetében a további eljárás részben rendes bíróságainkra bizatik, ami különben igen természetes; de épen ezen incidens beavatkozást oly módon kell szabályozni, hogy e tekintetben a kételyeknek eleje vétessék. Már pedig az 54. §. ötödik pontjának erre vonatkozó része csak átalánosságban tesz említést az illető bíróságokról; holott pedig vajmi könnyen megtörténhetnék, hogy például az adót végrehajtó szolgabírónak hatásköre két bíróság területére is kiterjed; vagy hogy a végrehajtott továbbá az igénylő felperes és a kincstár képviselője ismét különböző helyen és nem azon bíróság területén laknak, ahol az adóvégrehajtás foganatosíttatott. A locus regit actum elvnek itt különböző magyarázatot lehetne adni, kivált ha még a p. prts. 467. §-ának rendelkezéséhez ragaszkodnának, a mely világosan mondja, hogy az igénykereset rendesen a végrehajtást vezetőnek vagyis kiküldöttnek nyújtandó át. A fölhozottakból meggyőződhetett a t. ház, hogy vajmi szükséges törvényeink egyes §-ainak praeeis formulázása, hacsak a kételyeknek, vagy pláne a rabulistikának tág tért nyitni nem akarunk. Nézetein tehát az volna, hogy az 54. §-ban világosan kellene jelezni azon bíróságokat, amelyek hivatva vannak az adóvégrehajtások alkalmával felmerült igénykeresetek fölött határozni. Amiért az 54. § 5. pontjának ezen kifejezését „illető bíróságnál" következőleg vélném módosítani: „azon királyi bíróságnál, melynek területén és illetékességi hatásköréhez képest az adóvégrehajtás foganatosittatik." Midőn niódositványaimat Írásban is beadom, azokat a t. ház figyelmébe ajánlom. Gulner Gyula jegyző: (olvassa Ballegh inódositvanyát.) Remete Géza: T. ház! Teleszky t. barátom módositványát első tekintetre magam is helyesnek és elfogadhatónak tartottam; azonban megvallom jelenleg a vita folyamában arról győződtem meg, hogy visszaélésekre adhatna okot ama módosítás, miért is ezen módosítást méltóztassék elfogadni: „az 54. §. 2. pontiának 4-ik sorában ezen szavak után: „meg nem felel a" — tétessék: „per és annak alapján". Indokolom e módosításomat azzal, hogy annak megítélését, hogy valaki a tartozását fölhívás után, vagy előbb fizette-e ki? vagy jogos volt-e a kifizetést teljesíteni, vagy nem? nem lehet kellő megnyugvással a pénzügyi közegekre bízni, hanem a bíróra. Teleszky képviselőtársam módositványa szerint pedig megexecniálható azonnal, ha fizette. De honnan tudja meg a végrehajtó, hogy valóban megtörtént-e a kifizetés, vagy nem? Gyakran megtörténhetik e szerint, hogy téves iiiformatiók alapján mcgexoqualják azt, aki jogosan és törvényesen fizette ki tartozását, vagy az; kiről csak állítják, hogy már kifizette, s csak akkor tűnik ki, hogy nem fizette ki, midőn már ugyan exequálták. De még azon jogi elv eldöntése is, hogy vajon felhívás után, vagy előbb fizette-e ki ? mint már mondám, a biró feladata lehet. Ugyanazért én azon jogi elvet, hogy senkit bírói ítélet nélkül kielégítési végrehajtással megtámadni nem lehet, itt is alkalmaznám. Továbbá a kincstár érdekében óhajtanám még a következő módosítást tenni. A 3. bekezdésnek ezen szavai után: „jövedelmek hiányában, avagy valódiság s behajthatóságra nézve kétes követelések esetében". Amennyiben a végrehajtás alkalmával már kitünhetik az, hogy valakinek követelése alapos-e vagy kétes, a helybeli elöljárók legtöbb esetben azonnal ez iránt felvilágosítást nyújtanak, már ily esetben nem tartanám méltá-