Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-100
182 100. országos Illés máreziiis 2. 1876. szetes, itt nem lehet egyébről szó, mint az óvási oklevélre alapított kereseti jog átruházásáról. Hisz a váltó, mint olyan, nem létezik többé : mivel az elfogadó kijelentette, hogy fizetésre nem képes, fizetni nem fog. Nagy különbség van azonban, ha az ily váltó lejárásakor az elfogadónak bemutatva nem volt; ilyenkor méltán fel lehet, sőt fel kell tenni, hogy az elfogadó, ha neki a váltó bemutattalak : fizetési kötelezettségének eleget tenni fog és képes lesz. Sőt tovább megyek; a gyakorlati életben gyakran fordulnak elö oly esetek, hogy az idegen helyen elfogadott és fizetendő váltó, a váltó-tulajdonosnak lejáratkor be nem fizettetik, azért: mert nem volt alkalom, vagy nem vett magának időt, hogy az összeget követelje. Ha ily esetben a forgatmányos átruházza a váltót és az illető bizva az elfogadó fizetési akaratában s képességében az értéket érte leszámítolja: nem volna-e igazságtalanság t. ház, a forgatmányossal szemben is kizárni a váltótulajdonost azon lehetőségből, hogy ha a váltót elfogadó a fizetést nem teljesiti: a forgatmányostól is követelhesse az általa kiadott összeget. Ez t. ház, igen egyszerű eset és minden fölösleges szőrszálhasogátástól menten lett előállítva. mely arra birta az ottani törvényhozókat és arra például a schweitzi cantonokat, melyek törvényhozása ellen nem lehet sok kifogás, több más államot, hogy ezen §-t ugy, a mint itt szövegezve van : szintén elfogadják; sőt tovább megyek s azt mondom, oly országban is, hol ily §. nincs benne a törvényben: gyakran merültek fel a lejárat utáni forgatmányok és gyakran érezte magát a bíróság hivatva, hogy ily váltóknak érvényességet is tulajdonítson. Azt mondja t. barátom, hogy ebből igen nagy visszaélések keletkezhetnek, fel hoz számos eseteket, hol nem óvatolt gyanánt hoznak forgagalomba ujabb lejárat utáni forgatmányozás által valamely már óvatolt váltót. Én megengedem, hogy nincs oly intézmény, elkezdve a legjobbnál egészen végig melylyel a gyakorlati életben visszaélni nem lehetne; de azon visszaélések, melyeket t. barátom felsorolt: igen túlzottak. Legyen szabad egysrerüen azon példára hivatkoznom, hogy ezen váltójog az erdélyi részekben és a kapcsolt részekben ma tényleg érvényben van és Magyarországban 1850—67-ben az absolutismus által be volt hozva, a nélkül, hogy valaha az életben oly visszaélések fordultak volna elő, minőket t. barátom élénk színekkel ecsetelt. Megengedem, — váltó is hamisitható és lehet visszaélést elkövetni minden okmánynyal; — de, hisz ez bűntény, ez iránt a büntetőtörvény fog provideálni. Mi nem bűntettesek, hanem becsületes emberek részére készítünk törvényeket és ha mégis akadnak ilyenek: azokat utoléri a büntető igazságszolgáltatás ; de ez iránt külön e törvényben intézkedni nem vagyunk hivatva. Lehet, hogy ezen szakasz némely visszaélésekre alkalmat fog szolgáltatni; viszont azonban gyakran fognak felmerülni esetek, hogy a váltó lejárata után forgatmányozott váltó-elfogadója nem fog megfelelni fizetési kötelezettségének ós épen t. barátom indítványa folytán meg lesz fosztva a jóhiszemű forgatmányos, a forgató ellen regressust keresni és visszakövetelni azt, a mit neki adott. En mindezeknél fogva nem találom fölöslegesnek és veszélyesnek ezen §-t és kérem a t. házat: méltóztassék azt az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni. Különben a t. ház bölcsessége és érzéke fog dönteni: vajon ezen §. benn maradjon-e a törvényben vagy kihagyassék. Csemegi Károly: T. ház! Azok után, a miket a t. előadó ur elmondott, kevés mondani valóm van. Egyet a Teleszky t. barátom sem volt képes kimutatni, sőt határozottan maga is állította, hogy a váltó lejárata után, ha a váltó nem óvatoltatik: a váltó elfogadója még bizonyos ideig váltójogi kötelezettségben marad. Ez a váltó tehát vem halt meg, mert ennek a váltónak még élete, hatása van, praejudieálhatott azokra nézve, kik visszkeresettel kötelezve lettek volna; de az óvás elmulasztása következtében e kötelezettségtől megszabadultak; de nem praejudieálhatott és nem évült el az elfogadó iránt. Tehát az elfogadó még létezik. Ha létezik az elfogadó: akkor nem látom okát, hogy azt lehessen mondani, hogy ez a váltó todtes Papier. Ismerem a theoriát, mely hála istennek kisebbségbon van. kisebbségben maradt Lipcsében. Kisebbségben maradt azon törvényhatóságokban, melyek a lipcsei conferentiákban megállapított váltótörvény tervezetét elfogadták. Ha a váltó nem óvatoltatik és váltó kötelezett vau, t. i. az elfogadó: miért ne lehessen jogosítva valaki, az őt illető jogot, melyek az elfogadó ellenében bir, másra átruházni ? (Felkiáltás a középen: Engedményezheti.) Ha a váltó elvesztette volna váltójogi hatályát: akkor áll ez a felelet ; de miután nem szűnt meg váltó lenni, hanem csak az elévülés után fog megszűnni váltó lenni: ennélfogva addig, mig élete tart, váltóilag tovább forgatható. Nem fog akkor valami kötelezettség származni az előző forgatókra-e azok részéről, kik utána következnek. Miért? Itt határozattan. tévesnek kell állítanom a t. képviselő ur azon állítását, hogy ez a forgatmány természete ellen van. A forgatmány által átruháztatik; — s ez a definitio a váltóból származó joga a forgatónak váltójogi kötelezettség mellett.