Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
|j|2 ÍM- országos üíés katholikusok részére követeltetik hasonló jog a népoktatás terén: kinek részérő és mi czélból követeltetik ez? Követeltetik a elerus részére, mely a katholikusoknál az oktatás s különösen a népoktatás terén eddig a maga felekezetére nézve kizárólagos hatalommal és befolyással rendelkezik. És mi czélból követeltetik? Követeltetik azon ezéloknak biztosítása szempontjából, melyeket a katholikus elerus sohasem tévesztett szeme elől s melyeket bámulatos következetesseggel és genialitással követett századokon keresztül. Azt hiszem, ebből világos, hogy azon viszony, melyben az állam szemben a protestáns és szemben más felekezetekkel, nevezetesen a római katholikus felekezettel áll: egészen különböző. És ennek felvilágosítására szolgáljon még az is. hogy, mint köztudomású dolog: a protestánsoknál nincsen semmi olyan befolyás, a mely őket e haza határain kivül illetné; mig ellenben tudvalevő dolog, hogy a római katholikusoknak a feje az államon kivül áll, és ennélfogva természetes helyzete az az államnak, hogy ezen felekezet irányában nagyobb óvatosságra, nagyobb felügyeletre van szükség. Nem felekezetesség szempontjából mondóin el ezeket, t. ház, de mivel nagyon szükségesnek tartom, hogy e tekintetben tisztán láthassuk azon viszonyt, a melyben az állani a különböző felekezetekkel áll; ős e tekintetben lehetetlen, hogy még az úgynevezett katholikus autonómia kérdését is egy pár szóval meg ne érintsem. Azon eszmezavar, a mely ezen kérdéseknél nálunk fenforog, nézetem szerint nagy mértékben a katholikus autonómiának néhány évvel ezelőtt történt szinrehozatala által honosult meg e hazában. Az autonómia czim azonosságánál fogva ugyanazon firma alá a protestáns egyházi és iskolai autonómia firmája alá mintegy becsempésztetett a katholikus autonómia is és megfeledkezett a közönség arról, hogy akkor, mikor katholikus autonómiáról van szó: két — egymással egészen ellentétes dologról van szó. Mert valamint a szabadságnak minden igaz barátja csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetné nézetein szerint az oly katholikus autonómiát, a mely a világiaknak teljes egyenjogú befolyást adna: addig kétségtelen az nézetem szerint, hogy a szabadság ügyét nem érhetné e hazában nagyobb csapás, mint az, ha a katholikus autonómiának ürügye alatt a katholikus elerusnak korlátlan befolyása az oktatásra nézve újból sanctionáltatnék. A mint én tudom, t. ház, amaz, a valódi katholikus autonómia e perezben és azt hiszem, még sokáig csak pium desiderium fog maradni, és e szerint nekünk csak azon alapból kell kiindulnunk, a mely tényleg fennáll ós ez alap az, hogy jelenleg hazánkban a katholikusoknál az oktatás terén a 'elerus feltétlen rendelkezési joggal bir. És azért én részemről csak üdvözölni tudom azt, ha az állam a maga befolyását, a maga hamárcseins 17. 1S7(>. táskörót az oktatásügy körül a katholikus felekezetre nézve kiterjeszti; mert nézetem szerint szemben a clerussal az állam képviseli a szabadelvű elemet; lehet ugyan az állam is reactionarius, néha különösen és átalában megengedem, hogy nem épen a legbiztosabb barátja a közoktatás terén a szabadságnak: mert igen hajlandó tisztán politialis szempontból fogni fel a közoktatást; de szemben a katholikus clerussal nézetein szerint a szabadelvüséget mégis ő képviseli. Megfordítva áll a dolog a protestánsok irányában. Nem kívánok abba bocsátkozni, hogy mennyiben feltóteleztetik már magának a protestáns vallás hitelvei szerint az, hogy ő képviseli inkább a szabadelvüséget, mint az állam; de azt, hogy ebben a hazában, az alkotmányos szabadságnak valódi iskolája volt a proteslantismus, azt hiszem, kétségbe senki sem vonhatja. Ennélfogva, t. ház, én azt hiszem, hogy az államnak egyátalában nem áll érdekében a közoktatás emelése szempontjából az, hogy a, protestánsoknak e hazában eddig fennállott jogait csonkítsa ós egyátalában nem áll ez érdekében a szabadság barátainak, midőn a protestáns egyház jogát védelmezzük. T. ház! Ez nem annyit jelent, mint a felekezetesség szűk, korlátolt szempontjából kiindulni; hanem annyit jelent, mint védelmezni a szabadság ügyét. A szabadság ügye, a szabadelvüség ügye e hazában a protestáns autonómiának fen tartásával mindenkor a legszorosabb összeköttetésben volt. A szabadságnak, az alkotmányosságnak barátai felekezet nélkül e hazában mindig barátai voltak annak, hogy a protestánsok jogai fentartassanak; míg ellenben a protestáns autonómia mindig szálka volt azok szemében, a kik a szabadságot, az alkotmányosságot elnyomni akarták ép ugy a múlt századokban, mint a Thun-féle pátens idejében. A protestánsoknak az autonómia jogai nem afféle közösügyes vívmányok; hanem századok óta fennálló alaptörvényeken alapulnak. És ón egyátalában nem látom annyira, biztosítottnak e hazában a szabadság ügyét, hogy ezen hatalmas támaszát nélkülözhesse, hogy tanácsos volna- ezen kipróbált bizfos támaszt lerombolni. Es ez a másik oka, annak, hogy a, jelenleg szőnyegen lévő törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Plachy Bertalan: T. ház! A napirenden lévő törvényjavaslathoz azért szólok, mert mindenkit a maga hajlama vonz s mert a népneveléssel, nem mint kizárólagos állami functióval, hanem kiválóan a társadalmi köztevékenységet igénylő ügygyei nem lehet eléggé foglalkozni. Azon elvek között, a melyek a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ezen házban felhozattak : egyike a íegnyomlósabbaknak
