Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-108

108 országos ülés márczius 15. 1876 275 És hogy ez mielőbb megtörténhessék, kérem a t. házat: méltóztassék az ezen kihirdetésről szóló jegyzőkönyvi kivonatnak meghitelesitését megen­gedni. {Halljuk.) W ächter Frigyes jegyző: (olvassa ajegyz'é­hönyvi kivonatot.) Elnök: A jegyzőkönyvi kivonat meghitele­sittetvén, a törvónyczikket hasonló kihirdetés végett a főrendiházhoz Tombor Iván jegyző ur fogja átvinni. Következik a napirend: a cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági mun­kásokról és napszámosokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása, mely a 23. §-nál szakadt meg. Molnár Aladár jegyző: (olvassa a 23. %-t.) Mocsáry Lajos: T. ház! Én azt hiszem alig lehet tagadni, hogy ezen törvényjavaslat in­tézkedéseiben a cselédek irányában jókora kemény­ség vonul végig, mint veres fonal. Én t. ház, egyátalában nem tartom, hogy a törvényhozásnál helyén volna a sentimentalismus; de azt hiszem, hogy másrészről a fönforgó esetben nagyon szükséges, hogy folytonosan szemünk előtt tartsuk a méltányosság kívánalmait azon osztály irányában, mely szegényebb sorsánál fogva szemé­lyes szabadságáról lemondani kénytelen. Erre nézetem szerint annyival inkább kötelezve vagyunk, mivel valamenyien, kik e tárgyban intézkedünk, cselédtartó emberek vagyunk s tagadhatatlan az, hogy mindenkinek maga felé hajlanak az ujjai; mig ellenben azon osztály, melynek érdekeiről itt szó van: köztünk egyátalában képviselve nincs. Ennélfogva különösen vagyunk kötelezve szem előtt tartani a méltányosságot a cselédosztály irányában. A 23. §. egyik pontjában, nevezetesen a cl) pontban túlságos kemény intézkedést látok a cselédek irányában. Azt mondja ezen pont, hogy a cseléd a szerződés megtökése után nem köteles szolgálatba lépni: d) ha a cselédtől a nélkül, hogy ez a besze­gődés alkalmával kiköttetett volna, az kívántatnék, miszerint gazdáját kövesse akkor is, midőn ez lakását az országon kivül vagy 80 kilométernél nagyobb távolságra átteszi. Azt hiszem, hogy a méltányosság azt kívánja, hogy a külső cseléd egyátalában ne köteleztethessék arra, hogy más gazdaságba, mint a melybe szegő­dött, menjen át. Az úgynevezett belső cselédekre nézve pedig nézetein szerint a méltányosság azt kívánja, hogy egyátaljában ne legyenek kötelesek szolgá­latba állani, sőt jogok legyen abból kilépni az esetben : ha gazdájok lakását változtatja. Az ilyen helyváltoztatásnál ugyanis a cseléd­nek igen nagy érdeke van. Tudjuk, hogy a gaz­dasági cselédek, béresek és mások többnyire akként szegődnek, hogy bizonyos gazdaságban legyenek elhelyezve ós ha máshova kell menniök, ez rajok nézve nagy sérelem lehet. Az efféle külső­cselédek többnyire helybeliek szoktak lenni; leg­több esetben a helybeli lakosság legszegényebb osztályából kerülnek ki. Most már, habár szolgá­latba lépnek is : maradnak fel rajok nézve olyan viszonyok, melyek következtében ők nagyon érde­kelve vannak, hogy ne távolittassanak el illető­ségi helyükről. Beáll valaki béresnek, kocsisnak vagy másnak; de csak azért, hogy ott helyben maradván, ápolhatja, gyámolithatja beteg, elaggott szüleit és más atyafiait; vagy érdeke van abban, hogy gyermekeit helyben, a községben iskoláztat­hatja ; mig például ha messze valamely tanyára volna kénytelen átmenni, vagy oly helyre, hol gyermekeit nem iskoláztathatja: akkor már e tekin­tetben, mint szüle nagy sérelmet szenvedne. De nőtlen cselédeknél is fordul elő ilyen eset. Tudjuk például, hogy a mosás igen fontos dolog a szegény cselédre nézve. Ha helyben marad: akkor szülei, atyafiai elvégzik helyette e szügségletét; mig ha el kell mennie : az idegen helyen kénytelen fizetésének egy nagy részét mo­sásra adni, mint a mi — mint tudjuk — sokba kerül a szegény cselédnek. A mi pedig a belső cselédeket illeti, igen gyakran fordul elő olyan eset, hogy egy anya, vagy más, kinek gondozására van bizva valamely lánygyermek, szívesen adja azt helyben cselédnek ; mert akkor nem bocsátja ki saját gondjai alól, felügyelhet egészségére, becsületére, s egyátalában gondjaiban tarthatja. Már ha az ilyet elviszik a helyből: ez mind magára, mind. másra nagy sére­lem lehet, különösen, ha városba, vagy épen a fővárosba viszik a gyermeket. r En azt hiszem, hogy mind ezek olyan fontos tekintetek, melyek megérdenlik, hogy a t. ház ezeket figyelmére méltassa és az előttünk fekvő szakasznak e szerint való módosításába beleegyezni méltóztassék. Több helyütt fordul elő azon tekin­tet , melyet itt felhozni bátor voltam neveze­tesen ezen §-on kivül még két más helyen. Jelenleg azonban a 23. §. d) pontját illetőleg bátor vagyok, mint módosítást ajánlani azt, hogy a helyett, hogy „csak azon esetben ne legyen köte­les beállani a cseléd, ha a gazda lakását az or­szágon kivül, vagy 80 kilométernél nagyobb távol­ságra átteszi:" méltóztassék elfogadni azt, hogy „nem köteles szolgálatba állani, azon esetben, ha a belső cselédtől, a nélkül, hogy ez a beszegődés alkalmával kiköttetett volna, az kívántatnék, hogy gazdáját kövesse akkor is, midőn az lakását más községbe teszi át." Ajánlom módositványomat a t. háznak elfogadás végett. B.Orbán Balázs jegyző:(olvassa Mocsáry Lajos módositványát.) 35*

Next

/
Thumbnails
Contents