Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

71, országos ülés január 17. 1876. 67 hogy egyszer be tog következni: figyelmeztetem, hogy a desinfectió müvét azon székeken el ne felejtsék eszközölni; mert félek tőle, hogy ha a nélkül foglalják el azon székeket: ugy járnak, mint elődeik. T. ház! Én azon érvekre nem refleetálok. melyek ezen törvényjavaslat mellett itt elmondattak, nem azért: mert a mint Várady képviselő ur mondotta, hogy azon érvek, melyek a törvényjavaslat ellen föl lettek hozva, meg leimének czáfolva; nem azért mert azoké, akik azt mondják, hogy elfogadjuk a törvényjavaslatot azon reményben, — ez már csak gondolat, — hogy a kivitelnél ugy is hajótörést szenved és akkor az ő óhajtásuk teljesük Én félek, hogy sikert aratnak; hanem mondom, nem azért nem refleetálok azon érvekre; hanem azért, mert azon törvényhatósági önkormányzat — a melynek én egész odaadással hive voltam, a mely iránt kegyelettel viseltetem: lényegében megszűnt még 1871-ben és csak neve maradt meg; megszűnt akkor, mikor 3 év alatt, 1869-től 1871-ig ugy szólván kínpadra vezették a tudós és bicskás orvosok és mindent elkövettek, hogy koszszában, széltében metszéseket tegyenek rajta; megszűnt mondom akkor: mikor az akkori többség nem respectálván az 1848-iki törvénynek azon rendeletét, hogy a törvényhatóság ezentúl is a törvény őre és az alkotmány bástyája maradjon. ezt nem respectálván a puszta végrehajtás közegévé devalválták. Itt csodálkozom, hogy igen sok képviselő, aki segédkezet nyújtott azon három év alatt, mikor a törvényhatósági önkormányzat kínpadra volt feszítve, itt ékes dictiókat mond mellette, mint Szeniczey képviselő ur, Éber Nándor képviselő ur és Szilágyi Dezső képviselő ur: mondom csodálkozom rajta, hogy beszédeikben az önkormányzatot dicsőitették akkor, mikor az önkormányzatnak már lényege nincs. Éber Nándor t. képviselő ur igen ügyesen és igen szépen adta elő, hogy az ügyes kertésznek, hogy kell gályákat és, vizhajtásokat bevágni és mivel én is dilettáns kertész vagyok: nagyon gyönyörködtem benne; de csodálkoztam. hogy akkor, mikor azon műtétei történt az önkormányzat fáján: ő is segédkezet nyújtott, hogy annak minden lombja letaroltassék, ugy, hogy az levegőhöz ne juthasson: mert tudvalevő dolog, hogy a fa levele a természetvizsgálók szerint, a fának tüdeje. És most Szilágyi Dezső t. képviselő úrra jövök. Én t. ház, igen őszinte ember vagyok és azt mondom, a mit mondtam akkor, midőn az ő beszédét nagy figyelemmel kisértem; azt mondtam: okos embernek mester a neve. Most is azt mondom. A fusio azt hozta magával, hogy akik benne vannak: nem nézik, hogy helyes-e valamely törvény, vagy nem; hanem ha tudják is,, hogy egészen absurdnm: védik igen szépen. Es miután a genialitást Szilágyi képviselő úrtól megtagadni nem lehet: természetes, hogy ő szépen védte a javaslatot. Hanem ha a fusio történetesen ugy kívánta volna, hogy az ellenkezőt védje, a kinevezett hivatalnokokat ; vagy a fusio azt kívánta volna, hogy az absolutismust kell védeni: ő az ő genialitásávai azt épen ugy tudná védeni, mint ezt. Hanem a genialitás is néha bakot lő. Szilágyi képviselő társamnak sem kellett volna egy szerencsétlen szót használnia, mely előadásába becsúszott. Mikor tudniillik arról okoskodott, hogy a nagy testület nem hajthat végre, kisebb testületre kell a végrehajtást bízni: —• a delegatiót emiitette. Ha azon delegatiót érti, mely innen ezen nagy testületből küldetik ki: akkor eltemetheti ezt a közigazgatási bizottságot, ha olyanná válik az a huszonegy tag is, mely a megye gyűlésből kiküldetik, mint a mi delegatiónk. Másik amiben hibázott: az. hogy a jobboldalhoz fordulva, egyszer azt mondta, hogy ebben mindnyájan egyet értenek. Én e mondásnak szükségét nem látom be. Természetes, hogy a párt egyet ért. Talán hirtelen az jutott eszébe, hogy a mi pártunk nem ért egyet. Én azt hiszem: ez nyelvhiba volt. Az igaz, hogy ők nem érdének egyet, és bár sokan hangoztatják a törvényjavaslat jóságát: mégis azt hiszem, ha a t. belügy min ister ur tárczáját nem kötötte volna hozzá, nem válnék törvónynyé. Mivel azonban a belügyminister tárczáját kötötte hozzá: a párt pedig dissolutióba nem akar jönni, ennélfogva törvénynyé lesz. Földváry Mihály t. barátom felemiitette Pest vármegyét. Én örültem rajta, mert fiatal koromban magam is mint hallgató résztvettem azon debattokban. melyek Pest megye termeiben tartattak, s mondhatom soha életemben szebb debattot, — bár több országgyűlésen voltam jelen, — nem hallottam. Akkor folytak Kossuth Lajos és Dessewffy Aurél közt a viták. Mondhatom nagyszerűek voltak. Hanem annyit is bátor vagyok mondani a t. képviselő urnák, hogy amilyen nagyszerű volt ama debatt, és az akkori Pest vármegye: most olyan kisszerű: mert ma Pest vármegye olyanná lett, mint abban az időben Árva vármegye volt, az az minden megye árvává lett. Grömör is épen ugy lett, mert kinevezték a főispáni basát és a főispáni basa tönkre tett minden megvet. Mondtam uraim, hogy ezen törvényjavaslat az én polgári fájdalmamat már nem öregbiti, de azért engem mégis bosszant, hogy midőn már úgyis lényegében megszűnt a megye, most még torzképpé is akarják alakítani, még azok is, kik 1 azt hiszik, hogy az önkormányzat ofy kiegészítő 9*