Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

74 71. országos Kié* jannár 17. 1876. hogy szívesen lemondunk róluk. Közigazgatásunk teljes, és okszerű reformja alig járna nagyobb nehézségekkel, mint ezen experimentum, melynek coneeptiója különben ugyan csak elég merész. Mivel közigazgatásunk teljes okszerű' reform­ját és európaivá tételét, és pedig a valódi önkor­mányzat csonkítása nélkül legfontosabb életkér­désének tartom: a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadhatom. Csanády Sándor: Mialatt á tárgyalás alatt lévő közigazgatási bizottsági törvényjavaslatra nézve elmondanám nézeteimet, nem tagadom, hogy Ti­sza Kálmán belügyministernek azon önzésből és elbizakodásból keletkezett makacssága fölött, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelését ki akarja erőszakolni, kárhoztató Ítéletemet ki ne mondjam. Igenis t. ház ! törvényerőre emeltetését akarja kierőszakolni, daczára annak, hogy e törvényja­vaslat fölött az országos közvélemény már pálczát tört, azt elkárhoztatta; daczára annak, hogy e hazában létező azon megyék, kerületek és városok, melyek a minister ur nyomdokait vakon nem követik, melyek nem hajlanak meg a parancs-szó előtt, nem bálványimádók s köztörvényhaíóságok pol­gárai, kiknek kebeléből a hazafiság, alkotmányos­sághoz, önkormányzathoz való hü ragaszkodás ki nem kelt: kérvényeikkel járultak e képviselőház­hoz e törvényjavaslatnak visszautasítása végett. A belügyminister nr a törvényhatósági kér­vények mellőzésével, mintha azok figyelmet sem érdemlő rongydarabok volnának, megakarja sza­vaztatni e törvényjavaslatot; figyelembe nem vévén még azt a körülményt sem, hogy az úgynevezett szabadelvű párt, következőleg saját pártjának tag­jai közül többen is elitélték e törvényjavaslatot, annak elfogadása ellen magán körökben nyi­latkoztak. Ezen képviselő urak kénytelenek lesz­nek elsajátítani Nagy György képviselő urnák a legközelebbi költségvetés alkalmával felállított azon téves tanát, hogy azon képviselők, kik bizalom­mal viseltettek a kormány irányában: kötelesek a kormány által előterjesztett törvényjavaslatokat megszavazni: ha azok adófelemelést tárgyaznak is, mondom azon képviselők azon helyzetbe jönnek, miszerint saját meggyőződésök ellen lesznek.kény­telenek szavazni. Még kellemetlenebb helyzetbe jönnek, t. kép­viselőház, azon képviselők, a kik azon kerületek, vagy városoknak küldöttei, melyek az országgyű­léshez felküldött kérvényeik által a törvényjavas­lat elvetése iránt folyamodtak. Ezek ha a tárgya­lás alatt levő törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkoznak, vagy a szavazás elől a folyosóra kimenekülnek: azon helyzetbe jönnek, hogy vá­lasztóik érdekei, kívánságai ellen fognak eljárni, és lehetetlen t. ház, hogy a választókkal ellen­tétbe tévén magát a képviselő, azon bizalom, mely egybefüzi a választókkal a választottakat, meg ne lazuljon. Lehetetlen, hogy e meglazult bizalomnak következménye ne legyen a bizalmatlansági szava­zat, a mely esetben a képviselőnek meggyőződé­sem szerint lovagias kötelessége lesz leköszönni képviselői állásáról. Körülbelül ily helyzetbe jutott a belügyminis­ter ur is, miután Debreczen város választói e napokban a házhoz beadott kérvényök által kíván­ták, hogy e törvényjavaslat utasittassók vissza, ne* fogadtassék el. Valóban t. ház óhajtandó lenne, hogy a választók éber figyelemmel kisérnék kül­dötteik képviselői működését; mert hisz nem azért ajándékoztak meg bennünket bizalmukkal válasz­tóink és nem azért gyűltünk e helyre, hogy vá­lasztóink érdekeinek háttérbe szorításával sokszor saját meggyőződésünk ellen mindent a kormány és a ministerek érdekében tegyünk azért, hogy őket a bársony-székeken megtarthassuk; hanetu igenis küldöttek bennünket azon oknál fogva, hogy tőlünk kitelhetőképen a nemzet szellemi és anyagi jólé­téről gondoskodjunk. Nem szabad nekünk t. ház! szem elől tévesz­tenünk, hogy nem a nemzet van a képviselőkért, ha­nem a képviselők vannak a nemzetért, a népért. A mi már magát a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatot illeti, ón t. ház e törvényjavaslatot egy zagyvalék, nemzetellenes műnek tartom, (De­rültsége) hasonlítva azon kancsal mészároshoz, a ki máshová üt, mint a hova néz. Ugyanis meggyőződésem szerint e törvény­javaslat feladata, mistificálni tévútra vezetni a nem­zetet. E törvényjavaslat ugyanis hangzatos szavak­ban emlékezik meg az önkormányzatról; azonban épen azon önkormányzatnak megölő gyilkosa, mert e törvényjavaslat törekvése az önkormányzat meg­semmisítésével minden hatalmat a kormány, a minis­terek kezeibe vonni; törekvése e törvényjavaslat­nak megteremteni a centralisatiót. Épen ezen ok­nál fogva nagyon meglepett engem azon erős küz­delem, csatározás, mely a legközelebbi napokban a belügyminister ur és pártja, meg a jobboldali ellenzék tagjai közt keletkezett, vitatott az elkesere­désig. Hiszen t. ház! ezen két párt a végered­ménynél okvetlenül találkozni fog ; a különbség a két párt közt csak az, hogy inig a jobboldali ellen­zék t. tagjai lovagias őszinteséggel kinyilatkoztat­ták azt, miszerint ők választott tisztviselők által (Derültség. Felkiáltások: Kinevezett!) vagyis inkább kinevezett tisztviselők által akarnak kormányozni; addig a belügyminister ur ós pártja mézes burko­latokba akarja elnyeletni a keserű labdacsokat és tekervényes kerülő utakon megsemmisíteni az ön­kormányzatot. (Derültség.) Ugyanis t. ház! hogy szavaimat bebizonyít­sam, csakis magára a törvényjavaslatra kell hivat-

Next

/
Thumbnails
Contents