Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-111
111. országos ülés máreaius 18. 1876. 335 rovott — hogy inkább extensive dolgoztunk az oeconomia szempontjából is, mint intensive. Inkább a kirakatnak, mint a valónak. És itt lehetetlen, hogy némileg fájlalásomat ne fejezzem ki azon túlságos nagy mérvű költekezések fölött, melyek ujabb időben, — de egyátalában mióta a magyar közoktatási ministerium fennáll — oskolaépitkezéseink körül tapasztalhatók. A magyar államnak kevés pénze van arra, hogy a népnevelési ügyet jobban előre vigye ; de ha csak azon egyes adatokat nézzük is melyekről egyik-másik képviselőtársunk positiv tudomással bir : elfogunk borzadni azon gondolattói, hogy a legegyszerűbb iskolai épületek oly borzasztó sokba kerülnek. Ha azon falusi iskola 14—15 ezer forintba kerül: akkor hová fog ez vezetni? Lehetséges-e, hogy Magyarország valaha annyi pénzt fordíthasson iskolák emelésére, a mennyivel az egész országot elláthatnók. Kern. A takarékosságot kell behozni e téren is, különösen iskolai építkezéseinknél. (Helyeslés.) Ezek azon főnehézségek, melyeket én olyanoknak tekintek, mint nagy, legyőzhetlen akadályokat arra nézve, hogy bármely törvényhozási aktussal népnevelésünkön kellőleg lendíthessünk mindaddig: . míg magukon azon nehézségeken törvényhozásilag nem segítünk. Ez módunkban áll. Meg is kell tennünk előbb-utóbb. Addig is azonban, Uraim mig módot találunk arra, hogy revideáljuk ez értelemben ugy a községi törvényt, valamint hogy korszerüleg tovább fejiesztessük azon különben is szép törvényt, az 1868: 35. törvényczikket, addig is — mondom — azt hiszem, hazafias kötelesség mindent elkövetni ezen törvény alapján is, hogy mennyire tőlünk telik, csekély anyagi tehetségünket is a népnevelés fejlesztése érdekében lehetőleg érvényesitsük. Azt hiszem Uraim, elvárhatja a haza minden hű fiától, hogy félre tegye a gyanút, a felekezeti féltékenykedési éppen úgymint a múltban vissza-vissza kapkodó velleitásokat; elvárhatja éppen azon irány embereitől, kik mindig az öokormányzatot hangoztatják, kik mindig a vallás szabadságot irva zászlóikra, tulajdonképen nem tesznek egyebet, mint szitogatják a felekezeti féltékenykedési, kik nem a vallásfelekezetek legműveltebbjeiből, hanem inkább az aljából, az elfogultságból, a müveletlenségből merítik magát a gyuanyagot is. (Helyeslések. Zaj a szélső bal felöl.) íme, Uraim, legyen nekem szabad megjegyeznem, t. képviselőtársam Moesarynak s éppen azért neki, mert ő tán a legkerekdedebb. önmagában teljesen befejezett prototypje jelenleg azon politikai tanfelekezetnek, mely csodálatos* módon gyúrta Magyarország hagyományosságainak tanait Nyugat-Európa á* priori liberalismusának bizonyos jelszavaival egy szerves egészszé, szabadjon, mondom, megjegyeznem az én igen t. barátomnak Mocsáry Lajosnak, — szabadjon, mondom, neki megjegyezni, hogy éles küzdelmét a fenforgó javaslat ellen nem tulajdoníthatom egyébnek, minthogy nem számolt a világ folyásával ezen kérdésben. Uraim, önök mindig a megyékről beszélnek; pedig a tapasztalat megtanított bennünket arra, hogy ha valahol: akkor éppen Magyarországon van szükség ez állami beavatkozást értékesíteni s kifejleszteni Az egész világon terjed ezen politikai kívánalom, terjed pedig azon egyszerű okból: mert a társadalom munkája mindinkább és inkább igénybe veszi az egyéni erőt az államban s így a mint a népek civilisátiója inkább és inkább terjed, azon arányban a mint a népek a culturállamóletnek mind magasabb és magasabb fokára jutnak el: azon arányban foglal tért az állani központosító tevékenysége is szemben a helyhatóságokkal, szintúgy mint a társadalomban. És ez igen természetes, a magasabb áliamélet magasabb fokú functiót, a magasabb functió alapos szakkészültséget, kíván, a szakkészültségeket kellő számmal pedig csak az állam bírhatja beszerezni, tekintet nélkül a földirati kedvező vagy kedvezőtlen csoportosításra: mert csak az állani láthatja el azokat biztosan és állandókig mindig anyagilag. De különben is nem oly gyűlölt az-az állami beavatkozás Uraim ! a müveit világon, mint önök magukkal elhitetni szeretik. Éppen ellen kezőleg, az állami beavatkozás elve több diadalt ül magában a historiailag fejlett önkormányzat mintaállamában magában Angliában is. E század elején ott állott az (így, hogy az állami beavatkozás embereit egyátalában angol természetű politikusoknak el sem akarták ismerni sem a pártok, sem a tudomány, sem a sajtó e szigetországban ; azóta azonban évről-évre hódítást tett mit önök eentralisatiónak neveznek; a mi tulajdonképen nem centralisatió, hanem az állam erejének, missiójának kellő értékesítése. Ott voltak például azon viták, midőn arról volt szó, hogy a kereskedelmi hajók rozzant állapotát állami beavatkozással vessék e vizsgálat alá, vagy pedig hogy hagyják hagyományos, önkormányzati módon minden ellenőrzés nélkül. És ugyan nem győzőtt-e e vitákban, csak a múlt évben Plimsoll indítványa folytán az állami beavatkozás elve Angliában is javára az emberiségnek és örömére az egész világnak? Igaz, győzött; és kell. hogy győzzön ez elv a maga helyi jogosultsága szerént minálunk is. Magyarországon a megyék érdemei iránt teljes pietással vagyok én is, valahányszor rólok mint az alkotmány történelmileg beigazolt védbástyáiról van szó. Azonban mi a hivatása egy államnak? Vajon a megyék az állani missióját képesek voltak-e annyira betölteni, mint a menynyire az állam lett volna képes s a mennyire
