Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-106
106 országos ülés márczius 11 1S<6. 249 Hiszen én e kérdést nem intéztem kíváncsiságból, nem intéztem Szerbia érdekében; hiszen én nem vagyok Szerbia képviselője, hanem Magyarország képviselője. Es ha intéztem e kérdést, csak Magyarország érdekében intéztein azt, s főkép Magyarország déli részének lakosai érdekéből. Mi ott lent szerbek és magyarok nemzetiségi különbség nélkül nagyon félünk, hogy valamely könnyelmű politika folytán valami oeeupatio történtével a határ, a béke nem lesz fentartható. (Mozgás. Az elnök csenget.) Ez volt az indok, a miért interpelláltam a minister urat. Hiszen mi ott lent, szerbek és magyarok, a békét akarjuk minden áron ; egyszer már nagyon szenvedtünk a háború miatt, nem akarunk még egyszer szenvedni. Elég nyomorú az idő ; még csak az kellene, hogy há ború legyen. Ezért intéztem a ministerelnök úrhoz azon kérdést: akar-e interventiót, nem-e'? s erre ő feleletet nem adott. A 4-ik kérdésre a t. ministerelnök ur azt méltóztatott felelni, hogy ha humanitásról van szó : : akkor Austria-Magyarország ennek már eleget tett, miután már oly nagy summákat elköltött. Hiszen, uraim! én máj- beszédemben mondtam, hogy én megvallom, hogy Austria-Magyarországnak nem kötelessége ezen subventiót adni. De mégis egy észrevételem van. Én tudom, hogy e pénz Austria-Magyarország alattvalói zsebéből jön. Austria-Magyarországon a többség szláv. Ha tehát egy államnak bizonyos deferentiával kell lennie a lakosság iránt, ha bizonyos tekintettel kell lennie arra, hogy népe sympatiával viseltetik a menekültek iránt: akkor nem csak humanitási szempontból; de saját lakosai iránt való tekintetből, nem mondom kötelessége, hanem erkölcsi kötelessége azokat subventionálni. De beszédemben azt is mondtam, hogy ha a magyar-osztrák kormány ezen szegény menekülteknek nem akar subventiót adni: akkor legyen meggyőzeid ve, hogy azon szegény nép — a horvátok és szerbek, meg fogják osztani velők azon kevés kenyeret, mely nekik van. Én azt akartam megtudni: vajon történt-e megállapodás az iránt, hogy ezen szegény keresztény menekültek kényszeríttessenek visszatérni hazájokba. Erre a ministerelnök ur nem felelt ugyan, de azt mondta, hogy a subventiónak ratiója csak addig volt: mig ezen menekültek nem birtak visszatérni hazájukba. Én, uraim! már beszédemben azt mondtam, hogy ha Törökország modern állani volna, ha Törökországban volna modern állami hatalom: akkor lehetne azt mondani, hogy a reformok itt biztosítva vannak, hogy a keresztényeknek semmi bajuk nem lesz : ha visszatérnek. Én már akkor is fölemiitettem egy példát és ez egészen való ; bebizonyították ezt már az újságok, hogy azok közül, kik vissza akartak térni, a törökök egyet EÉPV lí. NAPLÓ 1875- 78. V. KÖTET, karóra húztak. Ezen körülményekhez tehát azt mondani, hogy a keresztények most visszajöhetnek: ezt én t. ház nem foghatom fel, és legyenek meggyőződve, hogy legalább mi szerbek és horvátok, mindazon államférfiakat, kik kényszer eszközzel akarnák a keresztényeket visszatéritietni, megkeresztelt törökök gyanánt tekintenők. De én remélem, hogy nincs sem magyar, sem osztrák államférfi, ki így vétene a humanismus ellen. T, ház! Még pár szót kívánok mondani és befejezem. Köszönetet mondok az igen t. ministerelnök urnák, hogy bizonyos modorral felelt interpellátiómra és hogy azon szomszéd-államról, melyívei érintkezésben vagyunk, barátságosan nyilatkozott, Nem mondóin én azt, mint Szerbia képviselője, hanem mint Magyarország képviselője, hogy ón ennek nagyon örvendek. De t. ház, a t. ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy azon eventualitás, hogy Szerbia be fog avatkozni: nem fog bekövetkezni, (Folkiálkhok: Nem valószínű!) — tehát ugy méltóztatott mondani, hogy nem valószínű; ez fölfogás dolga. Azok, a kik olvasták tegnap és tegnapelőtt az újságokat: fogják tudni, hogy a felkelés nem csak hogy hátra nem megy, hanem előre halad és hogy éjien tegnapelőtt az insurgensek nagy vívmányt, nagy csatát nyertek. Hogy azon esetben, ha az insurrectio nagy mérvet öltene, Szerbia nem avatkoznék bele: fölfogásom szerint épen nem valószínű: de utoljára nem nekünk dolgunk itt elmélkedni azon, hogy mik lesznek az eventualitások. Én az iuterpellátiot, mint mondám, nem tettein más okból, mint csak Magyarország érdekében és Magyarország déli részeinek érdekében. Most még csak egy végszót. T. ház! Mi szerbek, kik Magyarországban kis nép vagyunk, mi politikai irányt nem bírunk adni, de bizonyos körülmények közt mégis némi szerepet játszunk. (Tudjuk!) Önöktől függ, hegy e szerep barátságos legyen, hogy Magyarország javára legyen : mert más az, ha egy országnak polgára csak kötelességet teljesít és más az, ha buzgalommal teljesiti, ha. valódi hazafi. Ezen barátságos viszonytól fog függni a, mi magatartásunk. Magyarországnak jövője nem nyugat felé, hanem kelet felé van. Mi szerbek és horvátok, mi vagyunk azon kapocs, mely által a magyarok, Magyarország érintkezésbe jön a keleti népekkel; tehát ha van egy kérésem, ha volna egy óhajtásom, ez az: legyünk egymással barátok — legyünk barátok a keleti népekkel. Nem fogadhatom el a t. ministerelnök ur válaszát, hanem kérem azt tárgyalás végett napirendre kitűzni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egyetlen rövid megjegyzésem van a képviselő ur végszavaira. (Halljuk!) Én részemről óhaj-
