Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

400 90. országos ülés február 15. 1876. Azt mondja a képviselő ur ezen javaslatnak egyik szakaszára, — és ezzel zárni kívánom előadásomat, — hogy azt classikusnak találja, hogy azt majd ezen háznak némely tagja, talán valamely professor, talán ugy fogja bemutatni, mint olyat, a mely valamely külföldi eodexben benn van ugyan ; de a mely sajátlagos ősi szokásainkkal nem egyezik meg, a mely geniusunkkal ellenkezik, a melyet nálunk behozni nem leket. E szakasz pedig az, a hol arról van szó, hogy a törvényhatósági vagy a közigazgatási bizottság, ha a minister által egy törvényesen megszavazott adónak behajtására vonatkozólag kibocsátott rendeletet nem teljesít: névszerinti szavazással köteleztethetik azon kárnak megtérítésére, a melyet ez által a kincstárnak okoz. Azt mondja a képviselő ur, valami profcssori ész ki fogja fundálni, hogy ehhez hasonló rendelkezés van másutt is. Nem vagyok ugyan professor; * hanem mégis megtaláltam ezen helyes intézkedést egy törvénykönyvben, s az ott egészen ugy szól, mint az ezen javaslatnak megfelelő intézkedés. Ugyanis azt mondja: Ennélfogva valahányszor valamely törvényhatóság közgyűlésén indítvány tétetik a pénzügyministernek a törvényesen megállapított adók iránt a 68. és 73. §§. értelmében kiadott rendeleteinek végre nem hajtása vagy elhalasztása iránt: az elnök köteles névszerinti szavazást tűzni ki, és az indítványozónak, valamint az indítvány mellett szavazók neveinek jegyzőkönyvbe igtatását eszközölni. Ha az elnök névszerinti szavazást kitűzni és a neveket a jegyzőkönyvbe beigtatni elmulasztaná : kártérítéssel az azon napon elnöklő tartozik. Ezt így találtam, még pedig sem a szász, sem a würtembergi, sem a bajor törvényben, hanem a XXVIII. törvónyczikk 77. §-ában, melyet 1868-ban szükségesnek látott a törvényhozás megalkotni ós a melyben foglalt intézkedést én fentartani akarom, a melynek megszüntetését ez idő szerint nem tartom czólszerünek. (Helyeslés a középen.) így áll ez a dolog és nem ugy, a hogy a képviselő ura critikát a szakasz és ezen javaslat fölött gyakorolni méltóztatott. Én nem akarom a ház t. tagjainak türelmét tovább fárasztani. (Halljukl Halljuk!) Azon intentiók. a melyek ezen javaslat készítésénél engemet vezettek, a t. ház előtt ismeretesek; azon czól, mely szemem előtt lebegett a t. ház előtt tudva van. Eendezett közigazgatás, rendezett állami élet, rendezett állami háztartás nem képzelhető rendezett pénzügyi szolgálat, rendezett pénzügyi administratio, és az adó kezelésnek rendezett alapokra való fektetése nélkül s az én czélom az, hogy a mi eddig lassan, kevés hatálylyal, kevés sikerrel, az adózóknak igen is sokszor fárasztásával történt, épen azért mert lassú és rósz volt a működés: az gyorsabbá és az ellenőrzés hatályosabbá tétessék és akkor, midőn az államkincstár jövedelmét igyekszik szaporítani: egyúttal tartsa meg azon határokat, a melyek megtartásának minden ilyen törvénynél abból kell állnia, hogy az adófizető polgárokat nem szabad bővebb mértékben adózás alá vetni, nem szabad az eljárást kellemetlenebbé és zaklatóbbá tenni, mint a mint a czél maga föltétlenül megkívánja. Én igyekeztem megtartani ezen határokat az által, hogy ugy a pénzügyi igazgatóságoktól, mint az adóhivataloktól, a hol az egyenes adók kezelése helyes alapon nem feküdt: elvettem ezt ós egy ujabb intézmény kezébe tettem le, a mely intézmény a közigazgatás szervezetébe beilleszthető. Az által, hogy az adókivetési, az adóbehajtási szabályokat olyanokká teszi, a melyek az adóbefizetést gyorsabbá, helyesebbé teszik: azt hiszem, ezen javaslat czólját elérte ós mint ilyet ajánlom a t háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a középről.) Elnök: Mocsáry képviselő ur szavainak félremagyarázása miatt kivan szólani. Mocsáry Lajos: T. ház! Az igen t. pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy én szemrehányást tettem neki azért, mert az adóvégrehajtói intézményt meg akarja szüntetni. Bocsánatot kérek : ezt egyáltalában nem mondtam; én csak annyit mondtam, hogy miután a szolgabirák és a községi elöljárók nem lesznek képesek megfelelni a végrehajtásnak: ott lesz a pénzügyminister ur, a hol eddig volt, tudniillik, kénytelen lesz adóvégrehajtókat alkalmazni. Ez volt, a mit mondtam. Továbbá következetlenséget méltóztatott látni abban, hogy én a megyére akarom bízni az adó behajtását s mégis azt mondtam, hogy arra, mi e törvényjavaslatban rájuk ruháztatik, a szolgabíró és a községi elöljáróságok nem képesek. Erre nézve azt mondtam, hogy azért nem képesek, mert nincsenek kellő számban arra, hogy ezt elvégezhessék. Csupán ezen nézetemnek adtam kifejezést. Ennél fontosabb, a mit személyes kérdéskört kívánok pár szóval elmondani. A pénzügyminister ur azt mondja, hogy nem áll az, hogy az ő általa beterjesztett javaslatban az igavonó marhát és a gazdálkodásra szükséges eszközöket a végrehajtás tárgyává kívánta tenni. Itt azt mondja a pénzügy minister ur, .hogy valótlanságot állítottam. Méltóztassék megolvasni saját törvényjavaslata 81. g-át, melyben fölszámittatnak azon korábbi törvények, melyeknek hatálya megszűnik. Itt elő van hozva az 1868 : XXI. törvónyczikk annak 40. §-ával együtt, mely azt mondja, hogy mit nem szabad zálogolás alá venni s ezek közt van az igavonó marha és a gazdálkodásra szűk-