Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-111
344 111. országos ülés márezias 18. 187<>. keresőm ennek okát, azt igen könnyen megtalálom. Ugyanis a katholikus autonómia, mely eddig nem lépett életbe, sajnálattal kell mondanom, hogy kevés kilátás van rá, ha mielőbb hozzá nem látunk, hogy életbe lépjen. Én határozottan szükségesnek tartanám kimondani azt, hogy egyedül községi iskolák állíttassanak és ezt nem permiseivé, hanem imperative mondanám ki. Nem zárja ez ki azt, hogyha gazdagabb községek találkoznak, melyek hitfelekezeti iskolákat akarnak fölállítani, hogy ezt meg ne tehessék. Ismereni -a katholikus clerus állását a közös iskolákkal szemben és mondhatom t. ház, hogy a katholikus clerus roppant ellenszenvvel viseltetik a közös iskolák iránt. Hogy honnan van ezen "ellenszenv ? — gyanúsítani nem szeretek, azonban engedje meg a t. ház, hogy azon hitemnek adjak kifejezést, hogy talán a csalhatatlansági dogma követőinek talán érdekükben áll az, hogy a népfelvilágosodás ne menjen előre oly mérvben, a mely az ő viszonyaikra kártékony lenne. Azt mondotta Szathmáry Károly képviselő ur, hogy áthat a népnek minden rétegébe azon vágy,* hogy a népiskolák sorsa javíttassák és általában, hogy a nép taníttassák. Erre nézve egy igen eclatans példával szolgálhatok. Ugyanis ép Somogyban egy református község választói határozattan papjok szemébe mondották, azt, hogy nekik iifin is kell pap: hanem jobb lenne, ha egy pa.p helyett két tanítót kapnának. A protestáns autonómia roppant féltékeny kincsét képezi, ugy látszik a protestánsoknak. En nem élhetek vele azért, mert katholikus vagyok és ép azért nem vagyok képes érteni azon roppant ragaszkodást és makacsságot, melylyel iránta viseltetnek. Én nem szeretem a decentralisatiót minden tekintetben, épen azért a kormánynak tökéletesen megadom a jogot, hogy a népnevelés ügyeibe, mely nem egyes vallásfelekezeteknek, hanem az egész országnak közjava: beavatkozhassak s ép e szempontból tökéletesen helyesnek tartom azt, hogy a tanfelügyelők által a népiskoláknál történtekre felügyeletet gyakorolhasson. A katholikus iskolákban az a legfőbb hiba s azért tartom én azokat községivé átváltóztatandóknak: mert ott nem annyira az életben hasznos tudománynyal, a melynek hasznát vehetik, hanem folytonosan catechismussal tömik a gyermeket. Csatár Zsigmond: (közbeszól) Ez nem igaz. Szalay Imre: Egy képviselőtársam állítja, hogy ez nern igaz. En ugy a magam, mint a pariamentalis életben ily kifejezéseket nem szoktam használni, tehát ha ő ezt a parlamentalismussal megférhetőnek tartja: ám használja, én nem érdemesítem feleletre. (Helyeslés.) Elfogadom „a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) hogy leszorítsa a versenytérről s átalában Papp Gábor: Tisztelt képviselőház! Előre jelzem álláspontomat. Örömmel üdvözlöm a magyar államot a népoktatás felvirágoztatását czélzó működés terén: ugyanazért nincs szándékomban, hogy működésének utvonalába akadályokat gördítsek. De mint a tanszabadságnak hive és barátja — Id a tanügynek felekezeti eentralisatiója ellen is működtem, azt sem óhajtom, hogy az államnak omnipotentiája tevékenységökben megbénítsa , még kevesebbé, azon erőket, melyek eddig a nép, a közoktatás terén oly üdvösen és csaknem kizárólag működtek. Én tiszteletben tartom a történelmi fejlődéssel bíró jogokat,, s hinni akarom, hogy az államnak törvényhozása és kormánya is tiszteletben tartandja azokat. Lépjen ki az állam a versenytérre s azon erőkkei, — melyek a közoktatás terén századokon át üdvös tevékenységet fejtettek ki — nem szembeszállva, hanem közreműködve adjon lendületet a népoktatás ügyének. A nemzeti nagyságnak egyedül szilárd és biztos alapja magának és a nemzetnek szellemi és anyagi ereje. Csakis azon nemzetek emelkedhetnek föl a valódi nagyság fénypolczára, melyek az emelkedésben kellő anyagi ós szellemi erővel rendelkeznek. Ez erők kölcsönhatásban vannak, conditio sí ne qua non-jai egymásnak. Összesorsozó oldalai ezek ugy egyesek mint nemzetek életében egy egésznek: a nagyságnak. Anyagilag alásülyedt nemzet szellemileg is letörpült; viszont a közhasznú ismereteknek általános elterjedése, a szellemi erőnek fokozódása, vagy mint Petőfi irta: a szellem napvilágának minden ház ablakán ragyogása képesíti a nemzetet az anyagi jólétnek is megszerzésére, s a szellemi erőnek focusai az iskolák. Ezekből árad ki az. Ezért fektetek nagy súlyt a népoktatásra. En nagyon sajnálom, hogy Schvarcz Gyula t. képviselőtársam nincs jelen ; mert ha itt volna : meggyőződhetnék, hogy általában nincs aka,ratunkban akadályokat gördíteni az állam czéljai elé, Az ő fénylő szellemi tehetségének és ékes szólásának egész buzdító erejét mérlegbe vetette, hogy fellelkesítse a protestáns egyház vezérfórfiait arra, hogy ha majd ezen törvényjavaslat — a mint hiszem törvényerőre fog emelkedni, — ha az ellen netalán elfogultság küzdene: igyekezzenek azon elfogultságot eloszlatni. Biztosítom azonban arról, hogy ha ragaszkodnak is a protestánsok az autonómiához: ezt csak azért teszik, mert eléggé meggyőződhettek a múlt keserű tapasztalatai folytán , hogy az autonómia védelmére sorakozniok kell. Ennek daczára azonban ezen törvény útjába akadályokat gördíteni nem -akarnak (Helyeslés) és a törvény előtt még akkor is fájó érzettel bár, de kötelességszerüleg és tisztelettel meghajolnának:
