Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

"1 oruzágo* ttlé nélkül, vagy jobban mondva a javaslat javára megkisórlett pressio, illetőleg érvényesült szolgalelkű törekvések daczára jöttek létre, kormány és képviselőház tekintetbe veendők. El vagyok készülve azon elenvetésre. sőt már tétetett is, hogy a honpolgárok jogegyenlősége nem engedi, miszerint megyéknek és városoknak külön külön mértékkel móressék. Ily felfog mint különben a ház ezen oldaláról már igen helyesen kiemeltetett, szemet huny minden létező viszony előtt. A katona, nemde egyenjogú a fegyvert nem viselő minden más polgárral? És mégis külön törvény uralkodik rajta, mig egyenruhát visel. A kereskedő csak ugy a haza polgára, mint minden más. És mégis teremtettek számára külön törvényt, mely a magyar törvényhozásnak minden esetre legszerencsésebb alkotásai közé tartozik. Vagy talán ez is privilégium volna? Különböző viszonyok különböző törvényes intézkedést igényelnek. Ez a dolog természetében fekszik. A városok nem kivannak előnyt a haza többi lakosai felett; hanem kivannak viszonyaiknak megfelelő, fejlődésüket meg nem gátló intézkedéseket, oly közigazgatási rendszert, mely valódi és nem csak képzelt autonomiájokat meghagyja. A chablonszerü egyformaság elíenök való forcirozása épen nem volna államférfiúi eljárás. Azon jogegyenlőségi érzete az állampolgároknak, mely nélkül modern szellemű autonómia nem képzelhető, tessék elhinni, sokkal inkább hatotta át a városi lakosságot, mint a megyék közönségeit, a hol az urak sok helyen még most is nyáj módjára viszik a választáshoz, a hol a népképviselet eszméje, hogy élesebb kifejezéssel ne éljek, valóban nagyszerű illusio. Nem hiába fogja el rémület a kereskedőt, az iparost, egyátaljában minden mivelt városi embert azon puszta gondolatnál, hogy ők is a megyei, vagy ahoz hasonló közigazgatás, illetőleg gazdálkodás oldásaiban részesittethetnének. Ezen hangulat nem alap nélküli; évszázadok tapasztalatai fejtették azt ki, és ha most a megye lényegesen megváltozott is : az utolsó évtizedek még sem szolgáltattak okot arra, hogy ezen nézetek és érzelmek megváltozzanak. Hogy kisebb szabad királyi városok fenállásában is léteznek anachronismusok, nem tagadható: de majd akkor lesz idő, azokat a megyével szorosabb kapcsolatba hozni, ha á megyei intézmény teljes átalakuláson ment keresztül, és annak eredményei ismert tényezők lesznek. A városi polgárságot akarata ellenére boldogítani akarni, talán még sem fór meg az alkotmányosság, a népképviselet, a parlamentalismus eszméjével. A városokra ugyan csak nem alkalmazható Éber képviselő ur theoriája, hogy az önkormányzatra, mint kötelességre az embereket szokKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET, jauuár 17. 1876 73 tatni sőt kényszeríteni kell. Épen mivel megszokták a városok az önkormányzatot, perhorrescálják a közigazgatási bizottságokat, ós ha kormány és országgyűlési többség — hogy Kézsmárk felterjesztéseinek szavaival éljek, — ezt mind a mellet rajok akarják erőszakolni: ezen eljárás absolutistikus szagát nehezen lehetne eltagadni. De még ily eljárást is menteni lehetne, ha valódi benső meggyőződésből eredne. Ez esetben azonban — eltekintve a javaslat mellett felszólalóktól, a kikről természetesen fel kell tennem, hogy csakis meggyőződésök sugallatát követik — nagy része azon többségnek, mely ezen törvényjavaslatot szavazatával sanctionálná. még tárgyi meggyőződésót sem követné, hanem tisztán a cabinetkérdés pressiója alatt cselekednék. Elég sajnos, hogy a tisztelt ministerelnök ur ezen ügyből tárczakérdést csinált. De elvégre az ő kormányáért sem lehet Magyarország modern adininistratiójának, ezen legégetőbb életkérdésnek helyes, és egészséges megoldását áruba bocsátani. Ez olyan magas ár volna, hogy reménylem. miszerint azt talán azok sem lesznek hajlandók megadni, a kik készek mindenféléről lemondani és meggyőződés ellen hallgatni, sőt szavazni egy, nézetük szerint e pillanatban egyedül lehetséges, nélkülözhetetlen providentialis mínisterium fentartása érdekében, Én nem hiszek providentialis férfiakban. Még Bismarkot sem tartom annak, ámbár ő is ministersége első idejében azon nézetnek adott kifejezést : Man muss die grossen Stádte vom Erdboden vertilgen, mely szándéknál a ministerelnök ur javaslata mégis valamivel kegyesebb. Minden idő és viszony megteremti az alkalmas embereit. Ez alkalomból felmerülő ministerválság is megteremtené. Bár menn}dre tisztelem is a kormány egyes tagjainak hazaíias szándékait ás képességeit: sokkal inkább vagyok meggyőződve a nemzet életerejéről, mintsem bármely ministert vagy ministerelnököt tartanék bármikor pótolhatlannak, vagy absolute szükségesnek az ország érdekeinek megvédésére, államiságának megóvására és belviszonyainak javítására. Ily fontos alaptörvény alkotásánál a pártfegyelem csak másodrendű tekintet lehet, különösen a városok képviselőinek kellene bírni azon bátorsággal, hogy nyilatkozzanak és szavazzanak saját ineggyőződésök, küldőik határozott akarata, — azt mondhatnám az egész közvélemény parancsa szerint, bár mi következzék is belőle. Tisztelt ház! Az elóttönk fekvő törvényjavaslat, bár meg vagyok győződve, hogy saját természeténél fogva a gyakorlatban teljesen keresztulvihetetlennek fog bebizonyulni: hazánk közigazgatási viszonyait minden bizonynyal felforgathatja mind a mellett, hogy csak foltozgatja a létező bajokat és igenis fog csudákat mivelni, olyanokat.