Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-110

110. országos tüés veket, kötelesek behozni az engedélyezési rendszert ; és ezután, midőn behozták: akkor is nem az övék a felügyeleti jog e tekintetben, hanem az államé, illetőleg a tanfelügyelőé. Itten az államtisztviselő vagy helyettese a felekezeti elöljáróságot helyettesíti ; ez mindenesetre illetéktelen beavatkozás a felekezetek jogaiba. Azt mondja aztán ezen szakasz negyedik pontja, hogy .,felügyel a tanfelügyelő az iskolák külső ügyeire, hogy az illető polgári, avagy hitközségi elöljárók által a törvény értelmében rendben tartassanak." Ez az eredeti szerkezet szerint ugy volt, hogy a tanfelügyelő tartatja rendben az iskolák külső ügyeit az illetékes elöljáróságok által; az uj szerkeszet szelídebben hangzik kétségkívül, de lényegében ugyanaz. E szerint a tanfelügyelőnek teljesen alá vannak vetve, alá vannak rendelve a hitközségi előjáróságok s ez már nem fő felügyelet, nem is felügyelet, hanem valóságos intézkedési jog. Ilyen továbbá az, hogy minden polgári és minden hitközségnek iskolaszéket kell állítani és az is meg van szabva, hogy az iskolaszék hány tagból álljon. Ez egészen uj dolog, egészen uj neme az állami beavatkozásnak. Az állam eddig egyszerűen tudomásul vett azt. hogy miként szervezték magukat a protestánsok, mily elöljárósággal, mily testületekkel kormányozzák magukat; de az, hogy beavatkozott volna abba, hogy miként szervezik akár egyházi, akár iskolai ügyeiket: eddig hallatlan volt. És hogy e kimondott elvnek mik lesznek következései: mutatja egy későbbi §., melyben az van mondva, hogy ha nem szerveznének a felekezetek iskolaszékeket: akkor a minister azt elrendeli a felekezet elöljárósága által. Mi van ezzel mondva V az, hogy a hitfelekezetek elöljárói, például a superintendensek alá vannak rendelve a ministernek, hogy a ministernek joga van a superintendeus vagy esperessel, vagy a kivel neki tetszik, rendelkezni. Az is mondatik egy helyen, hogy a felekezetek az iskolaszék teendőit maguk fogják megszabni, hanem a fenebbiek szemmeltartása mellett. Ez annyit jelent, mintha én azt mondanám valakinek, hogy neked van ugyan rendelkezési jogod ; de rendelkezned csak aként szabad, a mint én azt neked eléd szabom. Ezek azok, t. képviselőház, a melyeket mint példákul a törvényjavaslatnál felhozni kívántam arra nézve, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nagy mértékben affioiálja a protestánsoknak ez országban eddig élvezett és törvényen alapuló jogait. Meglehet, hogy némelyek azt mondják, hogy hiszen mindez mindössze sem nagy dolog. En sem mondom azt. hogy ezek oly intézkedések, mint például volt „Lutherani comburantur", vagy midőn az igtattatott a vallási törvénybe: absque tamen praejudicio romanae catholicáe religionis ; máreztus 17. 1816. 311 hanem hogy nagy mérvű beavatkozást foglaltak magukban a mai protestáns autonómia jogaiba és hogy abban azon irány jeleztetik, hogy ezen autonómia mindinkább szűkebb körre szoríttassák: ezt nézetem szerint kétségbe vonni nem lehet. Ugy látszik, hogy az államhatalom ugy akar tenni a protestáns autonómiával, mint a boa constrictor a maga zsákmányával, szépen körülnyalja, hogy azután annál könyebben elnyelhesse. Ezzel szemben legyen szabad nekem azt kérdenem : mi szükség van arra, hogy a protestánsok jogai megesorbitíassanak és szűkebb körre szoríttassanak ? Ismerem én azon indokokat, melyeknél fogva igen sokan, még talán a protestánsok közül is hajlandók ezen eljáráshoz hozzájárulni. Azt mondják ők, hogy a népoktatás oly fontos feladat, hogy ennek kedveért meg kell hozni a protestáns autonómiából is némi áldozatot. En t. képviselőház, azt hiszem, hogy a népoktatás érdekében kívánni áldozatokat azon felekezetektől, a melyek ebben a hazában teremtették a népoktatást, melyek ebben a tekintetben például szolgáltak más felekezetek részére is, ugy annyira, hogy ezen felekezetek, daczára annak, hogy nagyobb eszközökkel rendelkeznek, még most sem tudnak nyomukba lépni, nem tudják őket utolérni, a felekezetektől, melyekről átalában el lehet mondani, hogy vérükben van az. hogy terjesszék a felvilágosítást, azon felekezetektől — mondom, — a melyek ebben a tekintetben föladatuknak mindenkor megfeleltek, ezektől kérni áldozatokat jogaikból a népoktatás érdekében: azt hiszem, hogy ez a képtelenséggel határos. De van egy más tekintet is. Azt mondják t. i. sokan, hogy ha a protestánsok nem akarnak feláldozni semmit a maguk autonomikus jogaikból az állam részére : akkor az állam nem nyúlhat más felekezet jogaihoz sem, mi pedig mulhatlanul szükséges, mert quod uni justum, alteri aequum. Ez egy igen fontos eonsideratio, t. képviselőház! és méltóztassanak megengedni, hogy ennek megvilágosítására becses íigyelmöket igénybe vehessem. En azt hiszem, hogy sohasem szabad felednünk azon viszonyt, melyben hazánkban az állam a protestáns és más felekezetekkel szemben áll. Ezen viszony nézetem szerint nagyon különböző. Midőn a protestáns felekezetek részéről követeltetnek jogok a népoktatás, és átalában az oktatás terén: kinek részére és mi ezélból követeltetnek e jogok? Követeltetnek az önkormányzat, követeltetnek az állampolgárok részére, kik bizonyos felekezeti testületekben kívánják demoeraticus institutiók alapján gyakorolni a népoktatás terén az, önkormányzat jogát. Es mi ezélból követeltetnek? Követeltetnek a ezélból, hogy a nép szabadelvű irányban, szabad szellemben neveltessék. Midőn ellenben a római