Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-111
338 Hl- "''"-ite 0 * "lés szór az országházban a katholikusok védték első sorban. És másodszor: a protestantismus Magyarországban sohasem helyezte magát szembe a közművelődéssel ós ez a dicsősége a protestantismusnak Magyarországon, a múltban. Azon pillanatban, midőn a magyar protestantismus a közmivelődési érdekkel és az ország érdekeivel, a hazafisággal teszi magát ellentétbe: azon pillanatban megszűnik minden diessugára, melyet a múltban szerzett. (Helyeslés.) Én tehát épen a protestantismus érdekében, a múlt érdekében tiltakozom azon irányzat és felfogás ellen. Egyetlenegy pont van ezen törvényjavaslatban, a melyet minthogy épen a- szabadság és pedig tanszabadság és a közmivelődés ellen van intézve : el nem fogadhatok és remélem, hogy az igen t. közoktatásügyi miníster ur is bele fog egyezni annak kitörlésébe és épen ez mutatja, hogy bizonyos emberek, — mint Schwarz Gyula képviselőtársam mondotta, — alusznak és nem akarnak felserkenni; megkeresik azon helyeket, melyek a tanszabadságot nem sértik és nem kapták meg azt az egyet, a mely határozottan sérti. És ez a törvényjavaslat azon pontja, a mely methodikára, a tanmódszer használatára akarna pressiót gyakorolni a felekezeti iskolákban. Ez ellen én mind a gyakorlati kivihetőség, mind a tanszabadság, mind pedig az autonómia szempontjából, igenis tiltakozom. Helytelennek tartom didacticai szempontból. mert épen a különböző methodusoknak egymással való küzdelme viszi elő a tudományt; de helytelenítem a protestáns autonómia ós a történelem szempontjából ós a kivihetőség ós a tanfelügyelő helyzetének szempontjából is. Tegyük fel. hogy a tanfelügyelő egyszersmind szakíró is; ő tehát ir egy tankönyvet ós épen abban a kerületben, teszem, a tiszáninneni vagy tnli kerületben van egy tanár, a ki szintén ilyen tankönyvet készített és a protestáns status a protestáns iskolákban elfogadja. Igen természetes, hogy az a tanfelügyelő, a ki tankönyvet ir : azon methodussal nem lesz megelégedve, a melyet az illető tanár tankönyvében használ és igy megtörténhetik, hogy szépen összevesznek, ós ez épen ezen összeütköző érdek szempontjából a tanfelügyelőt ott tökéletesen népszerűtlenné teheti. Az ellen tehát nincs kifogásom, hogy a tanfelügyelő, ha a didacticai methodusban hibát lát: felterjesztheti a minister úrhoz; de közvetlenül hagyassék meg a felekezetnek azon joga, hogy a tanmódszert magok határozzák meg. íme t. ház, ezek aztm elvek ós ezek azon sajátságai a törvényjavaslatnak, melyekkel én azt bár nem tökéletesnek, de a mostani helyzethez képest haladásnak tartom és mind magam elfogadom, mind a t. háznak részemről is elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) márczins 18. 1876. Trauschenfels Emil: T. ház! Engedjék meg, hogy e nagyfontosságú tárgyra nézve lehető legrövidséggel ón is kifejezzem nézetemet. Legelőbb is váratlanul találtam magamat érintve azon észlelés által, miszerint a legtöbb szónoklatokat végig hallgatva, mintegy azon benyomást látszanak tenni a hallgatóra, mintha itt a szük-keblü sötét lelkek és a felvilágosultság közti harczról volna szó. Legalább is a szónok urak, a kik észrevételt tettek, azon kevés szónokok állításai ellen, a kik a felekezeti autonómia jogai mellett szólaltak fel: nagyobb részt ilyen irányban tartották jónak magukat kifejezni. Engedje meg a t. ház, hogy kifejezést adjak csodálkozásomnak, hogy épen ezen t. házban fejeztettek ki az ilyen nézetek, inert ez legelső alkalma az ily jelenetnek. A midőn a jelenleg érvényben levő, a népiskolai hatóságokról szóló törvény tárgyaltatott: jól emlékezem, hogy akkor bár olyan nagyon t. és tiszteletre méltó férfiú terjesztette be ezen javaslatot, mint boldog emlékezetű báró Eötvös József: mégis t, ház, kénytelen volt első javaslatát visszavonni. Molnár Aladár előadó: Nem áll! Trauschenfels Emil: Engedelmet kérek, ha talán máskép fogom magam kifejezni, nem fog a t. képviselő ur ellentmondani. Az általa beterjesztett törvényjavaslat egy 25-ös bizottsághoz utasíttatott, a mely lényeges változtatásokat tett rajta. És mi volt oka annak? Epén a felekezeti autonómiának joga hangsulyoztatott volt e házban. És melyik oldalról jött az t. ház? Elismert szabadelvű férfiak részéről történt, köztük egyik főbajnok volt Tisza Kálmán, jelenlegi igen t. ministerelnök ur és ott volt az Ungmegyei Bernáth Zsigmond, szintén köztiszteletben álló „őszhaju" képviselő, a ki. — ha jól emlékezem és igazat fognak adni nekem a régi tagjai a t. háznak, — a ünczi béke-kötésre hivatkozott és félre nem ismerhető módon emlegette, hogy rnőg paripára is tudna ülni ezen értékes jogok védelméért. Én sem akkor, sem most „őszhaju" nem, (Derültség.) sőt annyival fiatalabb voltam és megvallom, nem értettem azon irányt és azon eszmét, mely által ezen t képviselő ur magát akkor felbuzdittatta. En a háznak fiatalabb tagjai közé tartozván, (Ohó! Derültség.) korunknak fia vagyok és hosszasan külföldön tartózkodván, magamba szíttam a haladási eszméket ós irányt, s az ezek iránti előszeretetet. En tehát azon fellépésnek csupán felekezeti szempontból való jogosultságát nem tudtam felfogni. Azonban azóta több év telt el ós én a tényleges viszonyokat kutatván : ugy találom, hogy azok sok tekintetben igazat adtak ama két tisztelt felszólalónak. Miben állanak e tényleges viszonyok? Engedje meg a t. ház, hogy
