Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-105
105. országos ülés márezius 9. 1S76. 241 mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy a keleti vasút oly valami, a minek hitele absolute rósz lábon áll és rósz lábon fog állani, akár mikép történik a lebonyolítás. Ha pedig nem történik a lebonyolítás: akkor épen semmi hitele nem lesz. Tehát azt hiszem, hogy az egyenesen az állam pénztárára tartozó dolog, hogy ezen, a keleti vasútra vonatkozó összeg itt benn maradjon; mert ha nem létesül az egyezség: az állam legalább folyóvá teheti ezen összeget, mert a papírokat, melyek birtokába jutnak, kibocsáthatja, a pénzpiaczon eladhatja s igy a maga pénzét visszakaphatja. Paczolay János: {Közbeszól :) És exequálliatja! Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: Természetesen exequálhatja is s azt a nélkül is fognák tenni. Itt tehát csak arról az eljárásról van szó, hogy az államnak a keleti vasútnak ekként már adott pénze visszaadassék. Már ha ez kihagyatnék: akk®r ha a törvényhozás nem fogadná el e vasút megvásárlását, melyet a kormány legközelebb beterjesztendő törvényjavaslata által tervez, tökéletesen oda veszne az egész összeg. Igaz, hogyha a ház el fogja fogadni: akkor nem lesz szükség a papírokat kibocsátani; mert az állam nem fogja egyik zsebéből a másikba fizetni ; hanem egyszerűen nem bocsátja ki ezen papírokat és akkor azon törvényjavaslat egyik pontjában beigtatandó, hogy a keleti vasútra vonatkozó itt meghatározott összegről szóló papírok megsemmisítendők. Tehát akkor meg fogja szüntetni ezen intézkedést: mikor a keleti vasút ügye itt tüzetes tárgyalás alá kerül. A t, képviselő ur nagy súlyt fektet a keleti vasút körül történt botrányos eljárás megtorlására, mint a mely ezzel az ügygyei azt mondja, összefügg. Bocsánatot kérek, az ezzel ez ügygyei nem függ össze. Majd ha a kormány be fogja terjeszteni a keleti vasútra vonatkozó összes iratokat, a királyi ügyészségnek arra vonatkozó nézeteit közölni fogja a t. házzal: méltóztassék akkor határozni, méltóztassék kinek kedve van e tekintetben búvárkodni, minden itt a 'ház asztalán leteendő iratokból kikeresni magának azt a pontot, melyre az efféle botrányos eljárásra vonatkozó nézeteit alapithassa: akkor az helyén lesz; de most. itt ezen törvényjavaslatnál, akár botrányos lett legyen azon eljárás, akár nem, azt megítélni nem lehet és az én véleményem szerint csak az állampénztárnak tennénk egyenes kárt, ha ezen a keleti vasútra vonatkozó összeget, melyek az állam kifizetett, innen kitöröljük. En tehát kérném a különvélemény mellőzését és az eredeti törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a középen.) KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. V. KÖTET. Simonyi Ernő: T. ház! Azokra nézve, miket a t. minister ur előadott, kénytelen vagyok egy pár megjegyzést tenni. Azt mondta a minister ur, hogy a kiadás, mely itt indítványba hozatik:nem uj; mert ha uj volna: akkor könnyelműséggel határos eljárás lenne, hogy oly vasutaknak uj beruházás engedélyeztetnék, a melyek nem jövedelmeznek. Hogyha ez áll: akkor áll mindenesetre az is. hogy könynyelmüséggel határos eljárás volt az is, a mikor a kiadás a törvényhozás tudta és híre nélkül megtörtént. Ha mégis megtétetett: a következés nem az. hogy az állani fizesse; hanem az, hogy fizessen az, a ki felhatalmazás nélkül tette e kiadást. Azt mondja a minister ur, hogy a törvény a kormányt e kiadásra felhatalmazta s felolvasta az alföldi vasút engedély-okmányának egyik czikkét. A mit a minister ur felolvasott: az egészen más természetű kiadásokra vonatkozik, mint a minőkről itt szó van. Ott az mondatik, hogyha a pályának jövedelme nagyobb, mint a mely biztosítva van; vagy ha egyfelől más anyagból építendő, vagy ha a forgalom oly nagy, hogy a forgalmi szerek nem elegendők. Azonban ezek egyikéről sincs szó; hanem arról, hogy a hiányosan épitett vasutak ezen pénzből javíttassanak s akkor előáll azon körülmény, hogy valaki ezen hiányokért felelős, a mint azt előbb is bátor voltam kifejezni; hanem az, hogy az állam fedezzen minden hiányt, teljesítsen minden fizetést: ez az állam hivatásával, nézetem szerint, meg nem egyezik. A minister ur azt mondja, hogy nem foghatja meg, hogy lehet az, hogy miért adassék pénz azon vasutaknak, a melyek nem jövedelmeznek? Azért, mert a minister ur által előterjesztett 1875. XLL törvényczikk arra szólította fel a házat, hogy a vasutak jövedelmezőségének előmozdítása szempontjából szavazzon meg bizonyos összeget, a mely oly forgalmi eszközökre fordittatik, melyek a pályák jövedelmezőségét fogják biztosítani. Ha tehát azt nem biztosítják: akkor azt gondolom, tökéletesen igaza van a különvéleménynek, s akkor azon czél, melyből a törvényhozás 1875. XLL törvényczikkben megszavazta az összegeket, elesik s azokat nem adjuk meg. Azt mondja a minister ur, hogy a tiszai pályának is adatott előleg; visszafizettetett, midőn a jövedelem elég volt, hogy a részvényesek kamatai fedezve legyenek. Nekem nincs ellenvetésem, hogyha oly vasutaknak adatnak előlegek, melyeknél kilátás van, hogy jövedelmezni fognak ; hanem ha olyaknak adatnak, melyek nem jövedelmeznek s nem birnak azon elemekkel, hogy jövőre jövedelmezőkké válhassanak: akkor ez nem egyéb, a rósz pénz után dobni a jó pénzt. A mit kiadtunk, 31
