Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-90
90. országos Ülés február 15. 1S7<5. 395 zik magában egyesitette volna? Akkor nem lett volna szükség külön adófelügyelőkre, külön illeték kiszabási hivatalokra, és arra, hogy ugy az egyik, mint a másik külön nagy személyzettel láttassák el; nem lett volna szükséges, hogy a nép külön pénzügyi dolgok miatt menjen, például az én megyémben Miskolczra, Kassára, Egerbe ; hanem megtalálta volna mindazt, a mi elintézni valója van, egy helyen. Ez lett volna nézetem szerint a helyes reform ; ha már abstrahált attól, az általam egyedül gyökeresnek tartott reformtól, hogy adja át az adókezelést a megyének. A pénzügyi igazgatóságok fenállása a mi mostani közigazgatási viszonyaink közt valóságos anomália. Maga a Bach-rendszer, melyből reánk maradt ez institutio, nem igy contemplálta ezt a dolgot. Akkor az ország fel volt osztva kerületekre, melyek mindegyike 3, 4, 5 megyéből állott, mindegyiknek élén állt egy distriets-obergespan, és e mellett volt egy finanezdireetio. Akkor tehát területileg ugyanazonos volt a közigazgatással. Midőn helyreállíttattak a megyék: akkor a területek felosztása megváltozott; de pénzügyi tekintetben maradt a régi felosztás, ugy hogy a mostani felosztás nem csak nem felel meg a czélnak ; de még annak sem, amint azt a Bach-rendszer contemplálta. A helyett, hogy erre terjeszkedett volna ki a t. pénzügyminister ur : egy részét elvette a munkának, azt az adófelügyelőkre bizta, a többit ott hagyta. Ez nem gyökeres reform, hanem valódi 13 próbás félrendszabály. Ezt nekem hosszabban bizonyítgatni nem szükséges, az ilyen reformok nem szüntetik meg annak főokát, hogy miért nem folynak be nálunk rendesen az adók. Ennek legfőbb oka egyenesen az, hogy a hol nincs, ott ne keress. Zsedényi képviselőtársam felelevenítette azokat, mik e házban már gyakran előhozattak, hogy a nép nem pontos fizető, hogy ne védelmezzük a népet azért, mert rosszul fizet; hanem szoktassuk a munkára és az olyan előadásokkal, mint a milyeneket innen hall: ne akadályoztassuk, hogy a jót megtanulja. Én ezekre, miután már gyakran képezték tanácskozás tárgyát, hosszasan reflectálni nem akarok. De annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy ha t. képviselőtársam visszautasítja azon állításunkat, hogy túlságosak az adók, mit bizonyít az, hogy szigorúbb behajtási eszközöket kell alkalmaznunk, egyebet, mint azt, hogy túlságosak az adók? Ez, és a legkegyetlenebb executiók nem a legeclatansabb bizonyitványai-e annak, hogy az adó túlságosan nagy? Azt mondta a t. képviselő ur, hogy van alkalma a népnek dolgozni; de nem akar. Felhozta a vasutakat, s azt mondta, hogy azok építésének folyamában volt elég alkalma a népnek dolgozni, s mégis külföldről kellett behozni munkásokat. Mikor tömegesen jön a munka, mint akkor jött: akkor az itteni munkaerő annak megfelelni nem képes, ez természetes. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a gyárak nem tudnak boldogulni az országban. De az-e az oka ennek, hogy a gyárak munkást nem kapnak ? Vajon t. képviselőtársam, mint a felvidék egyik képviselője: nem tudja-e jól, hogy ott nagyon is elég a munkaerő ? Hogy a gyárak nem állhatnak fen: annak egészen más okai vannak. Azt mondta a t. képviselő r ur, hogy a pontos adófizetés abc-je a culturának. Én azt hiszem, hogy ez megfordítva áll, ugy, hogy a cultura által előidézett vagyonosság és gazdagság következése az, hogy a nép fizethet. Ne ilyen eszközökkel méltóztassék a pénzügyminister ur az adó könnyebb behajtását eszközölni; hanem méltóztassék oda hatni, hogy, megszereztessenek az országnak azon eszközök, melyek erre egyedül alkalmasak. Nem ilyen törvényeknek meghozatala által fogja a t. pénzügyminister ur az adó-képességet emelni, nem itt van azon hely; hanem ott, a hol méltóztatott járni a minister ur, ott Bécsben, hol az ország legfontosabb anyagi érdekei fölött fog a koczka eldőlni. Ott méltóztassék ugy működni, hogy az ország anyagi érdekei biztosíttassanak. Ha ott meg fog felelni a maga feladatának: akkor fogja elérni azon czélt, mit ezen törvényjavaslat által elérni akarj; inig nem ezen utón méltóztatnak haladni: haszontalan minden törekvés, hiába alkalmazzák azon hallatlan kíméletlenséget, melyben az ország népe a törvényhozás részéről részesittetik. Mindenütt csak arra törekesznek, s alig van egy szakasza e törvényjavaslatnak, melyben a zaklatásnak ós kíméletlenségnek ujabb és ujabb nemeivel ne találkoznánk. Valóban e tekintetben nem ugy viseli magát a törvényhozás, mint a népnek képviselője; hanem ugy, mint egy idegen hatalom, mely ostromállapotban tartja az országot. A törvényjavaslat minduntalan csalással bélyegzi meg az adózót oly hibáért, melyet egyébnek kihágásnál mondani nem lehet. Büntetés minden lépten-nyomon ugy az adózók, mint a közegek ellen. Fegyelmi eljárással találkozunk majdnem minden §-ban. A mi törvényhozásunk valósággal olyan, mint az indusok haragos istene Siva, mely rémületes külalakokkal bir, mindig dörög és rettegésben tartja az embereket. Ugy bánik a néppel e törvényjavaslat, mint valami Strafcolonia tagjaival; nem pedig ugy, mint egy alkotmányos állam önérzetes polgáraival. (Helgeslés a szélső baloldalon.) Mit fognak elérni ezen bánásmóddal? azt, hogy a nép megunja az 50*
