Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-107
258 107. országos Ülés márczius 14. 1876. Íme t. ház a mai nap ez a második eset, mely itt tárgyaltatik. Az első esetben a mentelmi bizottság nézete az volt, hogy a mentelmi jog nem függesztendő fel. A mentelmi bizottság ezen határozatai indokolván, bele ment részletesen az egyes tanúvallomásoknak megbirálásába A mi nézetem szerint nem volt helyes eljárás : mert az a biró elé tartozik. Azonban nagyban ós egészben a képviselőház beismerte azt, hogy Kiszely Árpád képviselő elleni kérdéses ügyben zaklatás forog fenn s egyhangúlag elfogadta a mentelmi bizottság véleményét. Az a kérdés, t. ház, hogy az itt bőségben felolvasott iratokból nagyban ós egészben meggyőződött-e a képviselőház arról, hogy Madarász József képviselő ellen zaklatás forog-e fenn, vagy sem"? Ha zaklatás forog fenn : akkor méltóztassék a mentelmi jog fentartása mellett megmaradni; ha pedig zaklatás nem forog fenn: akkor méltóztassék a kiadatást elrendelni. Csemegi Károly: T. ház! Én is azon nézetben vagyok, hogy a háznak nem lehet hivatása oly esetben, midőn a mentelmi jog felfüggesztése kéretik: az egyes bizonyítékok bizonyító erejének mérlegezésébe bocsátkozni és ennek alapján határozni A mentelmi jog léte, ugy mint annak felfüggesztése csakis politikai kérdés, kérdése a ház azon hivatásának, mely őt hívja törvényhozási működésre Egyes esetben kérdése lehet annak : vajon az ülések tartama alatt szemközt egy nagyfontosságú politikai kérdéssel, mely közelebbről elintézendő, melyben egyik tagjának szavazata vagy talán elvtársaira való befolyása a kérdésnek eképen, vagy másképen politikai szempontból való eldöntésére döntő befolyást gyakorol : ily esetben kérdés lehet, nem félő-e, hogy tán politikai ellenszenv, vagy netán egy politikai irány nem használja-e fel a bíróságot eszközül arra, hogy valamelyik képviselő vagy pártvezér képtelenné váljék azon politikai befolyás gyakorlására, a melynek gyakorlása az ő politikai hivatását képezi ? Ez a mentelmi jog politikai jelentősége. És csakis azon szempontból Ítélendő meg a kiadás, vagy ki nem adás (HelyeMs.) A t. ház több ízben volt hivatva a mentelmi jog felett határozni. Határozott némelykor csupán a coneret kérdésben indokolás nélkül; de igen is vannak elvi jelentőségű határozatai, a melyekben eljárásának irányát elvileg állapította meg. Ilyen a mentelmi bizottságnak 1867. október 27-én benyújtott jelentésében, a mely elvileg tárgyalja a kérdést, melynél helyesebben, alaposabban a mentelmi jog természetének megfelelőbben s az igazságügy függetlenségét inkább rnegoltalmazóbban alig lehet megoldani ez ügyet. Három szempontot állított fel a bizottság és ezen három ponthoz járult a ház. Először, hogy a cselekmény a melylyel a képviselő vádoltatik, törvényeink szerint büntettet vagy vétséget képez-e? Igen természetes, ha a cselekmény elkövettetett is, de az nem képez büntettet vagy vétséget : nagyon természetes, hogy a képviselői immunitás felfüggesztése nem engedhető meg. Második az, — ós itt a legnagyobb óvatossággal körvonalozta a bizottság és annak jelentése alapján a ház véleményét, — tudniillik: vajon az állítólagos bűntény vagy vétség és a vád alá helyezett országgyűlési tag egyénisége közt mutatkozik-e összefüggés, vagy a vonatkozás némi jelensége ? Nagyon természetes, ha semmi jelenség nincs arra, hogy a büntettet vagy vétséget, mely tényleg elkövettetett : ez vagy amaz képviselő követte el; ha ez iránt a gyanúnak csak árnyéka vagy semmi jelensége sem forog fenn: a kiadás megtagadása tökéletesen jogosult. Harmadik szempont az vala: vajon jogosult-e a vád emelésére az, a kinek vádja fenn forog? Mind a három szempont, alkalmazva ezen coneret esetre, azon eredményre vezet ma, mely eredményre vezetett 18ő7-ben. Hogy a perjurium hazai törvényeink szerint bűntettet képez: azt ugy hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni ; hogy vonatkozás annak személye közt, a ki vádoltatik és a perjurium közt létezik: az nem is képzelhető máskép, mert hiszen a perjurium enuntiatió által véghez vitt cselekvény, tehát lehetetlen, hogy vonatkozás ne legyen a közt, a ki enunciált 6s a perjurium objeetiv cselekménye közt. Ez máskép nem képzelhető. A harmadik az: vajon jogosult-e a vád emelésére a vádló ? A t. ház és a felső ház hozzájárulásával s a koronától nyert sanctió folytán hozatott létre az államügyészi intézmény, melynek természete az, hogy közbüntettek miatt, a királyi ügyész az állam nevében emeli a vádat. Ezen ügyben is a vádat az államügyész képviselte az állam nevében; tehát a harmadik requisitum is meg van. Igen is a jogosult vádló áll szemközt a vádlottal. Mind a három requisitum tehát meg van, s ennélfogva a ki nem adatásnak elhatározása annyi volna, mint megtagadása mindazon elveknek, melyeket maga a képviselőház állapított meg ; vagy pedig annyi volna, mint bebocsátkozás az egyes bizonyítási kérdésekbe, a mi a törvényhozásnak feladatát nem képezi. {Mozgás.) De méltóztassanak megengedni, azok, a kik kifejtett nézetekkel nem értenek egyet, méltóztassanak azok megmondani : mit jelentene a kiadás megtagadása ? Az én felfogásom szerint azt jelentené: megtagadni Madarász képviselő úrtól azon jogot, hogy egy ellene vádul felhozott becstelen cselekvény ellenében magát az egyedül illetékes fórum előtt igazolja. {Igaz !)
