Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-106
248 ***• országos ülés márezius 11. 1876. tam, hogy a magyar kormánynak dolga volna azt tenni, a mi a külügyministeriumnak a kötelessége, a mi a külügyministeriumnak a competentiája: én arról nem is szóltam; hanem arról. mit a magyar kormánynak a törvény jelesen az 1867: XII. törvényezikk 8. §-a biztosit. Én azt kérdeztem: vajon a magyar kormány érvényesitette-e befolyását azon igen fontos okmány szerkesztésénél? tehát nem a szerkesztésről, hanem az irányról, a befolyásról volt szó, és én egyátalában nem is tettem e kérdést azért: mert kételkedtem, hogy a magyar kormány kötelességét nem teljesítette ; hanem épen Magyarország parlamentjében akartam eonstatálni, hogy ezen törvény alapján a magyar kormánynak joga és kötelessége befolyni ily fontos okmány szerkesztésébe. Ezt azért tettem: mert emlékszem, hogy némely osztrák lapokban olvastam, mely szerint a külpolitika nem is tartozik a magyarországi törvényhozáshoz, hanem a delegatióhoz. Én azt soha nem helyeseltem és azt hiszem, hogy a t. háznak is ez a nézete, épen azért intéztem a kérdést. A másik kérdésemre az igen t. ministerelnök ur azt méltóztatott felelni, hogy azon jegyzék nem tartalmaz magában beavatkozást; hanem hogy az egész jegyzékben inkább tanács adatik a fényes portának. Bocsánatot kérek, a diplomatában ugyan van eset, hogy egyik állani a másiknak tanácsot ad; ez az ug3 T nevezett bons offices esete ; de ez sohasem történhetik azon esetekben, a hol egy állam ós alattvalói közt forog fönn a kérdés; hanem csak azon esetben, ha két állam közt differentia van és ha egy harmadik állam barátságos szolgálatát ajánlja. Éz a „bons offices" fogalma. Mert, hogy egy állam tanácsot adjon más államnak alattvalói irányában: ez az internationalis jogban nem létezik, nem is létezhetik; mert ha egy állam nem képes a felkelést, zeiidülést elnyomni: annak az államnak raison d'étre-je nincsen. De kérem, gr. Andrássy jegyzékében egész tisztán van egyes kifejezésekben, hogy ez nem tanácsadás, hanem valódi beavatkozás. Bátor leszek 2—3 kifejezést felolvasni. Gr. Andrássy jegyzékében igy szól: II serait donc necessaire. Ez nem tanácsadás, ez parancs. Továbbá mondja : dans ce but la porté devrait declaré, azaz neki kell azt kijelenteni. (Fölkiáltások: „Kellenél") Tehát kellene. De bocsánatot kérek, ha egy állam a másiknak igy szól, hogy neki azt kellene : ez nem tanács; ez parancs. (Ellenmondás). De t. ház! én gróf Andrássy jegyzékét nagyon felfoghatnám: ha egy vagy más irányt folytatott volna. Ha e jegyzéket intézte volna egyenesen directe a Portának és akkor valóban tekintélyes volna az; vagy ha nem akarta akkor: másképen kellett volna és nem azon modorban és szavakkal élni. Gróf Andrássy jegyzéke nincs is directe a Portához czimezve; hanem czimezve van a londoni, párisi és római nagy követekhez és ezen jegyzéket csak az internuntius gróf Zichy ugy szóval, verbelement közölte a nagyvezérrel. De mit felelt a Porta ? Nagyon érdekes Rasid basának felelete, melyet Andrássynak adott. Ebben a feleletben Easid basa azt mondja: nincs az eredeti szöveg kezemnél; de itt van a magyar fordítás, azt mondja : „Tekintettel azon félhivatalos és barátságos formára, melyben nekünk mint már emiitettem, e közlés tétetett, továbbá azon körülményre, hogy a nekünk felolvasott sürgöny nem közvetlenül a mi ezimünkre intéztetett; fölöslegesnek tartom ez iromány szövegének elemezésébe bocsátkozni s bizonyos pontokat kiszemelni, melyek vitakozási tárgyul szolgálhatnának." A fényes Porta ennélfogva csak arra szorítkozott, hogy a gróf javaslatainak öt pontjával foglalkozzék és azokat gondos vizsgálódás alá vegye. Meg van győződve a hatalmak szilárd és őszinte szándékáról a fölkelt tartományok mielőbbi pacifieatiójánál jótékony módon közremunkálni s ennélfogva valóban örvend, hogy jóakaró érzületüket tudomásul veheti." Itt van a súlypont, a Porta nem sokat gondol a reformmal; hanem fődolog neki, hogy pacificatió legyen és miután a Porta nem képes azt eszközölni: azért a nagy hatalmakat felhívja, hogy erkölcsileg hassanak arra, hogy paciflcatió legyen. Tehát ha valaki azt gondolja, hogy ezen beavatkozás a' kerereszténység javára történik: itt van a fényes bizonyítéka annak, hogy az nincs ugy; hanem hogy a Portának a fődolog az: hogy a nagyhatalmak közreműködjenek a pacificátióra, a reformokról csak ugy mellékesen szól. Harmadik kérdésemre — és ez nagyon fontos kérdés, arra megint t. ministerelnök ur ugy szólván választ nem adott. Én ezt nagyon is felfogom. Oly fontos ügyekben mint a keleti kérdés, a hol annyi nagy érdekek jönnek tekintetbe, nem is vártam én kimerítő feleletet, egy oly tájékozást minden irányban nem is azt akartam, hanem csak azt, a mi a diplomatiában nagyon is szokás. A diplomatiának van két mestersége: vagy sokat beszélni és semmit nem mondani; vagy keveset t mondani, de alatta mindent érteni. Atalános elfogadott parlamentalis szokás, hogy egy kormány minden más ügyekben, csak a külügyekben nem köteles mindjárt felelni, mindjárt egészen részletes tájékozást adni: mert nagyon is természetes, hogy épen a külügyekben minden kormány csakis a körülmények szerint szabályozza határozatait. Tehát én nem csodálkozom, hogy a t. ministerelnök ur e tekintetben feletet nem adott. Azt méltóztatott mondani, hogy kíváncsiságomat nem elégítheti ki.
