Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-111

111. országos Ülés márczhis 18. 1S76. 337 azon franczia példabeszéd: hogy az étvágy evés közben jön meg. Emlékezzünk vissza, hogy néhány évvel ezelőtt, valljuk meg, egyikünket vagy másikunkat még itt sem igen hallgattak meg; ellenben e törvényjavaslat főérdemeinek épen azt tartom, hogy mint most e házban, majd a megyékben és a községekben is lesz szó a népnevelésről és a mint ezen eszme ér a nemzet legalsó rétegeibe: biztosítva látom Magyarország közművelődését. Az igaz, hogy az ideának, de még a leszállított eszményképnek sem felel meg a mostani helyzet; de ha meggondoljuk, hogy néhány év előtt milyenek voltak a közoktatási állapotaink : nem lehet tagadni a haladást. És itt kénytelen vagyok Kállay Béni t. képviselőtársamnak tegnap tartott szintén jeles beszédére pár észrevételt tenni. Igaz, hogy a mi tanfelügyelőink nem értek el oly eredményeket, a milyeneket még az adott körülmények közt is elérhettek volna. Ezt elismerem; de nem merném e miatt az egész osztályt egyetemlegesen elitélni. mert ki számította fel és ki bír statistikai adatokkal arra nézve, hogy hazánkban akármely tisztviselői osztályban nem akadnak-e szintúgy kisebb képességű ós kevesebb jóakaratú egyének ? Kétségkívüli, hogy a tanfelügyelők közt is akadnak és fognak akadni ilyenek mindvégig; de nem lehet ezt az egész osztály rovására betudni. Megtámadta igen t. képviselőtársam ezen törvényjavaslatot, illetőleg a tanfelügyelők átalakított és körülirt hatáskörét a kivihetőség tekintetéből is; de én e tekintetben sem látok oly sötéten. Én azt hiszem, hogy a tanfelügyelők csak most lépnek a nemzet kebelébe e törvény által, belépnek azon társadalmi, azon hatósági életbe, mely eddig elüttök zárva volt és itt fogja megkapni azon melegséget, mely kölcsönösen, lelkesitőcn fog hatni. Nem képzelem azt sem, hogy azon csekély elfoglaltatás, melyet a tanfelügyelő a bizottságban való részvéte által nyer, ki ne pótoltassák azáltal, a mit ott eszközölhet a többi jeles helyi férfiak föllelkesitése és azok figyelmének az ügyre való irányzása által. En ki merem már ma fejezni azon meggyőződésemet, hogy a hazában igen is fognak akadni férfiak és pedig a vagyonosabb, miveltebb osztályból, a kik, a mini, ezen törvényjavaslat ós azon általános eszme elfogadása által, melyet a feledhetlen Eötvös oly szépen jelzett, hogy nemzedéket csakis miveltségök előnyei emelhetnek mások fölé. En hiszem, hogy e hit fölülről el foghatni a nemzet legalsóbb köreibe is. Én erről meg vagyok győződve és igen sajnálom, hogy a képviselő ur nincs hasonló véleményben; mert, „ha erről lemondunk: lemondunk a nemzet jövőjéről. A qualifikatiót méltóztatott felemlíteni a t. képviselő ur; de én megvallom, hogy a qualifikatiót ezen a téren mintegy föltétellé tenni, nem tudnám, nem szeretném; akarom és írivánom, KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. V. KÖTET. hogy a minister a legkitűnőbb, a tanügy iránt különös előszeretettel és lelkesülóssei viseltető férfiakat nevezzen ki jövőre tanfelügyelőknek. De hogy meg legyen gátolva és valami kisebbszerü vizsgák letétele által a jeles férfiakat ne legyen kénytelen nélkülözni, mert e jeles férfiak, kik szép nevet szereztek vagy rokonszenvvel bírnak és így a tanügyre nagy befolyással bírhatnak valamely vidéken épen azért, hogy valami aprólékos vizsgáknak nem vetik magukat alá: a minister ne mellőzze őket. De magas qualifikatiót tenni a tanfelügyelőkre nézve népoktatással szemben nem lehetséges; ha pedig igen alantas az : akkor az iskolákat végzett emberre nézve az nem valami kellemetes, sőt sok esetben megalázónak tartathatnék; inig másfelől a letett vizsga épen a ministeri protectiót fedezhetné és felelősségét kisebbítené. Nincs kifogásom azok ellen, a miket Helfy képviselőtársam méltóztatott nagyjában mondani ; de méltóztassék megengedni, hogy egy tételére mégis reflectálhassak. 0 azt állítja, hogy hazánknak szerencsétlensége volt abban, r hogy itt különböző vallásfelekezetek léteztek. En nem vagyok abban a véleményben ós azt hiszem, hogy miután polyglott ország: talán épen előnyére vált a különböző vallás-felekezetek létezése és minél sokfélébb tényezővel bír, valamely országnak társadalmi politikája és ezek irányainak köre és minél többszörösebben vágják keresztül e körök egymást: annál jótékonyabban hat az ugy a lelkiismereti, mint polgári szabadságra az egymás iránti türelemre. És épen a különböző köröknek egymást vágása által az történik, a mi történik a természetben a habok találkozása által, hogy tudniillik azok keresztezése gyöngíti ós szelídíti egymást. Én nem szeretném, ha egy eszme alapján történnének Magyarországon a, csoportozások; mert fiilek. hogy azon egy eszme akkora hullámokat hányna, a melyek Magyaországnak lételét ingatnák meg. Végül t. ház! legyen szabad egy irányzatra figyelmeztetni, a melyet Schwarz Gyula t. ^aratom és képviselőtársam is emiitett. Különösen nyilatkozott, hiszen köztudomású dolog, a protestáns autonómia szempontjából. Én magam is protestáns ember vagyok és ezt dicsekedve mondom; de engedje meg feltenni a kérdést a t. ház, miért dicsekszem én és miért dicsekedtek mások a protestáns nevezettel Magyarországon ? A történelem felel reá. Először a magyar proíestaníismus, soha sem tette magát ellentétbe a hazafisággal a múltban ; sőt inkább a hazafiságnak, a függetlenségnek zászlóját mindig ő vitte elől; ez volt az oka, hogy Bocskay és I. Rákóczy György zászlói alá az egész nemzet zöme sorakozott, ez volt az oka annak, hogy a protestánsok érdekeit akárhány1 9