Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

90. országos Ülés február 15. 1876. 401 séges eszközölt. Itt van továbbá a törvényjavaslat 53. §-a is, a mely megmondja, hogy mik nem számittatnak a zálogokig alá tartozó tárgyak közé s erre nézve az mondatik, hogy a mi a birói lefoglalás tárgyát nem képezheti. Méltóztassanak már most megnézni a polgári perrendtartás ide vonatkozó §-át s meg fogják találni, hogy ott az igavonó marha és a gazdálkodásra szükséges eszközök kivéve nincsenek. Ezeket kívántam szavaim helyreigazítására elmondani. Elnök: Szólásra nincs senki többé feljegyezve, ennélfogva az átalanos vitát ezennel bezártnak jelentem ki. Szólásra joggal birnaK^az előadó ós az elleninditvány beadója, a kinek indítványát kívüle 9 képviselő aláirta. Az előadó ur nem kíván szólani. (Elénk helyeslés.) Helffy Ignácz: T. ház! (Felkiáltások. Elálll Eláll!) Nem fogok újból a törvényjavaslat bírálatába vagy határozati javaslatom védelmébe bocsátkozni. Ügy látom, hogy a jeíenlegi törvényjavaslat arra van hivatva, hogy átalanos vita vagy ne legyen, vagy oly rövid legyen, hogy senki ki ne meríthesse. A kik tagjai a pénzügyi bizottságnak, tudják, hogy miből állott a pénzügyi bizottságban, melynek munkálatát most a t. ház meg akarja szavazni, az általános vita. Felvetette a t elnök ur a kérdést, hogy van-e valakinek hozzászólása; — megjegyzem egy nappal azelőtt senki sem tudta, hogy e tárgy szőnyegre kerül, — s két percznyi hallgatás után felállott a pénzügyi bizottság egy tagja, mert mégis szégyelte, hogy semmi általános vita se legyen, és azon fontos megjegyzést tette a törvényjavaslatra, hogy az első rész után az van irva: „első fejezet" : és a második részben nincs fejezet. Erre a t. elnök ur azt mondta, hogy ez csakugyan ugy van és ezzel áttért a részletes tárgyalásra. Mondom tehát ugy látszik, hivatása ezen törvényjavaslatnak, hogy ne vitattassék meg tüzetesen mindkét oldalról. Én nem is kisértem meg. hogy újból belebocsátkozzam a részletekbe, nem tehetem azonban, hogy a t. pénzügyminister ur által felhozottak egy némelyikére ne reíleetáljak. Első sorban arra, a mi személyes kérdésnek is tekinthető. Azt méltóztatott mondani, — és megvallom, miután a pénzügyminister ur ezt annyiszor ismételte : jogom van talán kérdeni tőle, hogy mi jogczimen vádol ő engem olyan ejárással és gyanúsítással akkor, mikor ugy hiszem eléggé világoKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. san elmondtam, miért állítok valamit. Indokoltam, a mit mondtam, és nem hiszem, hogy annyira képtelen legyek gondolataimat kifejezni, hogy a t. minister ur fényes elméjével fel fogni ne bírja, azt méltóztatott például állítani, hogy gyanúsításból mondtam azt, hogy a t. kormányt az adófelügyelői intézmény felállításánál szerintem főként saját hatalmának erősbitése, és növelése vezeti. Először is megjegyzem, hogy ez nem sértés, és nem gyanúsítás. Természetében van minden hatalomnak, hogy terjeszkedni akar; és ón nem tehetek szemrehányást a t. kormánynak azért, hogy követi ezen természeti ösztönt. Nekem mint képviselőnek feladatom ellenőrizni a t. kormányt, s vigyázni, hogy hatalmát tul ne terjeszthesse; hanem ezentúl

t nagyobb hatalma legyen a törvényhozásnak. És mert e szempontból indultam ki, azt mondtam, hogy az adófelügyelői intézmény nem az ügy érdekében állíttatik fel; hanem egyszerűen hatalmának czóljából. A t. minister ur ezt kétségbe vonta, de én állításomat indokoltam. Azt mondtam, és állítom most is, hogyha igazán decentralisatió lenne a törvényjavaslat czélja, még ha felállítjuk is az adófelügyelői intézményt: ugyan miért szükséges, hogy ezen adófelügyelőket épen a kormány nevezze ki? miért nem tetszik azt bízni a törvényhatóságokra ? Hát csakugyan azt méltóztatik hinni, hogy minden hazafiság, hogy a magyar kincstár minden érdeke egyedül a pénzügyminister urnák fekszik szivén, és azon megyebeli hazafiak nem érzik épen annyira szükségét mint a t. pénzügyminister ur, annak, hogy a magyar állam képes legyen a maga kötelezettségeinek kellőleg megfelelni? a mit pedig nem tehet, ha a törvényesen megszavazott adók rendesen be nem folynak ; ha ezt tennék, bátran állithatnák, hogy az önkormányzatra ruházzák az adófelügyelést. De igy? Itt felelek a minister ur beszédjének egy másik pontjára, midőn a clecentralisatióra vonatkozólag a t minister ur azt mondja, hogy e törvényjavaslat sok olyan teendőt ruház az önkormányzatra, melylyel az eddig nem bírt. Igaz ; de miként"? Akként, hogy rá ró a megyékre és községekre kötelezettségeket, de jogokat nem enged nekik. Szolgákat csinál belőlük, kik kénytelenek az adófelügyelők és az állami és pénzügyi szolgálat rendelkezésére állani. Ilyen teendőket igenis méltóztatott a hatóságokra rábízni, de jogot nem. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, valakinek csak kell fizetési halasztást engednie? s csak nem kívánhatom azt, hogy e fölött az illető maga határozzon? Bizonyos, hogy kell valakinek benne intézkedni: de miért nem a megye, miért nem a törvényhatóság? miért nem bízik annyira a törvényhatóságban, hogy még a fizetési halasztást is ki kell venni azoknak a kezéből, és kizárólag az adófelügyelőkre bizni. Ezen szempontokból kiindulva mondtam én, hogy e javaslat czélja nem egvéb. 51