Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-91

91. országos ülés február Itt. 1876. 5 ingatott ez alapeszméinek helyreállításán, uj felélesztésén már 1861-ben, egy nem rég múltnak dicső és szomorú emlékei közt nagyra nőtt szenvedélyek és tévedések e korszakában. Pillanatig sem habozva óvatos, de hatalmas kezével bezárta a kalandos politika álomkönyvét, utalva helyette a folytonos fejlődés előfeltételeire. Az alakok részletei felett, melyeket gondolataink választottak, végitéletet a tapasztalás fog mondani. Deák Ferencznek az embernek, Deák Ferencznek a nemzet szükségeit bizton felismerő statusférfiunak hálás emléke fog élni : mig fenkölt ész honol magyar főkben, mig nemes vér lüktet magyar szivekben. És mi t. ház, rójuk le ma ismét az örökké tartozó tiszteletet nemzetünk iránt, midőn nagy fiának emléke előtt meghajtunk. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Hosszas élénk tetszésnyilvánítások a középen és szélső jobbon.) Simonyi Ernő: T. ház! Sohasem éreztem még a házban annyira föladatom nehézségét, mint a jelen esetben, midőn magam és elvbarátaim nevében ellent mondok azon törvényjavaslatnak, melyet a ministereinök az összes kormány nevében beterjesztett Deák Ferencz érdemeinek törvénybe iktatása iránt. (Mozgás.) Tudom én azt, hogy könnyebb, kényelmesebb és simább az áramlattal úszni. (Visszatetszés) és tudom azt. hogy sokkal könnyebb volna teljesíteni kötelességemet akkor: ha e törvényjavaslatot elfogadnám. Megvagyok győződve, hogy oly helyről, melyről rendesen nem igen szoktam: helyesléssel fognék találkozni. De t. ház, én a feladatot nehéznek tartom, midőn egy oly férfin irányában, kinek polgári erényeit szívesen eíismerein, kit személyesen tisztelni tanultam, midőn egy ily férfiúnak, mint politikusnak, mint államférfiunak, mint törvényhozónak alkotásai és érdemei fölött kell bírálatot mondanom, nem mint embernek a meleg szív érzései, hanem mint törvényhozónak a hideg ész parancsoló követelményei, mint népképviselőnek a rideg kötelességérzet szerint. Erezvén ezen nehézséget, kerestem a parlamentek történetében praecedens eseteket, és megerősített eljárásom helyességében egy eset, a mely nem helytelen parallel esetet képez a jelen esethez. 1806-ban Angolországban meghalt Pitt Vilmos, ki 20 esztendőn át hires ministere volt Angolországnak. Neki ellenfele volt a szintén mindenki által nagy államférfinak elismert Fox Károly. Akkoron indítvány tétetett a házban, hogy Pitt Vilmosnak tetemei közköltségen temettessenek el ós mint kitűnő államférfiunak emlék állítassák sírja fölött a westminsteri templomban. Fox Károly ellenezte ezt az indítványt és azt mondta többek közt: „Vannak esetek, uram, midőn képviselői kötelességünk oly világos és anynyira parancsoló, hogy sem dicsvágy, sem egyéni tisztelet •tekintete, sem a vágy barátainknak szívességet tenni, sem semmi más bárminő személyes tekintetek nem oldhatnak fel bennünket annak teljesítésétől és én lelkiismeretemben hiszem, uram, hogy ezen eset egyike azoknak. Midőn valakire nézve a köztisztelet nyilvánítása iránt tétetik indítvány, nekem nem szabad tekintettel lennem sem paját érdekem, sem érzelmeimre; hanem ragaszkodnom kell szigorúan, lelkiismeretesen képviselői kötelességemhez." En ezen nézetet elfogadván, igyekezni fogok magam is ezen kötelességet legjobb tehetségem szerint teljesíteni. T. ház! Nagy fontosságú kétségkívül az, midőn a nemzet törvényhozó testülete a nemzet nevében elismerést szavaz valamely fiának erdemeiért ; nagyfontoságu kérdés, mert buzditólag hat az utókorra és nemes versenyre kelti azokat, kik erőt és tehetséget éreznek magukban hazájoknak hasznos szolgálatokat tenni, De t. ház, miután ez a legnagyobb tisztelet, a legnagyobb kitüntetés, melyben egy ország valamely fiát részesítheti : nagy óvatossággal kell hozzányúlni, nem szabad hozzá nyúlnunk nézetem szerint: csak akkor, midőn a megörökítendő érdemekre nézve vélemény-különbség nem létezik. Mert uraim, az ily határozatoknak valódi ereje épen a szavazatok egyhangúságában rejlik. Az, hogy egy parlamentben a parlamenti többség saját vezérének tiszteletet szavazzon, kétségkívül kevesebb éltekkel bír : mint az, ha az országgyűlés egyhangúlag szavazza meg azon tiszteletet. Ily kérdéseknél kerülni kell minden párt-szinezetet. és t. ház, ha volt, a mióta ezen gyászeset felmerült, azon intézkedésekben, melyeket a képviselőház s átalában a törvényhozás tett, bármi csekély mértékben is párt-szinezet: azt bizonyosan nem mi idéztük elő. Mi az első pereztől fogva, midőn Deák Ferencz kimultának gyászhire az országházba érkezett, készséggel beleegyeztünk abba, hogy a tisztelet minden jele adassék meg neki, még pedig nagyobb, szokatlanabb mérvben, mint ez rendesen ily esetben történni szokott. Mi készséggel elfogadtuk a részvétet azon bizottságban, mely a gyászszertartás rendezésére volt hivatva és én bátran hivatkozom ezen bizottság tagjaira, ugy Mocsáry Lajos t. barátomra, ki pártunkat ezen bizottságban képviselte, s e tekintetben semmi panaszra okot nem adott. Azon koszomban, melyet az önök által pártkülönbség nélkül választott bizottság adott Deák Ferencz emlékének : mi is tettünk le egy-egy babér-levelet, polgári erényeinek elismerése jeléül az elhunyt ravatalára.