Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-111
111. országos ülés márezius 18. 1876. * 349 gon, hol osak kivételesen kell itt-ott iskolát állítani ; hogy ha elég volna, a felügyeletet ily administrativ közegekre bizni: akkor iskolai ügyeik kezelését nagyon el tudnák az administrativ közegeik is látni és nem tartanák szükségesnek, nem száz ezreket, de milliókat költeni a szakbeli tanfelügyelőkre. A tanfelügyelői intézményt jogosítottá sőt nélkül özhetlenné épen magára az oktatásra való szakszerű felügyelet gyakorlásának szükségessége teszi. Ha pedig ezt akarjuk elérni : nem lehet az alkalmazandó felügyelőt a törvényhatóságoknál a választás esélyeinek kitenni. Miért? Mert a szakszerű felügyelet a t jelenlegi törvényjavaslatban legalább indokolva van. hogy a minister szakképzett embereket nevezzen ki. Eészemről szükségesnek tartottam volna a törvényben még határozottabban és szabatosabban állapítani .meg a tanfelügyelő képesítettségét. Azonban a t. minister ur azért nem tartotta azt elfogadhatónak: mert azt hiszi, hogy az egész országban sem fog elég alkalmas és oly képesitettségü embert kapni, minőt a törvény rendel. Ha már a központi kormány, mely mégis inkább kiszemelheti az egész országban levő szakembereket, nem reményei elegendő embert kapni, ha a képesítettséget szigorúan vesszük: ugyan hogy bízhatnék egyes vidékek törvényhatóságaira, hogy azok a magok szűkebb köréből válasszák ki a kellő szakképzettséggel biró egyéneket. De van a dolognak más oldala is. A tanfelügyelő. Épen mivel nálunk az iskolaügyek nem közvetlenül az állam kormány kezében vaunak, hanem igen tágkörü autonomikus intézményeinknél fogva egyes egyházaknál, községeknél s municipiumoknál : szükséges, hogy legalább a felügyeletet az állam központi kormányának közege gyakorolja annál is inkább ; inert azon ellentétes érdekeknek ellenőrzésére és a particuláris törekvésekkel szemben az országos nemzeti érdekek megóvására alig lenne képes azon tanfelügyelő, ki ugyanazon particuláris körökből és azok által választatik. E szempotból megvallom, nem tartanám sem czélszerü, sem kivihetőnek, hogy a tanfelügyelőket az egyes törvényhatóságok válasszák. T. képviselőtársam Schvartz Gyula emlité,. hogy hisz a törvényhatóságoknak kezökben volt az utcsinálás s több il) T ügy s azokat sem látták el. Legyen szabad megjegyeznem, hogy kezökben volt a közoktatás is, senki sem akadályozta őket. főleg 1848. előtt, hogy tanfelügyelőket állítsanak fel. senki sem korlátozta őket. hogy felügyeljenek az iskolákra, hogy azokat megvizsgáltassák, hogy tanintézeteket állítsanak: és mégis hova fejlődött a tanügy? Nem azóta van-e nagyobb lendület, mióta az állam vette kezébe. — olyan, a milyen mértékben — a felügyeletet? Itt legyen szabad reá térnem azon másik érvelésére a t. képviselő urnák, hogy ezen törvényjavaslat sérti a protestáns önkormányzatot. Bocsánatot kérek : ez állítva volt; de bizonyítva nem. A t. képviselő ur méltóztatott felhozni a 4. §-t, a hol meg van mondva, hogy a minister az állami főfelügyeletet a tanfelügyelők által, illetőleg a 3. §-ban foglalt közegek által gyakorolja, és ezt ugy méltóztatott vele állíttatni, mintha ez újítást involválna. Ez majdnem szóról szóra azon intézkedés, a mely az 1868. XXXVIII. törvényczikkben foglaltatik. Azt méltóztatott mondani, hogy a javaslat előbbi szerkezete szerint a tanfelügyelők gyakorolták volna a főfelügyeletet, most pedig a minister; holott, a főfelügyeleti jog fogalma azt kívánja, hogy azt az uralkodó, a király gyakorolja. Engedelmet kérek, a 4. §-ban az van mondva, hogy a minister a tanfelügyelő, illetőleg a 3. §-ban foglalt közegei által az állami főfelügyeletet gyakorolja. A főfelügyelet az államé és így a koronás királyé, mint az államfőé; de a koronás király e jogot személyesen nem gyakorolhatja, hanem teljesítteti a minister által, a minister pedig a maga közege által. Ez tehát semmi megsértése a főfelügyeleti jog eddig érvényben volt fogalmának és még csak kiterjesztése sem: mert eddig sem maga a király gyakorolta azt közvetlenül, hanem azon közege által, mely felállítva volt. Azt méltóztatott mondani, hogy a kormány a könyveket engedélyezi. Bocsánatot kérek, ez az egész törvényjavaslatban nincs mondva; igenis, van mondva, hogy bizonyos esetekben megtilthatja némely könyvek használását: de az olyan eljárás, mit ha a kormány eddig is, bár törvény nélkül megtett : mindig a ház helyeslésével találkozott. Azt méltóztatott mondani, hogy nálunk a protestánsok teremtették meg a népnevelés ügyét; ugyan minek tehát azok kezéből azt kivenni, vagy azt kívánni, hogy ép ők hozzanak áldozatot az országnak? Es itt egyszermind hivatkozni tetszett arra, hogy a protestantismus ügye egyszersmind a szabadság ügye és ha a protestánsok önkormányzatát sértjük: a szabadságot sértjük Magyarországon. Engedje erre csak azt megjegyeznem, hogy nagyon szomorú volna a nemzet jövéjére az: ha a népnevelés ügye az ország lakosságának kisebbségét képező egy felekezet ügye lenne. (Ugy vun\) Ép az a feladat, hogy a népnevelés ügyét az egész nemzet ügyévé tegyük. Hasonlókép a szabadságra is igen szomorú volna, ha az ország szabadságát csak egy, a lakosság kisebbségét képező felekezet — legyen az bár maga a. protestáns is —-képviselné! A szabadság csak akkor lesz biztosítva: ha az egész nemzet szabadsága lesz, tehát ha a szabadság és művelődés érdekeit az egész nemzet veszi kezébe (Helyeslés.) *?
