Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-111

Ő48 111. országos illés műrcziiis 18. 1876. szerezzenek, az irodalom mezején haladjanak; — de ez esetben is nagyon természetesen kis kerületekre kellend osztani a megyét, hogy azon kiskerületeket a tanfelügyelő minden héten, vagy legalább minden két hétben meglátogatván, a községekben a hiányt pótolhassa. Ezeknek elmondása után annak kijelentésével, hogy a tanfelügyelői intézményt megváltoztatni óhajtom : én különben mint haladást, e törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra már nem lóvén senki feljegyezve, az általános vitát ezennel bezártnak jelentem ki. SzóJási joggal még az előadó ur bir. Molnár Aladár előadó: T. ház! (Eláll! Halljuk!) Az általános vita kezdetén is épen azon ezélból nem akartam fárasztani a t. ház türelmét és figyelmét, hogy esak akkor szóljak, mikor -1111111 előadónak kötelességem lesz netalán a vita folyamán tett reflexiókra viszont renectálni. Most is tekintve azt, hogy nemcsak a tárgy, de azt hiszem a t. ház türelme is ki van merítve; tekintve az idő előrehaladottságát, a mely szerint alig néhány perez múlva más tárgyaknak kell napirendre kerülniük: nem óhajtok semmi féle zárbeszéddel alkalmatlankodni a t. háznak. Csak azt méltóztassanak megengedni, hogy a vita folyamán tett oly nyilatkozatokra s állításokra feleljek, melyeket hallgatással mellőzni — azt hiszem — azért sem lehet, mert a melyek e teremben elmondatnak, azok ki mennek az országba és a közönség azokat olvassa. (Helyeslés.) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak áíalánosságban való elfogadása ellen tulajdonkép esak t. Mocsáry képviselő ur nézettársai Ostfy, Gébbel és Trauschenfels urak szólaltak fel s épen azért én csak azokra szorítkozom, melyeket ők lényegesebb ellenvetésekig hoztak fel: de a melyeket nézetem szerint nem annyira megczáfolnom, mint inkább rectificálnom kell. T. Mocsáry képviselő urnák két kifogása van a javaslat ellen s két fői adókból nem fogadja azt el. Egyik az, hogy nézete szerint e törvényjavaslat által a népiskolai ügyek centralisáltatnak: másik az, hogy az egyházaknak, különösen a protestáns egyháznak törvényekben biztosított önkormányzata e törvényjavaslat által, ha ez törvónynyé válnék: érzékenyen megsértetnék. E két főmomentumot méltóztatott hangsúlyozni. Az elsőre nézve megvallom, zavarban vagyok, mit mondjak. Mert nem tudom: mit ért a t. képviselő ur centralisatió alatt. Igaz, hogy verba valent usu. Hiszen adhatunk akár mely értelmet a „centralisatió" szónak; de a- mely értelmet közönségesen annak adni szoktunk: azt lehetetlen alkalmazni azon szervezetre, mely a jelen javaslattal életbe lép. Hiszen például a nyugati országban senkinek eszébe nem jut azt mondani, hogy Belgiumban vagy Hollandban az iskolaügyek centrálisáivá vannak ; pedig mondhatlanul nagyobb mérvben van az államkormánynak tettleges befolyás és rendelkezési jog biztosítva, mint ezen törvényjavaslat-szerint. Vagy ha már ezen országok szervezetét centrálisaimnak nevezzük : akkor például minek nevezzük a francziaországi szervezetet, Napóleon universitását ? Ez két egymástól oly távoleső fogalom, hogy azt egy szóval jelezni nem lehet: ha a magyartörvényhozás azt mondaná is ki, hogy Magyarországon minden község tartozik felekezet nélküli községi népiskolát állítani és tartani. Az 1868 : XXXVIII. törvény ós ezen törvényjavaslat értelmében és a felekezetnek csak azontúl adatnék jog magániskolákat tartani, a mint ezt Helfy t. képviselő társam kívánta: még ez esetben sem volna mondható, hogy a magyarországi szervezet, centralistikus; mert akkor is nem a kormány kezében összpontositfatnának az iskolai ügyek közigazgatása és ellátása ; hanem a községek, törvényhatóságok és csak legfelsőbb fokon az államkormány között osztatnának meg a teendők. Ma, midőn az országnak körülbelül 14.500 népiskolája közül, körülbelül 13.000 a felekezetek kezében van. melyekre nézve az állam csak főfelügyeletet gyakorolhat, de velük nem rendelkezik : a többi ezer néhány száz iskola közül is alig másfél száz állami intézet, a többi, pedig közvetlenül a község hatósága alatt áll : hogy lehet ezt eentralisátiónak nevezni ? ha csak teljesen más, vagy épen ellenkező fogalmat nem akarunk e szóval kifejezni, mint, amit alatta érteni megszoktuk. Epén mivel, a törvényjavaslat szerint a nép- » iskolai ügyek ellátása, a mennyiben azon községi intézetek közvetlenül a község, azon tul a törvényhatóság, illetőleg annak közigazgatási bizottsága és csak felső fokon az államkormány kezében van, a többi az intézetek többségét képező népiskolákra neve pedig az állani csak a felügyeletet gyakorolja : azt, hogy itt centralisatió szándékoltatik, vitatni sem szükséges. Ámde meltóztatottt ez alkalommal még a t. képviselő ur kívánni, hogy a tanfelügyelői intézmény lényegesen alakíttassák át, in specie ugy, hogy a tanfelügyelők ne- állami felügyelők legyenek, hanem a vármegyék válasszák őket. Igen sok érdek szól a mellet t. ház, hogy a tanfelügyelő, ki a népiskolai ügyekre a felügyeleti jogot gyakorolja: épen az államkormány közege legyen. Mindenek előtt az első ok az, mert fődolog a szakszerű felügyelet. Ha csak az iskolai külső administrativ ügyek ellátásáról volna szó : rá lehetne bízni a felügyeletet a többi administrativ közegekre ; feltehetjük más nemzetekről is, kiknél az administratio sokkal jobb, mint Magyarorszá-