Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

402 90. országos ülés február .15. 18Í6. mint egy részről eentralisatió, más részről a mi­nisteri hatalom növelése­Nem tehetem, hogy ne tegyek egy rövid re­flexiót arra, mit Zsedényi t. képviselőtársam mondani méltóztatott. Ő mintegy szemrehányást tett nekünk, mondván, hogy az ilyen felszólalá­sokkal nem használunk a mi népünknek; arra kell a népet szoktatnunk, és azt kell annak pré­dikálnunk, hogyha nem győzi az adót: dolgozzék többet, mert a mi népünk nem munkás. Én té­nyekre hivatkozom, és tanúm lesz e mellett maga a pénzügyminister nr : hogy vajon ki fizeti jobban Magyarországon az adót, a földmivelő, vagy a közép, vagy az uri osztály? A földmivelő épen a legpontosabb adófizető Magyarországon. Ha van sok adóhátralék: méltóztassék meghinni, hogy az a tekintetes, a nagyságos ós méltóságos uraknál van. Ne vádoljuk népünket ott is, a hol nem érdemli meg. De más részről ha mi népün­ket nagyobb munkásság kifejtésére akarjuk ösz­tönözni: méltóztatik tudni, mi annak az útja? Az, hogy mutassuk meg neki. hogyha többet dolgozik, képes lesz szerezni. Ébreszszük fel benne a szer­zési vágyat. De mikor azt mondjuk, dolgozzál mentül többet, hogy mentül több adót fizethess : én nem ismerek olyan hazafias népet a világon, mely azért dolgoznék mentül többet, hogy mentül több adót fizethessen. (Helyedé?, a szélső balon.) Csak ennyit akartam megjegyezni, s azzal végezem beszédemet, hogy kötelessége a kormány­nak, a törvényhozásnak, sőt minden egyes pol­gárnak is, a mennyiben erre befolyhat, gondos­kodni az adók pontos befolyásáról; de az adók befolyásának biztosítására szerintem a leghelye­sebb eszköz az: nem terhelni tul a népet, nem róni ki adót, melyet nem képes elviselni, azt mér­séklettel, és a jövedelemhez aránylag kivetni. Ez a legbiztosabb eszköz arra, hogy az adók rendesen befolyjanak. (Helyeslés a szélső balon.) Széll Kálmán pénzügyminister : Csak egy pár szóval kívánok refleetálni arra, mert gon­dolom, ez kötelességem, mit mind Mocsáry, mind Helfy képviselőtársaim személyes kérdésökben felhoztak. Mocsáry t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy nem állott az, a mit én mondtam, hogy az eredeti törvényjavaslat a végre nem hajt­ható tárgyak kijelölésében az igavonó marhákat kivette, — mint t. képviselőtársain állította, nem vette ki — s azáltal hogy a pénzügyi bizottság­ban azon módosítás történt, hogy az 1868-iki törvény illető §-a megmondja, a foga húzatott ki az eredeti törvényjavaslatnak. Én beszédem folyamán erre nézve azt állítottam és ebben igazat adok t. képviselőtársamnak, hogy a szöveg sze­rint igaz, az igavonó marhák nem lettek volna kivéve a végrehajtás alól; de ebben nekem inten­tióm: tul menni azon szigorú halálon, melyet az 1868-iki törvény megállapít, nem volt, mert épen ezen most tárg3^alás alatt levő szöveg volt az, melyet én magam initiáltam. Nem lehet tehát arról szó, hogy foga húzatott ki a törvényjavas­latnak. A mit Helffy t. képviselőtársam panaszol, hogy miért mondom én neki ismételve, hogy gya­núsításokkal él, akkor, mikor argumentumokkal vél élni: megmagyarázom t. képviselő nrnak, Méltóztassék elhinni, hogy nekem sem kedvem, sem intentióm valakire rá fogni valamit, és azt mondani, hogy gyanúsításokkal él. Nem is abban fekszik a gyanúsítás, hogy a t. képviselő ur azt mondta, hogy a javaslat a ministeri omnipotentia tágítását czélozza ; hanem abban, hogy azt mél­tóztatik mondani, hogy száz és száz kortesnek és éhes embernek kielégítésére fog fordíttatni. Ezt megjegyzés nélkül nem lehetett hagynom ; hanem ezt az illető névvel meg kellett jelelnem. Sajnálom, hogy a t. képviselő ur a bizonyí­tás e módját használta ; de ez egyébbnek mint gyanúsításnak nem tűnik fel. Azt pedig megmon­dani nekem jogom és okom volt, hogy a t. kép­viselő ur argumentum helyett csakugyan gyanú­sítást használ. Ezt akartam csak megjegyezni, il­letőleg reetiíicatióul felhozni a mindkét oldalról jövő személyes felszólalások ellenében. Elnök: Következik a szavazás. A szavazásra felteendő kérdés a szabályok szerint az: hogy el­fogadja-e a t. ház a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövege­zése szerint átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. Előbb azonban felolvasandó azon határozati javaslat, melyet a törvényjavaslat ellenében Helfy képviselő ur elvtársaival együtt beadott. B. Orbán Balázs jegyző : ( Újra felolvassa Helfy Ignácz határozati javaslatát,) Elnök: Fel fogom tenni a .kérdést. Elfo­gadja a t. ház a közadók kezeléséről szóló tör­vényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint átalánosságban a részletes tárgyalás alap­jául ? (El ! Nem!) Méltóztassanak azok, kik ezen törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. (Fölkiálltá­(soli: Holnapi Most!) A t. ház azon határozatot hozta, hogy az ülés 2. óráig tart. (Helyeslés?) Kérem a t. házat, méltóztassék a tárgyalást foly­tatni. (Helyelés.) A közadók kezeléséről szóló tör­vényjavaslatnak ezime fog felolvastatni. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa a tör­vényjavaslat czimét.)

Next

/
Thumbnails
Contents