Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-111

111. országos ülés mdrczius 18. 1876. 347 találta, szintén ily jegyzetet tett és tovább utazott a pusztára, ott 'szintén üres volt az iskola, a tanító a ház előtt pipázgatott, megkérdezte őt, ki­től megtudta, hogy az iskola zárva van és hogy hány gyermek járt iskolába, És midőn körútját bevégezte: a tanfelügyelő a pestmegyei iskolata­nácsnak jelentést tett, a mint a hírlapokból olvas­tam, hogy beutazta Örkényt, Szt-Gryörgyöt, Gyónt és Vacs pusztát az iskolákat megvizsgálta, a nép­nevelést rendben levőnek találta. Én tudva mind­azt, hogy a mi ott írva van, az igazsággal ellen­kezik : hivatásomnak tartottam tudomására hozni a közvéleménynek, hogy ez állítás az iskolatanács félrevezetésére történt és a hírlapirodalomhoz for­dultam, megczáfolandó az ily humbug előadást. Azt hiszi a t ház, hogy találkozott egy férfiú, a ki a nagyságos tanfelügyelő urnák valótlan állítását iuegczáfolta volna? nem, az eredmény az leit. hogy elhitette a közönséggel, hogy az iskolákat sorban meglátogatta és hiányt nem tapasztalt. Én ezt csak annak bizonyítására hozom föl, hogy ezen tanfelügyelői intézmény, sem ugy, a mint azt az 1868 : XXXVIII. törvényezikk megállapította, sem azon alakjában, a mint a jelen törvényjavaslatban van. azon eszmének, hogy a népnevelés emeltes­sék, megfelelni nem fog és épen ezen szempont­ból nem fogadhatom el a törvényjavaslatot egész­ben. Egyebekben igen: mert elismerem, hogy az államnak felügyeleti jogára szüksége van minden vallásfelekezet iskolájára. Itt különbséget nem teszek a protestáns, katho­likusok, unitárius és zsidók közt; mert a magyar állameszmének megőrzése fi legszentebb feladat és mindenütt, a hol ezzel ellentétes irányban halad­nak a vallásfelekezetek : a magyar államnak rendet csinálni kötelessége. De tovább magánál a törvényjavaslatnál nem is időzöm, hanem bocsásson meg a t. ház, hogy reflectáljak Mocsáry képviselő ur beszédére, a ki a tegnapi napon tartott beszédében ugy tüntette föl Magyarország tíz millió kathotikus lakosát, mint ha ezek örökös politialis fölügyelet alá vol­nának helyezendők;. a mennyiben azt állítja, hogy a protestánsoknál nem szükséges az állami fel­ügyelet, nem szükséges, hogy a tankönyvek át­vizsgálását a kormány magának fenntartsa és ez csak a katholikusokra volna kiterjesztendő. Én ezt nem helyeselhetem és pedig azon ok­ból, inert mi — ug} r tudom — mindnyájan e hazának gyerinekei vagyunk és megfogja bocsátani a t. képviselő ur, hogy akkor a midőn vérzeni kell a közügyért, mikor áldozatot kell hozni a haza szent ol­tárára : a protestáns ugy, mint a katholikus ezen oltár körül szokott seregieni és áldozatát a hazának meghozza. Mocsáry képviselő ur azzal látszik in­dokolni állítását, hogy a katholikus egyházban nincs autonómia, következőkép egy, az államon kívül álló fej által igazgattatik. Én azt hiszem, a katholikus egyház dogmái mindenki előtt ismeretesek, ha valaki megtartja, legyen az ő hite szerint; ha meg nem tartja, azért nem zárnak be senkit: de azt minden esetre szem elől téveszti a t. képviselő ur, hogy a múlt száza­dokban, midőn a nemzet törökök és tatárok által megtámadtatott, a külföldi hatalmak Magyarország­nak segédkezet sohasem nyújtottak és ha volt mégis valaki, a ki megemlékezett rólunk, mint a történelem lapjai igazolják : azok kétségkívül a ró­mai pápák voltak, a kik pénzzel segítségünkre siettek. Ezzel csak azt akarom indokolni, hogy sem korszerű, sem időszerű itt a vallás dolgát belehozni a vitába; de ha már belehozatott: én nem hallgathatok; mert megvallom, hogyha Mocsáry képviselő ur, a mit én tisztelek, — ragaszkodik az ő vallásához; más részről ón is megvárom, hogy tisztelje, ha én is ragaszkodom az én vallá­somhoz. •­Es ha eltekintünk a várnai mezőre, ha elte­kintünk a mohácsi mezőre: azt hiszem hogy meg­fogja a t képviselő ur engedni, sőt helyeselni fogja azon állításomat, hogy igazán azon emberek, a kiket ő jóformán hazafiatlansággal vádol, mert azokat örökös állami felügyelet alatt kívánja tar­tani, hogy azok az emberek véres csatákat küz­döttek ott a haza államiságáért. Elnök: Kérem képviselő ur a múlt század története nem tartozik a tárgyhoz. Csatár Zsigmond: Mindjárt végzem! Szalay képviselő ur az imént azt állította, hogy általában véve a katholikus népiskolákban a népnevelés alantabb áll, mint a protestáns isko­lákban. Én megengedem, hogy hiányok vannak; de van az itt is, vannak ott is. Mert az utóvégre mégis a közönség dolga és a közönség lelkesültségétől függ, hogy iskolába küldesseuek a gyermekek. De azt az egyet ezen állításának megezáfolására mégis fel kell hoznom, hogy ezen áiíitása nagyított, nagyított főkép ott, mikor azt akarja indokolni, hogy azért hiányos a népnevelés : mert mindig a vallás taníttatik. Azt hiszem, nemcsak magam vagyok a házban katho­likus és azt mindenki fogja tudni, hogy vidéken a népiskolai órák száma egy héten 30 és ebből csak 4 esik a hittanra: a többi a történelem, földrajz, számolás, írás, olvasás stbre esik. Itt tehát Szalay képviselőnek nincs igaza. T. ház! Most még csak azt akarom érinteni, hogy én a tanfelügyelői intézményt, ugy a mint az ezen törvényjavaslatban felállíttatik: nem fo­gadhatom el. Én azt szeretném, hogy a tanítók­nak mintegy ösztönt adnánk arra, hagy azok képezzék magukat ez állásra s képezhessék ki magukat és haladhassanak. Ha behoznák a kerü­leti tanfelügyelőségeket s kimondanék, hogy senki nem lehet addig tanfelügyelő, inig mint néptanító teljesen képesítve nincs s maguknak azzal érdemet 44*

Next

/
Thumbnails
Contents