Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-72
92 7J. országroa ülés január 18. 1876. A mi a 1861—1865 és a későbbi időszak kö^i különbséget illeti: nekem sem a múltkor n e m jutott eszembe, sem most nem jut azoknak, tjk azon időben a főszerepet vitték, hazafiságát kétségbe vonni. Azonban engedjen meg az én tisztelt barátom, hogy ha az ón meggyőződésem szerint helyes javaslatra, melyet még a mellett meggyőződésem, reményem szerint az ország nagy többsége, ha itt elfogadtatik, megelégedéssel fog fogadni, hogy ha erre nézve helyes és méltányos azt mondani, hogy ez egy korcs: akkor csakugyan teljes joggal lehet mondani oly szüleményekről és oly javaslatokról is, melyeket már megszülemlésök perczében, mint a nemzetnek nern valókat, a nemzet egyhangúlag elitélt. (Elénk helyedé?, a középen.) Mert, a mit a nemzet el nem itélt. a mit a nemzet örömmel üdvözölt, a miben a nemzet ma is megnyugvását találja, azt, hogy a nemzet fejedelmével annyi viszálkodás után kibékülhetett : azt már nem az önök müve eszközölte. (Igaz! a középen.) A t. képviselő ur, — nem akarok nagyon sokat foglalkozni beszédével, bár sajnálom, mert megérdemlené, — mondom, a t. képviselő ur, hogy ő is látszassék az ellenzéknek e házban ma divatos tacticájából eltanulgatni : ellentétet is állit elő, hivatkozva b. Simonyi egy indítványára, a mai eljárás és az 1870-iki közt s kegyeskedik azt is mondani, hogy statáriummal, erőszakkal vitetik keresztül e törvényjavaslat. (Halljuk!) A mi az elsőt, azt a bizonyos- statáriumot illeti: no hiszen én olyan statáriumot, mely mellett addig, — míg igazában a törvényjavaslat részleteire, gyökerére, megbirálására megyünk, — másfél hétig lehet beszélni, nem ismerek. De ugyan kérdem, hát miben feküdt ezen erőltetés? Hiszen mióta a törvényjavaslat be lett nyújtva, épen a törvény rendeleteihez képest, a törvényhatóságok legnagyobb része, legalább *| 10 része tartott gyűléseket, tehát ezen törvényhatóságoknak, melyeknek felszólalására, hogy megadassék a kezdeményezés : arról azonnal mindjárt gondoskodva volt, volt alkalmuk a dologhoz hozzá is szólani. Ha akarta volna a kormány, ha akartam volna én kikerülni ezt, ha akartam volna siettetni, talán a t. képviselő ur sem fogja kétségbe vonni, hogy módomban lett volna a deczemberi ülésszak meghosszabbítására kérvén a t. ház többségét, már ezelőtt hetekkel keresztül vinni a nélkül, hogy akkor is valami nagy panasz történhetett volna. mert hiszen a ház többségének joga van elhatározni: mit mikor kíván tárgyalni. (Helyeslés a középen.) A mi pedig az ellentétet illeti, először is, mint bátor voltam mondani, az alkalom a nyilatkozásra meg volt. De másodszor is én megvallom, ebben ellentétet nem látok; sőt én a parlamenti helyzetnek tiszta következményét látom és egész őszinteséggel meg is mondom: 1870-ben mi a törvényjavaslatot nem tartottuk jónak és megpróbáltuk azt a módot is, hogy az elhalasztást indítványoztuk. Ürményi Miksa: Közbeszól: Tehát mégis?! Tisza Kálmán minis(erelnök: Igen, ugy van! Most önök ezt sem tartják jónak, s azért most ezen szabados utat is megpróbálják, hogy attól meneküljenek. A -többség akkor nem. fogadta el indítványunkat ; most pedig a többség ezt tartja jónak ós az önök indítványát nem helyesli. (Helyeslés és derültség a középen?) A t. képviselő ur, mint igen ügyes taktikus, olyan érvekhez is nyúl, melyek, gondolja, őt ezen perczben nem sebzik, és mégis tetszetős színben tüntethetik elő nézetét, vagy legalább oda vezethetnek, hogy a törvényjavaslat ellen kellemetlen hatást idézzenek elő. így például ő is jónak látja felemlíteni, hogy micsoda dolog az, hogy hol lesz azon önkormányzat, midőn idegeneknek is megengedtetik, kik talán nem is azon vidéknek fiai, hogy ezen bizottságban a megye ügyeihez hozzá szólhassanak. Szó sincs róla. Azaz eshetőségek közé tartozik. Hogy mit tartok én a felől: azt akkor, midőn a bizottságokra nézve beszédem végén el fogom mondani nézetemet, jelezni fogom. De ugyan kérdem t. képviselő társamtól, ha a bizottmánynak csak kisebb részére nézve, például csak egy negyedben van meg az a lehetőség, hogy nem megyebeliek szólhassanak hozzá, a megyei hatóság ügyeihez, akkor, midőn a tisztviselők legnagyobb részét azok a kinevezett szolgabirák, azok a kinevezett segédszolgabirák fogják képezni: akkor nem az idegenek fognak hozzászólni a megyei hatóság ügyeihez. Azt hiszem, hogy nemcsak azok fognak hozzászólani, de azok fogják intézni az összes megyei ügyeket; mert a képviselő urak egyikének beszédéből sem hallottam, és én részemről megvallom, hogy a kinevezési rendszerrel nem is tudnám megegyeztetni azt, hogy minden törvényhatóságokban a kinevezéseket csak azon törvényhatóságbeliekből lehessen eszközölni. Mert, hiszen, ha még ezt is belevonnák : akkor még tisztábban rá mutatnának arra, hogy a jó administratió szempontjától ebben előny nem lehet; mert ha ezt belevennék: akkor ugy mint a választásokra nézve méltóztattak hangoztatni, hogy a választás mellett némely vidékeken nem lehetne alkalmas tisztviselőket kapni; ép ugy nem lehetne a kinevezés szerint sem kapni, és igy kedvencz rendszerök mellett még azon egyik plausibilis argumentumot is elvesztenék, melyet most hangoztatnak. A t. képviselő ur hasonlag védelme alá veszi a városi tanácsokat e javaslat ellen és azt mondja, hogy a jelen törvényjavaslat eltörli őket,
