Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-72

78 Í2, orsaágos Illés január 18. 1876. 1870-ben gondoskodva volt, hogy azok ugy neveztessenek ki, a mire nézve Tisza Kálmán belügyminister ur, akkor a baloldal vezére igen helyesen jegyezte meg, hogy azok nem lesznek egyebek, mint azon tisztviselőknek sokaság kiket a főispán akar kineveztetni. A harmadik nézet, a melyet Mocsáry t. képviselőtársam oly szépen s oly erős okokkal s oly melegen ajánlott, hogy a megyék állíttassanak vissza eredeti önkormányzatukban, adassanak meg nekik az önkormányzat minden kellékei, válaszsza a megye szabadon minden tisztviselőjét s ezen választott tisztviselőkkel vezesse a közigazgatást. S miután erős hitem az, hogy választott tisztviselőkkel szintoly jól és gyorsan lehet kormányozni, és visszaállítva a megyéket és megszüntetve a virilis intézményt még jobban: nem fogadom el a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot ós pártolom Mocsáry t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalról.) Balogh Károly: T. ház! Többen az előttem szólók közül csak annak adták avatott beszédeikben tanúságát, hogy 8 éven keresztül mélyebb jelentőségű, végzetesebb irányú törvómnavaslat nem került a képviselőház elé, mint épen ezen tárgyalás alatti törvényjavaslat. A közigazgatás rendszerének tarthatatlanságát, reformjának szükségét elismeri mindegyik ; de azon állásnak, melyet e törvényjavaslat a törvényhatósági és községi önkormányzattal szemben elfoglal, azon kényszer helyzetnek, melyet politikai exigentiák, három évszázados esélyei alkottak: többnyire kitér egyik is, másik is. Engedje meg t. képviselőház, hogy én e törvényjavaslat mellett felhozott okok czáfolata, az ellene felhozott érvek bővebb megvitatása helyett a törvényjavaslat genesisére visszamenve, nézeteimet, véleményemet összefoglalva egy, az egész tárgyat átölelő keretben adhassam elő. A király-helmeczi kerület érdemes képviselője. 1875. január 17-én a 21 -es bizottság előtt s e napokban mondott beszédében kijelentette, hogy ő óhajtja a municipiumok jogkörének kiterjesztését: de mindent a határoktól és módoktól tesz függővé. A határokat illetőleg kimondotta, hogy azokat az 1867-ik évi kiegyezés által létrejött közjogi állapitványok képezik . melyeken tul az autonómia hatáskörét kiterjeszteni, az administratió decentralisatióját elfogadni nem akarja. A módokat illetőleg a kormány-rendszer egyszerűsítése, az államszükségleteknek ez alaponi megtakarítása által akar a közigazgatás abnormis állapotain, — melyekről azt állítja, hogy administrationalis anarchiára vezetnek, — segíteni. Segíteni akar aképen, hogy a ministeriumok és a végrehajtó manicipiumok között oly hatóságok állíttassanak fel, melyek a kormány rendelvényeinek végrehajtása, és a kormányzati gépezet rendes menete felett őrködvén, nemcsak felügyeleti ; de az állam érdekeit közelebbről érintő ügyekben közvetlen intézkedési hatósággal is felruházva legyenek. Vagyis határozottabb körvonalzást használva: midőn a közigazgatás hatalmi kezelését a főispáni hivatalban concentrálja, akar franezia prafecturát, vagy osztrák helytartóságot, szóval minden hatalmat a központi kormány kezeiben öszpontositni. Azután az administrationalis codes alkotását óhajtja. Végre az autonómia életfeltételeit nem a választási jogból származtatja, hanem a municipiumok hatáskörének terjesztésében, e hatáskör szabadságában keresi s tartja a törvényhatóságok önrendelkezési és fegyelmi hatóságát. Ez a második irány! igaz ugyan, hogy e parlamenti pártnézet is a municipális élet lényeges feltételeiből, a municipiumok és a kormány közötti — ugy nevezett — határoknak és módoknak sokat áldoz fel ; — s én egyátalában nem látom ezen áldozatot sem a kilátásba helyezett s czélba vett' közigazgatási reformok problematicus eredményei, sem a központi végrehajtó hatalom functiőjának az alispáni hivataltól elvonása és a főispáni hivatalra átruházása által indokolva ; sőt itt is azt látom, hogy ezen pártnézetnek is a eentralisatio a végezélja; de arról mégis vagyok győződve, hogy egy részről a kormánynak előttünk fekvő törvényjavaslata mégis ezen pártnézet és a fusionalis propaganda közötti elvált házasságból származik, hogy más részről a nemes báró érdemileg mégis őszintébb, mint a kormány törvényjavaslata, mert nyíltan mondja ki, hogy ő az államhatalom öszpontositásában keresi a jó közigazgatást. E törvényjavaslat család-fájának genesiséval egyébkint csak azt akartam beigazolni, hogy az emiitett elvált házasságnak e panaszos szölöttje nem viseli ugyan atya nevét, de véréből, természetéből sokat participált. Ezen tárgyalás alatti törvényjavaslat tehát a harmadik irány, mely a diseussió tárgyát képezi. Én t. képviselőház, mielőtt ezen előttünk fekvő törvényjavaslat nézetem szerinti fogyatkosásainak elemezésébe bocsátkoznám: szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a közigazgatás reformkérdései egyátalában nem bírnak azon jelentőséggel, hogy politikai párt, vagy cabinet kérdéssé helyesen felhasználtathassanak. Nem is hiszem, hogy ezt. akár a t. ház majoritása, akár a t. kormány kívánatosnak tartotta. Én a közigazgatás reform-kérdését közjogi divergentiáinkkal nem tudom, de nem is akarom összefüggésbe hozni; mert ón azt tisztán oly belkérdésnek tekintem, melynek egyedüli czólja: akként