Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-100

100. országos Ülés márczius 2. 1876. 183 Tehát a forgatmány definitiójának nemcsak ezen egyik része van, melyet a t. képviselő ur emiitett; hanem két részből áll: egyik a váltójogból származó jognak átruházása másokra; a másik rész pedig a váltójogi kötelezettség elvállalása. Nem tagadom én azt, hogy a váltó életében változást idéz elő azon momentum, hogy a váltó lejárt. Mi abból áll, hogyha akarom: bemutatom fizetés végett; ha akarom : ovatalhatom. Ez jogomban áll. De midőn én ezt nern akarom, midőn tökéletesen megbízom a váltó elfogadásában s nem akarok érvényesíteni a váltó giránsok ellenében semmi jogot, hanem továbbítom a váltót forgatmány utján azon kötelezettséggel, melyet az imént a forgatmány természetéből kimagyaráztam : ezt tehetem s igy ez folyhat tovább. A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ez fictió, hogy ezáltal látra szóló váltó származnék. Ez nem fictió. A kereskedelmi forgalomnak életszükségletei kónyszeritették a jogtudományt arra, hogy bizonyos megállapított erős nézetekről le kellett mondania, bizonyos igazságokat nem követhetett többé. Miért? Mert a forgalom életfeltótelei szükségessé tették, hogy ne a szigorú jogfogalmak követelményei; hanem a forgalom feltétlen szükségei érvényesüljenek. A girobiancot teremtette a forgalom szüksége ; s helyesen jegyezte meg a t. előadó ur, hogyha a lehető visszaéléseket meg akarjuk szüntetni : kár idáig menni lejárat utáni forgatmánynyal ; semmiből sem származhatik több visszaélés, mint a girobiáncoból. (Helyeslés,) A girobianco az, a mely denaturálizálja a váltót és azon lánczolatot, melyből a fizetési kötelezettség származik. (Helyeslés.) Az, a ki előző, tehát regresses kötelezett volna : az a girobianco mesterkélése által utózóvá válik (Wahrmann Mór közbeszól: nem lehet.) és a helyett, hogy ő lenne kötelezett: ő válik jogosítottá. Hogy ez lehető, bátor leszek példával igazolni. Egy valaki Wahrmann Mór t. barátomra váltót forgat in bianeo, t. barátom azt tovább adja. Ez megy 3—4—5 kézen, mindenütt kitöltött giroval. A dolog természetéből az következnék, hogy a harmadik irányában Wahrmann Mór mint második, tehát mint előző regressusra kötelezett; azonban a hetedik Wahrmann Mórra giralja. A girobianco kitöltetik, vagy ki nem töltetik, tegyük fel, hogy kitöltetik egy más névvel. Most a ki tulajdonkép a dolog természete szerint, ugy a mint a dolog történt, tovább adta a váltót és magát kötelezettnek kellene váltóilag érezni, azáltal, hogy neve nem fordul elő, nem iratik papírra: azáltal ő kötelezett helyett jogosítottá válik, illetőleg neki van visszkereseti joga az ellen, kinek ő ellene volna visszkeresete. Ez a girobianco természete. Én csak arra akarok még reflectálni, hogy Teleszky István képviselő ur oly bő anyag is mérettel azt állította, hogy e kérdés legelőször a lipcsei conferenczián merült fel. Teleszky István; (Közbeszól:) Nem mondottam. Csemegi Károly: Igenis mondotta; én pedig ugy tudom, engedje meg a t. képviselő ur, hogy e kérdés legalább egy századdal megelőzte a lipcsei conferencziát és már Savany is foglalkozik e kérdéssel. Azután bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a lipcsei conferentiát megelőző német váltó-rendszabályban, a brémaiban és braunschweigiban is benne van. Azt méltóztatik mondani, hogy Anglia, Amerika, Francziaország e nélkül is megélhet. Igaz, a jelen század elején keletkezett franczia váltótörvény ezen ujabb vívmányról mit sem tud ; kérdés azonban: tud-e a franczia jogtudomány ós a franczia juris prudence? Mindkettő tud, ismeri Massé, kiről azt tudjuk és tekintélyeink állítják, hogy a kereskedelmi jog terén nála nagyobb nincs. ,.Droits commerciels dans sós rapports avec les droits des gents" czimü müvében azt mondja, hogy a nern ovatoítatott váltó lejárat után, ha több forgató keletkezik, ezek egymás irányában azon óvás fentartása mellett nagyon természetesen uj váltó jön létre és váltójogilag kötelezve vannak ; tehát igen is e kérdés Francziaországban is — nem mondom, hogy ellenkező nézet nem léteznék, — legalább a legkitűnőbb franczia írók által körülbelől ezen alapon oldatik meg. A különbség abban rejlik, hogy a lejáratnál az állíttatik több franczia jogász részéről, hogy a kinek kezében van a váltó: az acceptans irányában köteles a conpensationalis kifogásokat elfogadni, ha ellene a per megindittatik. Ha tehát ő másra forgatja a lejárat után : az mondatik a franczia juris prudence valamennyi kitűnőségei által, hogy ezen kötelezettséget magára vállalja azon kötelezettséggel együtt, hogy ex persona indossantis köteles kifogásokat elfogadni; ezen kötelezettséggel jut a váltó a következő, a lejárat utáni forgatóra. T. ház! Még csak annyit hozhatnék föl, a mit szintén az előttem szólott képviselő ur is megemlített, hogy azon nagy veszélyek, melyek ebből származhatnának : nagyon titkosak lehetnek; mert azon idő alatt, a inig ez Magyarországon hatályban volt, semmi sem fordult elő: Bécsben, hol 27 év óta van hatályban: nem ismerik e veszélyeket, Horvátországban hatályban van veszély nélkül, Németország egész területén hatályban van. A küzdelem szinterén áll a kérdés, de el nem döntetett ; parlament, kereskedelmi testületek nem ismerik veszélyesnek; sőt Hamburg kereskedői ha-