Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-108

284 10S. országos ülés márczius 15. 1876. A mi az először felszólalt t, képviselőtársunk módositványát illeti, ő azt azzal indokolta, hogy felhozta, hogy mi történnék a mezei munkással: ha ezen eset beállana. Engedelmet kérek, ezen intézkedés nem szól a mezei munkásokról, hanem a cselédekről. Továbbá összeköttetésbe hozván ezt a 48. §-al, azt mondja, hogy ő a gazdát is megszeretné kímélni attól a zaklatástól, hogy a cseléd a 48. §-ban adott jognál fogva, ha a gazda bírságát vagy fizetéslevonását magára nézve nem tartja igazságosnak : a gazdát a hatóság előtt bevádolhassa s őt oda hurezolhassa. Miből fog állni e megkimélés? Abból, hogy ha a szakasz ezen intézkedése kimarad, még azon esetben is, ha a cseléd belenyugszik: nem lehet, nem szabad őt megfenyíteni, tehát nem csak akkor kell a hatósághoz fordulni, midőn egymással nem tudnak megegyezni; hanem minden esetben. Azt gondolom, hogy ez sokkal nagyobb zaklatás, mint a másik. A mi a másik módositványt illeti, hogy a községi elöljáróság közbejöttével történjék a bírságolás: azt gondolom, az épen általam jelzett természetét az egész eljárásnak elveszi, melynek czélja az, hogy kisebb kihágás eseteiben, hogy ha a cseléd belenyugszik, mindenféle hatósági eljárás és költekezés nélkül el lehessen az ügyet intézni. Hogy visszaélés ne legyen belőle, ott van a 48. §., melynél csakugyan áll az, hogy minden gazda meg fogja gondolni, hogy vissza ne éljen ezen jogával; mert, ha a hatóság nem hagyja helybe az ő eljárását: ez rá nézve bizonyos megszégyenítéssel fog járni. Én tehát a cseléd irányában visszaéléstől nem félek s azért kérem a szöveget megtartani. Ha valaki egyszerűen azt proponálja, hogy az ugy levont összeg a szegényalap javára adassék, azt szívesen elfogadom. W

ächter Frigyes jegyző: (olvassa a Végh Aurél módositványát.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a 47. §-t a fölolvasott módositvány ellenében elfogadni a közigazgatási bizottság szövegezése szerint'? A kik elfogadják, azokat kérem, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A §. a közigazgatási bizottság szövegezése szerint el lévén fogadva, a módositványok mellőzve vannak. W

ächter Frigyes jegyző: (olvassa a 48., 49., 50., 51, §§-* melyek az idézett szakaszok helyesbítésével észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa az 52. %-t.) Hosztinszky János: T. képviselőház! Az 52. §. első részében aj alatt ezek foglaltatnak: „Ha a cseléd azon munkára, melyre felfogadtatott, kellő erővel vagy ügyességgel nem bir." Ezen szónak: „ügyességgel,'' az én szerény nézetem szerint oly tág értelme van, hogyha t. képviselőház e szakaszt ugy, a mint elfogadásra ajánlva van, elfogadja és ezen szakasz igy fog törvénynyé válni; akkor az illető gazdának a felmondási idő előtt a szolgálatot a cselédnek felmondani csakis önkényétől és tetszésétől fog függni. Én ezt az igazsággal és méltányossággal összeegyeztethetőnek nem tartom, már ez oknál fogva sem ; de másodszor azért sem, mert e törvényjavaslat 36. §-ban ugyanezen intentio e szavakban nyer kifejezést „kellő erő és képesség." Én tehát azt kívánom, hogy e szó helyett: „ügyesség" a szakaszba e szó tétessék: „képesség" ugy, a mint ez már a tőrvényjavaslat 36. .§-ban történt. Az ón nézetem szerint, ez nem tartalmaz csupán stylaris módosítást; hanem tekintettel a jelzett következményekre azt lényegesnek tartom. Azért bátor vagyok mődositványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. Molnár Aladár jegyző: (olvassa Hosztinszky János módositványát.') Gulner Gyula előadó: Minthogy e módositvány összehangzik a 36. §-ban használt kifejezéssel, részemről a módositványt elfogadom és kérem a t. házat, méltóztassék hozzájárulni. Mocsáry Lajos : T. ház! Nem akartam az elébb személyes kérdésben külön szót kérni, de legyen szabad most egy pár megjegyzést tennem arra, a mit a tisztelt előadó ur rám vonatkozólag megjegyezni méltóztatott. 0 t. i. mintegy megrovólag nyilatkozott, hogy miért teszek itt módosítást ; holott mint a bizottság tagja, ott nem szólaltam fel. Ezen kérdésben levő tárgyra nézve erre röviden azt mondhatnám, hogy azért nem szólaltam fel a bizottságban : mert ott nem jutott eszembe és szólok most azért, mert itt eszembe jutott. De nem akarom bővebben fejtegetni, miért nem szólaltain fel ott és miért éreztem jogosítva magamat itt felszólalni: csak egész átalánosságban azt akarom megjegyezni, hogy nem cselekednénk helyesen, ha szokásba hoznók a bizottságban történteket a ház elé vinni ; valamint akkor sem cselekednénk helyesen, ha szokásba akarnók hozni, tanácsokat vagy utasításokat adni arra nézve, hogy miként kelljen vagy kellett volna magunkat itt vagy ott viselni. Ezeket előre bocsátva, a sza~ kaszra nézve legyen szabad megjegyezni, hogy ezen szakaszban is szükséges volna felemlíteni azt, hogy azon esetben is joga van a cselédnek felmondani, hogyha a gazda lakását változtatja. Én azt hiszem, hogy ennek itt is az a ratioja, a mi volt a 23. §-nál; mert ha ott méltóztatott a t. ház elfogadni azt, hogy a felfogadott cseléd nem tartozik szolgálatba állani, abban az esetben, hogyha a gazda lakását változtatja : azt hiszem, hogy ugyanazon oknál fogva, a melynélfogva méltóztatott ott elfogadni, most már szűk-