Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-107

107 országos ülés kára, tulajdonképen tehát kézi munkára személyesen, folytonosan teljesíteni bérért vállalkozik. Én ezen déíinitiót helyeslem, éhez hozzájárulok ; de épen azért, inert azt elfogadom : nem lehet elfogadnom a 3. §-t. Ez tudniillik a cseléd definitiója után előszámlálja, hogy ki nem tekintetik tehát cselédnek ós ennek legelső pontja azt mondja. hogy nem tekintetnek cselédeknek azok, kik tudományos előkószültséget és átalában magasb miveltséget feltételező habár folytonossággal tartó szolgálatokat teljesítenek. A 1. §. szerint tehát cseléd tulajdonképen a kézi munkás, a ki a háztartásban és gazdaságban előforduló munkát teljesiti ; itt pedig kivétetik ezen fogalom alól ki tudományos előkószültséget ós magasb műveltséget föltételező munkát teljesít. Én ezen ket fogalom közt semminemű összefüggést, sommi rokonságot nem találok, s ennélfogva a 3. §-nak ezen a) pontját, mint a törvényjavaslatba minden alap nélkül, szükség nélkül felvettnek találom; találom pedig azért is, mert a később példaként felszámláltak, úgymint ügyvédek, házi orvosok, nevelők stb. nem merítik ki azon fogalmat, melyet ezen §-nak első tétele felállít. Tudományos előkószültséget és magasb műveltséget feltételező egyénekről, illetőleg oly munkáról van szó, melynek teljesítésére ily egyének hivatvák. Itt tehát, ha ki akarnók meríteni ezen fogalmat, ide kell venni az összes állami törvényhatósági magánhivatalnokokat s tisztviselőket, ide kell venni minden felekezeti lelkészt, tanítót, ide kell venni a felsőbb, közép és népiskolai tanárokat ós átalában ide az úgynevezett értelmességi osztályt; mert mindezek tudományt, miveltséget és magasabb előkószültséget feltételező munkát teljesítenek S a törvényjavaslat épen ez által akar segíteni ezen állapoton, hogy nem bírván taxatíve felszámlálni mindazokat, kik ezen pont alá tulajdonképen tartoznak: a szövegezésbe „stb" kifejezést szúr. Már ez maga mutatja, hogy ezen kifejezés és átalában ezen kifejezés nem helyes, és a törvénynek ekónti szövegezése, mely magában „stb"-it megtűr, nem szabatos. Én megvallom, hogy a törvényjavaslat 3. §-a a) pontjának ezen felvételét nem látom sem indokoltnak, sem helyesnek. Nem követeli azt a cseléd fogalma, mely e §-ban van megállapítva és nem követeli felfogásom szerint ezen felfogás sem, mely Magyarország akár törvényhozó testületében, akár kun azon osztály iránt uralkodik, hogy ki az, aki a) pont alatt értve van. Már az 1848. előtti időkben ez osztály alatt értett egyének — az úgynevezett honoratiorok — mindig oly megtiszteltetésben részesültek, hogy az 1848-diki választási törvény azoknak feltétlenül választási jogot adott; az 1870. XLII. törvényczikk, márezius 14. 1876 203 mely a, köztörvényhatóságokról szól : ezen egyéneket annyira kitüntette, hogy adójuk kétszeresét számítja a bizottsági tagság megállapításánál, szóval ezek oly egyének, a kik igen-igen távol estek ezen fogalomtól, hogy a cselédekkel Magyarországon valaha egy sorba tartozzanak, hogy a cseléd fogalma az ügyvédekre, házi orvosokra kiterjeszthető lett volna. Én tehát azon oknál fogva, mert ezen pontnak a törvénybe való felvétele nem szükséges és ekénti kitétele talán némileg sértő lehet: tisztelettel kérem a házat, méltóztassék ezen 3. §. a) pontját a törvényből teljesen kihagyni. (Helyeslések.) A b) és c) pont különben is világosan kifejezik azt, a mi a törvény megértéséhez szükséges, különösen a c) pont, melyben azokról van szó, kik háztartási és gazdasági teendőkre alkalmaztatnak, de csak naponkénti dijjazás mellett. E két pont szükséges a törvény definitiója szempontjából, de az a) pont nézetem szerint nem javítja, sőt tán némi elkeseredést fog szülni. Ismételve kérem tehát a házat és a t. minister urat, méltóztassanak a törvényt legkevésbbé sem alteraló módositványomat elfogadni, mely így szól; „A törvényjavaslat 3. §-ának a) pontja kihagyatik," Természetesen a b) pont, a) s a c) pont a) és b) ponttá fogna válni. W

ächter Frigyes jegyző: (olvassa a módositványt.) Tisza Kálmán belügyminister: T. ház! Azokra, a miket az előttem szólott képviselő ur mondott, igen röviden pár szót kívánok válaszolni. Az első, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy azon analógia, melyet előttem szólott képviselő ur felhoz, azt mondván, hogyha ezekről szó van : akkor az állami, községi tisztviselőkről, lelkészekről nyilvános tanítókról s más hasonlókról is meg kellene emlékeznie a törvényjavaslatnak, — nem áll: nem áll azért, mert ezen §. azokra nézve, a kikről szól, nem beszél és nem emlékezik a hasonló helyzetüekről, hanem emlékszik egyedül és kizárólag azokról, a kik folytonosan tartó szolgálatot teljesítenek egy bizonyos család vagy egyén körében, mint a hogy például az orvosok s a házi orvos kifejezés minden kétségen kivül álló. Én t. ház, semmiképen sem látok sértőt c dologban és bizonynyal, ha sértőt láthatnék benne : nem javasoltam volna e szakasz pontját. De azt gondolom, hogy egy törvénynél nem hiba, ha az ugy fogalmaztatik, hogy az életben felmerülhető félremagyarázásoknak, a menynyire csak lehetséges eleje vétessék. Már pedig tökéletesen igaz az, hogy Magyarországon lőleg azon két qualifíeatio, a melyeket a t. előttem szólott képviselő ur felemiitett, az ügyvédi és orvosi, de a többi is, hazai átalános fogalom szerint cselédnek nem tekinthető ugyan ; de hogy kivált azoknak egynémelyükére nézve ne lehetne tapasz-