Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-100

182 100. országos Illés máreziiis 2. 1876. szetes, itt nem lehet egyébről szó, mint az óvási oklevélre alapított kereseti jog átruházásáról. Hisz a váltó, mint olyan, nem létezik többé : mivel az elfogadó kijelentette, hogy fizetésre nem képes, fizetni nem fog. Nagy különbség van azonban, ha az ily váltó lejárásakor az elfogadónak bemutatva nem volt; ilyenkor méltán fel lehet, sőt fel kell tenni, hogy az elfogadó, ha neki a váltó bemutat­talak : fizetési kötelezettségének eleget tenni fog és képes lesz. Sőt tovább megyek; a gyakorlati életben gyakran fordulnak elö oly esetek, hogy az idegen helyen elfogadott és fizetendő váltó, a váltó-tulajdonosnak lejáratkor be nem fizettetik, azért: mert nem volt alkalom, vagy nem vett magának időt, hogy az összeget követelje. Ha ily esetben a forgatmányos átruházza a váltót és az illető bizva az elfogadó fizetési aka­ratában s képességében az értéket érte leszámítolja: nem volna-e igazságtalanság t. ház, a forgatmá­nyossal szemben is kizárni a váltótulajdonost azon lehetőségből, hogy ha a váltót elfogadó a fizetést nem teljesiti: a forgatmányostól is követelhesse az általa kiadott összeget. Ez t. ház, igen egyszerű eset és minden fö­lösleges szőrszálhasogátástól menten lett előállítva. mely arra birta az ottani törvényhozókat és arra például a schweitzi cantonokat, melyek törvény­hozása ellen nem lehet sok kifogás, több más államot, hogy ezen §-t ugy, a mint itt szövegezve van : szintén elfogadják; sőt tovább megyek s azt mondom, oly országban is, hol ily §. nincs benne a törvényben: gyakran merültek fel a lejárat utáni forgatmányok és gyakran érezte magát a bíróság hivatva, hogy ily váltóknak érvényességet is tu­lajdonítson. Azt mondja t. barátom, hogy ebből igen nagy visszaélések keletkezhetnek, fel hoz számos eseteket, hol nem óvatolt gyanánt hoznak forga­galomba ujabb lejárat utáni forgatmányozás által valamely már óvatolt váltót. Én megengedem, hogy nincs oly intézmény, elkezdve a legjobbnál egészen végig melylyel a gyakorlati életben visszaélni nem lehetne; de azon visszaélések, melyeket t. barátom felsorolt: igen túlzottak. Legyen szabad egysrerüen azon példára hi­vatkoznom, hogy ezen váltójog az erdélyi részek­ben és a kapcsolt részekben ma tényleg érvény­ben van és Magyarországban 1850—67-ben az absolutismus által be volt hozva, a nélkül, hogy valaha az életben oly visszaélések fordultak volna elő, minőket t. barátom élénk színekkel ecsetelt. Megengedem, — váltó is hamisitható és lehet visszaélést elkövetni minden okmánynyal; — de, hisz ez bűntény, ez iránt a büntetőtörvény fog provideálni. Mi nem bűntettesek, hanem becsületes emberek részére készítünk törvényeket és ha mégis akadnak ilyenek: azokat utoléri a büntető igazság­szolgáltatás ; de ez iránt külön e törvényben in­tézkedni nem vagyunk hivatva. Lehet, hogy ezen szakasz némely vissza­élésekre alkalmat fog szolgáltatni; viszont azonban gyakran fognak felmerülni esetek, hogy a váltó lejárata után forgatmányozott váltó-elfogadója nem fog megfelelni fizetési kötelezettségének ós épen t. barátom indítványa folytán meg lesz fosztva a jóhiszemű forgatmányos, a forgató ellen regres­sust keresni és visszakövetelni azt, a mit neki adott. En mindezeknél fogva nem találom fölösle­gesnek és veszélyesnek ezen §-t és kérem a t. házat: méltóztassék azt az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni. Különben a t. ház bölcsessége és érzéke fog dönteni: vajon ezen §. benn maradjon-e a törvény­ben vagy kihagyassék. Csemegi Károly: T. ház! Azok után, a miket a t. előadó ur elmondott, kevés mondani valóm van. Egyet a Teleszky t. barátom sem volt képes kimutatni, sőt határozottan maga is állította, hogy a váltó lejárata után, ha a váltó nem óva­toltatik: a váltó elfogadója még bizonyos ideig váltójogi kötelezettségben marad. Ez a váltó tehát vem halt meg, mert ennek a váltónak még élete, hatása van, praejudieál­hatott azokra nézve, kik visszkeresettel kötelezve lettek volna; de az óvás elmulasztása következ­tében e kötelezettségtől megszabadultak; de nem praejudieálhatott és nem évült el az elfogadó iránt. Tehát az elfogadó még létezik. Ha létezik az elfogadó: akkor nem látom okát, hogy azt le­hessen mondani, hogy ez a váltó todtes Papier. Ismerem a theoriát, mely hála istennek kisebbségbon van. kisebbségben maradt Lipcsében. Kisebbségben maradt azon törvényhatóságokban, melyek a lipcsei conferentiákban megállapított váltótörvény tervezetét elfogadták. Ha a váltó nem óvatoltatik és váltó kötelezett vau, t. i. az elfogadó: miért ne lehessen jogosítva valaki, az őt illető jogot, melyek az el­fogadó ellenében bir, másra átruházni ? (Felkiáltás a középen: Engedményezheti.) Ha a váltó elvesz­tette volna váltójogi hatályát: akkor áll ez a fe­lelet ; de miután nem szűnt meg váltó lenni, hanem csak az elévülés után fog megszűnni váltó lenni: ennélfogva addig, mig élete tart, váltóilag tovább forgatható. Nem fog akkor valami kötelezettség származni az előző forgatókra-e azok részéről, kik utána következnek. Miért? Itt határozattan. téves­nek kell állítanom a t. képviselő ur azon állítását, hogy ez a forgatmány természete ellen van. A forgatmány által átruháztatik; — s ez a definitio a váltóból származó joga a forgatónak váltójogi kötelezettség mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents