Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-111

334 Hl* országos ülés márczius 18. 1876. Elismerem, hogy hasonlithatlanul jobb, életképesebb lesz a tanfelügyelői intézmény, ha e jelen törvény megalkottatik; ha a tanfelügyelői intézmény a közigazgatási bizottságba beillesztetik; azonban lehetetlen végleg megnyugodni azon gondolatban, hogy Magyarország speciális viszonyaihoz képest, a hol annyi sarkalásra, nógatásra van szükség, épen a véghetetlen nagy számú kis községekben, a hol, miként látjuk, a helyi elsőfokon hivatott közegek, az iskolaszékek, ha megalkottatnak, oly sok ideig nem lesznek képesek arra, hogy a törvény kellő végrehajtását eszközöljék, ha csak minden pillanatban nem sarkaltatnak, befolyásoltatnak, vezettetnek, tanácsokkal nem támogattatnak : mondom, részemről azt hiszem, hogy nem leend a tanfelügyelői intézménynek annyi positiv haszna, mint a mennyibe kerül, mindaddig, mig a tanfelügyelői intézmény, — természetesen nem a jelen törvényjavaslat által, — helyi viszonyokhoz képest át nem alakittatik, illetőleg kisebb körök nem alkottatnak, a melyekben azután egy tanfelügyelőnek legyen módja arra, a mire most egyátalánvéve nincs lehetőség, hogy többször, mint egyszer egy esztendőben meglátogathassa a községeket és ha mulasztást lát: közvetlen a törvény értelmében befolyhasson az állapotok javítására. Ez a harmadik nehézség. A negyedik nehézség Uraim, hogy elemi oktatásunk nem emelkedik kellőleg hazánkban 1867. óta: nézetem szerint abban áll, hogy nem birta közoktatásügyi politikánk megtalálni a módot, hogy lehetne megoldani azon problémát, melyet tegnap többen jeleztek, hogyan lehetne t. i. a szegényebb szülők gyermekeinek munkaidejét kiegyeztetni az iskolalátogatás lehetőségével, hogy t. i. azon szegény gyermekek, kik arra vannak utalva, hogy keserű kenyerüket maguknak és családjuknak napi munkával szerezzék meg: egyúttal erre a nap alkalmas óráiban mégis lehetőleg élvezhessék az iskolalátogatás jótéteményét. Ennek a kérdésnek gyakorlati megoldása nagyban meg fogja könnyíteni a tankényszer elvének keresztülvitelét ; komolyan keresztülvihetővé azonban csak egy teheti: az iskolázás ingyenessége. Megengedem, hogy a jelen pénzügyi helyzet folytán törvényhozóink nem örömest gondolnak az ingyenesség behozatalára még az állami tanodákban sem; a felekezeti tanodákon pedig belső nehézségekbe is ütközik, xímde keresztülvihető itt is ott is: csak akarni kell, a kiadás nem fog szaporodni, csak áthelyezkedni. A következő nehézség abban áll, hogy nem bírtunk még eddig az iskola iránt, különösen a vidéken kellő részvétet támasztani a szülők nagy tömegében; — nem birtunu pedig azért sem, mert azon szegény földmives, minthogy maga sem járt iskolába: nem érti. nem értheti kellőleg az iskoláztatás előnyeit maga sem. Majd csak akkor, ha a gyakorlati ismereteknek, minők a gazdaságiak, föl dini velésiek — elismerem alantas fokon — a mikor mondom a földmivelési, a gazdasági ismereteknek az iskolában való előadatása éreztetővó fogja tenni a szülőknél azt, hogy gyermekeik iskoláztatása gyakorlati hasznot von maga után: majd csak akkor fogják magukat a szülők, kik most ettől vonakodnak, nagyobb mérvben arra szánni, hogy gyermekeik iskoláztatására valamit költsenek, vagy nekik arra időt engedjenek; addig ezer utat módot találnak ki, hogy a törvény betűjét, a tankényszert kijátszhassak. Népnevelésünk jelen politikájának továbbá nagy nehézsége átalában az, hogy közoktatásügyi politikánk a régi időből származtatván át, — úgyszólván •— irányadó elveiben nem helyez elég súlyt a statístikai adatoknak fontosságára, hogy nem jár eléggé a tapasztalatok utján, hogy inkább az eszmékből eonstruálja a maga irányát. Egyes kivilágló fényes pontokat vesz iránytűül és ha itt ott Pesten vagy a Tiszántúl egy fényesebb iskola keletkezik: már elhitetjük magunkkal, hogy jobban áll Magyarországon a népiskola ügye, mint akár Bajorországon, akár Prancziaországon ; pedig utoljára is az, ami a döntő, az elhatározó mindig ez az átlag. De vájjon van-e politikusunk, van-e paedagogunk, a ki Magyaroszág népiskolainak valódi positiv átlagos értékét e perczben megtudná határozni? Maguk mélyen t. kormányférfiaink, be fogják vallani, hogy ettől most még nagyon messze vagyunk. Hisz épen közoktatásunk administi átlójának hiányai miatt — a melyeknek javítását czélozza a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat — minő sajátszerű statistikai táblázatokat láttunk már magukban a ministeri jelentésekben? Látunk egy ministeri kimutást, melynek — egyébb feltűnő hiányairól itt nem is szólok, —• volt egy rovata e czimmel: „Könyvtárak", a melyben ki volt mutatva, hány népiskolának van könyvtára és mi törtónt ? Az, hogy azon rovat alatt, melynek czime könyvtárakról szólt, egy helyütt a könyvdarabok száma volt fölhozva könyvtár helyett és így azután Magyarország népiskolai haladása természetesen ugy szerepelt, mint a melynek ezer és ezer népiskolában bírt már könyvtárakat létrehozni. Trefort Ágoston közoktatási minister: Hiba volt. Schvarz Gyula: De ily hibának nem szabad ministeri jelentésbe becsúszni. Nem a központi kormányt hibáztatom én ezért, hanem hibáztatom azokat, kik a kimutatást összeállították. Minthogy ilyen gyarló lábon állott eddig a tapasztalatnak közvetlen befolyása a politikai irányzatra a kormányzatban: nem csodálkozhatnak, hogy — a mit nem esak én hozok szóba, hanem a mit már egy nagyon illetékes képviselőtársam is meg-