Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

66 71. országos ülés január 17. 1876. a demoralisatióra: mintha mindig csak rendelünk; de nem ellenőrizzük, hogy azon rendeletek végrehajtatnak-e és miként hajtatnak végre. És miután t. képviselőház! az 1870: XLII törvényczik nem felel meg az államélet követelményeinek, nem egyeztethető össze a parlamentalis kormányrendszer a megyei önkormányzattal és nem felel meg a jó, oleső és gyors közigazgatás igényeinek: azt kérdem t. ház! megfelel-e ezeknek a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat ? Én azt hiszem t. képviselőház! hogy megfelel, hogy jobb lesz a közigazgatás: mert az előtt egy nehézkes három, négy száz tagból álló testület administtrált; azt gondolom, hogy mindenki belátja, hogy ez képtelenség. Ezután egy kissebb bizottság szakközegből álló fogván intézkedni, egyöntetű, egyértelmű lesz a közigazgatás. Jobb lesz a közigazgatás azért is; mert azon közigazgatásnak szakközegei kimennek a helyszínére és ott személyesen meggyőződnek: végre vannak-e hajtva a rendeletek és miként vannak végrehajtva? Eddig ezek szerves összefüggésben nem állottak és mindenki ment a merre mehetett: ibant, qua poterant. Azt hiszem t ház! olcsóbb is lesz a közigazgatás, már azért is: mert jobb lesz ; de olcsóbb lesz azért is: mert a közigazgatási bizottság által több ügyek lévén elintózhetők, apadni fog a fölebbezés száma, és igy apasztható lesz a központi személyzet és azt hiszem gyorsabb is lesz a közigazgatás ; mert előre meg fogna állapíttatni a teendők sorrendje és sok részben kilesz kerülve az, hogy a járási tisztviselők és községi elöljáróságok egyszerre ugyanazon időben a teendők halmazával mintegy obrualtassanak. És már most t. ház! én az ezen törvényjavalat ellen felhozott czáfolatokba nem bocsátkozom, csak átalában megjegyzem, hogy engem azon czáfolatok meggyőződésemben nem ingattak meg; azt pedig, hogy az ellennézetü képviselőket meggyőzzem, ezt nem arrogálom magamnak. Egytől tartok én is, és ez az egy az: vajon akad-e minden megyében 10 oly független áldozatkész hazafi, ki a közigazgatási bizottsággal, tagsággal járó terheket és fáradságokat elvállalja ? De azt hiszem, hogy ha meggondolom, hogy oly fontos ügyek vannak a közigazgatási bizottság hatáskörébe vonva, mint például: a népoktatás ügye, mely iránt előszeretettel viseltetünk ós melyekről mindenki kezdi belátni, hogy ez hatalmasabb biztosítéka az államiságnak, mint a legnagyobb hadsereg: és az adóügy, mely tudjuk, mily közelről érinti az embereket: igenis fognak akadni oly áldozatkész hazafiak, kik elvállalják e nagy teherrel járó közigazgatási tagságot azért, hogy a féltett önkormányzat fenntartása lehetségessé tétessék, hogy az intézés jogába részesülhessenek s az ellenőrzést saját és polgártársaik érdekében gyakorolhassák. És most t. képviselőház, minthogy ón a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatban a mondottak szerint a jó, olcsó és gyors közigazgatásnak biztosítékait látom, és látom mindenesetre azt is, hogy az kétségtelenül egy jobb közigazgatás felé vezet, mint a milyennel eddig bírtunk: én azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Ragályi Ferdinánd: Tisztelt ház! Mielőtt a tárgyhoz szólnék, egy igaztalanná vált kifejezést kell visszavonnom, a melyet az önkormányzat sorsa iránti fájdalom erőszakolt ki belőlem. A felirati vita alkalmával azt mondtam, hogy a virilis megye castralttá vált. Ezt mint a tónynyel ellenkezőt vissza kell vonnom; mert iine a szőnyegen lévő törvényjavaslatban megszületett a központosítás és önkormányzat hybriduma az igen t. minister ur apasága mellett. Az igen t. belügyminister ur két egészen ellenkező irányt akar kielégíteni. Nehéz feladat és nem sikerült: ugy járt mint a régi időben azon elmélet hirdetői — elismerem, hogy ez a nézet elavult — vagy alatta, vagy felette. vagy benne. A régi hitet nem merték egészen megtagadni, az ujat nem merték egészen elfogadni, mint közvetítők léptek föl. Mindkét ellenfél egyszerre neki ment ugy, hogy azok is. maguk is kénytelenek voltak suttyomban felhagyni vele. Az igen t. belügyminister és aztán — ugy gondolom — Várady képviselő ur is ezt kitűnő javaslatnak veszik és azt mondják, hogy ez a helyes középút. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. belügyminister urat, hogy a just millieu politika nem tartozott soha a szerencsés politikák közé és hogy a just millieu nagymestere Guizot, szintén nem tartozott az eredményre vezető politikusok közé. T. barátom Simonyi Ernő felhozta azon brochurt, melyet az igen t. belügyminister ur irt a megye rendszerről. Én is elolvastam azt és a közt és a törvényjavaslat közt azt a különbséget találom, a mi van egy ellenzéki közt és egy ministerelnök közt. T. barátom Simonyi és szintén t. barátom Hegedűs László az ő igen jó archívumukból igen sokszor idéztek már passusokat, a melyek azt mutatják, hogy azoknak előbbi nézetei, a kik a kormányon jelenleg ülnek: mostani nézeteikkel homlokegyenest ellenkeznek. Megvallom uraim, hogy én ezen nem csudálkozom és nem is az egyénekben keresem a hibát: hanem azt hiszem. hogy azon székekben van a varázserő és a rájokülők ugy meg vannak babonázva, hogy mihelyt valaki azon széket elfoglalja: egész észjárása egyszerre megfordul. És miután minden pártnak törekvése az, hogy egyszer kormányra jusson, azért figyelmeztetem t. barátaimat, habár hiszem, hogy még sok víz fog addig lefolyni; de azért remélem,